Ma már több mint 300 ezer terminálon követhetők a cégcsoport információs csomagjai, a Bloomberg News a világ egyik vezető üzleti hírügynökségévé nőtte ki magát, tulajdonosa pedig megengedhette magának, hogy évtizedeken át szenvedélyének, a politikának éljen. A fizetését sem vette fel, évi egy dollárért töltötte be a posztot, és az előkelő polgármesteri rezidenciába se költözött be, megmaradt saját manhattani luxuslakásában. Először republikánus, majd demokrata párti színekben, harmadszorra pedig függetlenként választották meg. Társadalmi nézeteit tekintve liberális, fiskális elveit tekintve azonban konzervatív.
Az üzleti élet fogásait alkalmazva sikeresen javított a megapolisz közbiztonsági, lakásügyi és oktatási helyzetén. New York ma sokkal jobb, élhetőbb hely, mint 12 éves kormányzása előtt volt. Elnökjelöltként is felbukkant a neve, azonban balszerencséjére túlságosan is hasonló szavazói és üzleti bázisra támaszkodhatna, mint Hillary Clinton. Visszavonulása óta főleg jótékonysági programokkal foglalkozik. Azt vallja, az a legjobb befektetési modell, amelynek a végén már egy cent sem jut a temetkezési vállalkozónak. (Horváth Gábor)
Megvalósult grúz álom
Alig több mint egy évig volt miniszterelnök, és sohasem titkolta, hogy nem vágyik látványos politikai karrierre, de a kormányzás szálai ma is az ő kezében összpontosulnak Grúziában. Legalábbis ezt tartják az elemzők Bidzina Ivanisviliről, aki a kaukázusi szovjet utódállam leggazdagabb üzletembereként Grúz Álom néven 2011-ben alapított pártot, hogy az egy évvel később megnyerje a parlamenti választásokat, kiszorítva a hatalomból a Nyugat által támogatott államfőt, Miheil Szaakasvilit.
|
| Fotó: David Mdzinarishvili / Reuters |
Pedig éveken át kifejezetten jó viszonyban voltak, Ivanisvili támogatta a Szaakasvili-kormányzatot. Megtehette, hiszen a Forbes amerikai gazdasági magazin becslése szerint 5,2 milliárd dolláros vagyona van. Ezt jórészt a Szovjetunió szétesése után, Oroszországban szerezte a ma 59 éves férfi, aki egyetemistaként még egy gyár udvarát takarította. Elektronikai cikkekkel kezdte, aztán beszállt a banküzletbe, de nyitott gyógyszertárláncot, volt érdekeltsége acélipari és agrárvállalkozásban is.
Csak volt, mert miután 2004-ben hazaköltözött Grúziába, majd politikai kalandra adta a fejét, sorra eladta oroszországi üzletrészeit. Ma egy csupa üveg csodapalotában él a Tbiliszi fölötti hegyekben, és ott őrzi több mint egymilliárd dollárt érő műgyűjteményét, amelyben Picasso-kép is van. Ő volt ugyanis az a titokzatos licitáló, aki 2006-ban 95,2 millió dollárért megvette a mester Dora Maar macskával című alkotását a Sotheby’s New York-i aukcióján.
Népszerűségét és persze politikai sikerét jótékonykodásának is nagyban köszönheti. Egy ideig saját zsebből fizette Grúziában a kultúra dolgozóit, havi tízmillió dollárt áldozott adakozásra, és támogatta a tbiliszi székesegyház felújítását. Ugyanakkor szerény ember hírében áll. A BBC beszámolója szerint, amikor 2011-ben, politikai karrierjének kezdetén az első interjú készült vele, határozottan zavarban volt, nem tudta, hogyan viselkedjen a kamera előtt.
Ma viszont, ha mondandója van, időről időre megjelenik az általa alapított és négy gyermeke közül a legidősebb, a rapperként is ismert Bera által vezetett tévécsatorna beszélgetős műsorában. Ennek a 2030 címet adta, Ivanisvili ugyanis úgy véli, hogy Grúzia ekkorra válik európai stílusú és életszínvonalú demokráciává. (Poór Csaba)
Nem kacsa a Donald
A 2016-os amerikai elnökválasztás republikánus mezőnyének sztárját első felesége, a cseh Ivana Zelnickova keresztelte el „a Donaldnak”. A most 69 esztendős Trumptól valóban nem áll távol a határozott névelő: meg van győződve róla, hogy neve a gazdagság és a kifinomult stílus szinonimája, ezért jó nagy betűkkel ráíratja mindenre, ami az övé: toronyházra, kaszinóra, helikopterre, jachtra vagy feleségre. A Trump amúgy beszédes név, adut jelent, s eredeti formája a német Drumpf volt.
A bevándorló nagypapa a klondike-i aranyláz során gazdagodott meg: az aranyásóknak épített éttermet. Fia ingatlanfejlesztőként gyarapította a családi vagyont, és amikor 1999-ben elhunyt, mintegy 300 millió dollárt hagyott egyenlő arányban négy gyermekére. Donald Trump ingatlanbefektetést tanult, és már egyetemistaként saját projektjei voltak. Most, hogy politikusként az állami szerepvállalás ellen ágál, a sajtó gyakran emlékeztet rá: első ingatlanbizniszeit éppen a fejlesztőknek nyújtott kormányzati támogatásra alapozta.
|
| Fotó: Brian Snyder / Reuters |
Kampánybeszédeiben gyakran céloz arra, hogy sikeres vállalkozó, aki ért a gazdasághoz. Ez tény, hiszen megsokszorozta atyai örökségét, jelenleg 4 milliárd dollárra taksálják a vagyonát. Azt persze nem teszi hozzá, hogy vállalkozása közben négyszer is csődbe ment, és volt, hogy személyesen sem állt távol a fizetésképtelenségtől. Érdekes módon a kudarcokat is rendre a maga javára tudta fordítani. Ivanával folytatott zaftos válópere, két másik, szintúgy viharos házassága, a most már Nicholas Sarkozy feleségeként ismert Carla Brunival való viszonya és a csődök mind arra voltak jók, hogy a neve forogjon a sajtóban.
Feltűnési viszketegségét hosszú éveken át a Tanonc című valóságshow-ban élte ki. A műsor fődíja egyéves, 250 ezer dolláros fizetéssel járó igazgatói állás volt Trump egyik cégénél. Minden epizód végén kiesett egy pályázó, és Donald leplezetlen kéjjel vágta oda: Ki van rúgva! Hasonló nyerseséggel fogalmazza meg politikai programját. Mindenekelőtt kiutasítaná az országból a 12 millió illegális bevándorlót – miközben három feleségéből kettő is külföldi fotómodell volt, tehát tudhatná, hogy bizonyos dolgokra kifejezetten alkalmasak a máshonnan érkezettek.
Egyéb javaslatai is a Republikánus Párt szélsőséges, „Teapártként” emlegetett szárnyára hajaznak, ugyanakkor túlméretezett egója, erőszakossága, a nőkre tett durva megjegyzései és az újságírók ellen viselt háborúja miatt elég népszerűtlen. Ő vezeti a republikánus elnökjelölti mezőnyt, és a 30 százalékot közelítő támogatottsága a sok jelölt miatt elvben még elég is lehet a győzelemhez. Ugyanakkor a jobboldali választók 30 százaléka is azt mondja, hogy sosem szavazna rá. (H. G.)
Babisconi
2,4 milliárd dollárra becsült vagyonával Andrej Babis a leggazdagabb szlovák és a második legtehetősebb csehországi személyiség. Amióta belépett a nagypolitikába, nyilván nem véletlenül illetik a botrányos ügyeiről elhíresült olasz milliárdos-politikusra, Silvio Berlusconira célozva a „Babisconi” névvel. A 61 éves cseh kormányfőhelyettes Genfben érettségizett (apja külkereskedő volt), majd 1979-ben Pozsonyban szerzett közgazdászdiplomát, és a rendszerváltásig a Petrimex külkereskedelmi vállalat vezető tisztségviselője volt.
Egyesek szerint ekkor beszervezték a kommunista titkosrendőrségbe, amelynek Bures fedőnéven jelentett. (A pozsonyi bíróság ezt a gyanút idei jogerős döntésével nem találta bizonyítottnak.) Csehszlovákia kettészakadása után Prágába költözött. Néhány ezer dolláros megtakarításából és máig tisztázatlan eredetű svájci pénzekből három alkalmazottal hozta létre az Agrofert céget, amely két évtized alatt hatalmas holdinggá terebélyesedett. Immár 250, jórészt csehországi és szlovákiai gyár tartozik hozzá, Magyarországon pedig a többi között az IKR mezőgazdasági áruelosztó hálózata.
|
| Fotó: Petr Josek / Reuters |
Négy éve alapította meg az Elégedetlen Polgárok Akciója nevű szerveződést (csehül ANO, ami „igent” is jelent), amelyből egy év múlva a korrupciós ügyekbe keveredett jobbközép kabinet elleni protesztpárt lett, a 2013-as választásokon pedig a második legerősebb politikai erővé és kormánykoalíciós párttá avanzsált. Babis kormányalelnök és pénzügyminiszter lett, lemondott az Agrofert vezetéséről, ám a tulajdonát megtartotta. Tavaly csupán az osztalékokból 1,25 milliárd koronát vágott zsebre.
Mindeközben megvásárolta a prágai MAFRA médiabirodalmat, benne a legnagyobb példányszámú cseh napilapot, a Mladá fronta Dnest, az Impus kereskedelmi rádiót és egy tévécsatornát. „A cseheknek súlyos gondjaik vannak és lesznek az oligarchákkal, elsősorban Andrej Babis milliárdossal” – figyelmeztetett a Foreign Policy nemzetközi politikai magazin. A cseh kormányfő azonban csak részben osztja az aggodalmat: „Akkora hatalom összpontosul a kezében, amelyre a rendszerváltás óta nem volt példa Csehországban... Bennünket azonban nem tud lekenyerezni, a szocdemek sosem süllyednek vállalkozói érdekcsoportok valamiféle divíziójává” – hangsúlyozta Bohuslav Sobotka. A szócsaták ellenére Babis továbbra is a legnépszerűbb csehországi politikus, az ANO támogatottsága pedig csaknem két éve nagyobb a szocdemekénél. (Szilvássy József, Pozsony)
Kakaóbabra ment a játék
Sokba került az elnöki tisztség Ukrajna első emberének. A gyakran csak csokoládékirályként emlegetett Petro Porosenko vagyonát tavaly még 1,3 milliárd, az idén tavasszal viszont már „csak” 750 millió dollárra becsülte a Forbes. Gondjainak fő okozója a politika. Édesipari cégcsoportja, a Roshen – amely elnevezését a tulajdonos angolosan írt vezetéknevének középső részéből kapta – nemrég még exportjának felét Oroszországba küldte, ám csaknem két éve, minőségi kifogásokra hivatkozva, kitiltották termékeit az orosz piacról, két oroszországi gyárának munkáját pedig adminisztratív akadályokkal igyekeznek megbénítani.
Ráadásul csökkentette cégeinek értékét a befektetőket inkább taszító, zavaros ukrajnai helyzet. Porosenko ez utóbbival és rendkívüli elfoglaltságával magyarázta azt is, hogy – korábbi ígérete ellenére – miért nem vált még meg cégeitől, amelyek értékesítését végül egy amerikai befektetőtársaságra bízta. A most 50 éves elnök-üzletember 1989-ben szerzett nemzetközi közgazdászdiplomát, aztán rövid tudományos kitérő után elcsábították a Szovjetunióban akkortájt megnyíló vállalkozási lehetőségek.
|
| Fotó: Valentyn Ogirenko / Reuters |
Üzleti karrierje kakaóbab-kereskedéssel indult, ahonnan egyenes út vezetett a csokoládégyártáshoz. Az 1990-es években megszerzett több édesipari céget, majd egyesítette őket a már Magyarországon is jelen lévő Roshen-csoportba. Ő hozta létre az Ötös csatorna nevű tévétársaságot is, amelynek fontos szerepe volt az ukrajnai politikai változásokban, a 2004-es „narancsos forradalomban” és a 2013-ban kezdődött Majdanban, hiszen Porosenko mindkettőt támogatta.
Politikai karrierje 1998-ban kezdődött, akkor választották először parlamenti képviselővé, még szociáldemokrata színekben. Aztán saját pártot alapított, de az beleolvadt a tavaly megbuktatott Viktor Janukovics elnök hátországává vált Régiók Pártjába. Porosenko innen a Mi Ukrajnánk tömörüléshez távozott. Miután ennek vezetőjét, Viktor Juscsenkót elnökké választották, 2005 elején Porosenko a nemzetbiztonsági és védelmi tanács vezetője lett, majd volt a jegybanktanács elnöke és külügyminiszter is.
Sőt 2012-ben az akkor már államfő Janukovics felkérését is elfogadta, és rövid ideig a gazdasági tárca élén állt. Vagyis alighanem Porosenko a legsokoldalúbb politikai rutinnal rendelkező mágnás a világon, akiről azt is tudni, hogy kedveli az olvasást, a teniszt és az impresszionista festészetet.
