Komoly kritika látott nemrég napvilágot a moszkvai Nyezaviszimaja Gazeta heti katonai mellékletében "NATO: ördög, de nem is olyan ijesztő" cím alatt. A cikk szerzője Alekszandr Hramcsihin, kemény hangú katonai szakíró, az orosz Politikai és Katonai Elemző Intézet analitikai osztályának vezetője.

"A NATO keleti irányú bővítése mind nagyobb terület mind kisebb erővel való védelmének folyamata," írta Hramcsihin. "A szövetségbe katonai értelemben mind kevésbé felkészült és hozzáértő országok lépnek be, amelyek nem is nagyon törekszenek cselekvőképességre."

"Az Egyesült Államok európai katonai kontingense gyorsan csökken," folytatta az elemző. "Az utóbbi nyolc évben a NATO-ba felvett országokban nem létesítettek amerikai támaszpontokat. Újabb országok felvétele a NATO-ba minimum Moszkvától való teljes politikai elszakításukat jelenti, maximum: a hidegháborús gyakorlat teljes megismétlését, nevezetesen Oroszország kimerítését értelmetlen fegyverkezési hajszával és olyan fenyegetettségre való reagálással, amely nem létezik."

"A NATO keleti bővítése jelentős mértékben öncélú: létértelmet ad a gigászira duzzadt brüsszeli bürokráciának, ám ez az értelem megszűnt a Varsói Szerződés és a Szovjetunió szétesésével, új értelmet nem találtak."

Az MTI tudósítása szerint ezek még a finomabb megjegyzések voltak. Hramcsihin szerint hazájában vakon hisznek az észak-atlanti tömb erejében. Ez a többség számára a fő veszély, a liberális kisebbség számára pedig remény.

A szakíró szerint 1990 és 2008 között Európában a NATO harckocsijainak száma több mint 24 ezerről 13 ezerre, harci repülőgépeinek száma 5600-ról 4000-re csökkent. Belgium, amelynek a hidegháború végén még több mint 300 harckocsija volt, 2010-re búcsút mond az utolsó tankjának is.

Moszkva nem titkolt megelégedéssel nyugtázza a német Bundeswehr gyengülését: mindig ez számított Európában a NATO fő csapásmérő erejének a legfontosabb hadászati irányban.

Forma szerint igen jelentősek a NATO haditengerészeti erői: 67 atomhajtóműves tengeralattjáró (nem hadászati), 17 repülőgép-hordozó, 23 cirkáló, 79 romboló, 181 fregatt, mintegy félezer egyéb hadihajó. Az amerikai haditengerészet Hramcsihin szerint elsősorban partközeli célok rombolására alkalmas, szét van szórva a világóceánokon, a nagy távolságok miatt kevéssé nyugtalanító Oroszországra nézve. Az egyetlen - majdnem teljes értékű - európai repülőgép-hordozó a francia Charles de Gaulle, néhány konstrukciós hibával. A három brit, az egy-egy spanyol és olasz hordozó fedélzeti repülőgép-állománya korlátozott harcképességű.

Kelet-Európa országai fokozatosan megválnak a szovjet haditechnikától. Lengyelország német harckocsikat, amerikai vadászgépeket vásárolt, finn szabadalom alapján gyárt páncélozott harcjárműveket, két amerikai fregatthoz és öt norvég tengeralattjáróhoz jutott. Ismeretesek Csehország és Magyarország svéd repülőgép-vásárlásai.

Az orosz elemző szerint az Egyesült Államok korszerű légierővel rendelkező komoly ellenféllel nem tud megbirkózni. Az ötödik generációs F-22-esek túl drágáknak bizonyultak, hasonló problémát jelent az egységenként 3 milliárd dollárba kerülő, "tengeri farkasok" becenevet viselő tengeralattjárók beszerzése.

Értelmezhetetlennek tartja Hramcsihin a "kelet-európai NATO-támaszpontok" szóhasználatot, amelyet propaganda ízűnek minősít. Minden NATO-tagországnak vannak saját katonai objektumai, amelyeket szükség esetén a tömb fegyveres erőinek rendelkezésére bocsát. Nem európai lévén az Egyesült Államoknak vannak bázisai, de ezek száma, az ott állomásoztatott csapatok létszáma, a technika mennyisége a hidegháború vége óta töredékére csökkent. Hátországi alegységek vannak romániai és bulgáriai repülőtereken - orosz területtől hozzávetőleg 700 kilométer távolságra. Más lesz a helyzet a lengyelországi és csehországi rakétavédelmi objektumokkal, amelyeket Moszkva "az elsőknek és utolsóknak" tekint.

A cikkíró szerint a NATO-ba immár katonailag cselekvésképtelen országok törekszenek, amelyek nem is akarnak ezen változtatni. Horvátország és Albánia hivatalos meghívása a NATO-ba, vagy Macedónia, Ukrajna és Grúzia potenciális felvétele józan ésszel felfoghatatlan. Néhány más ország is nyomakszik a NATO-ba nulla, sőt negatív harcértékű hadsereggel.

"Persze felvetődik a kérdés: nem ágyútöltelékre van-e szükség iraki típusú műveletekhez? Kétséges, hogy Washington belátható időn belül hasonló akciókra vállalkozna. Ezen kívül a szóba jövő országok aligha lehetnek élőerő-források. Elméletileg szóba jöhet Ukrajna, de el lehet képzelni Kijev reagálását fiainak forró pontokra küldésére. Ilyesminek a Nyugat-pártiak sem örülnek. Létében kerülhetne veszélybe az ukrán állam, amit az Egyesült Államokban is világosan látnak" - zárja eszmefuttatását Alekszandr Hramcsihin.