A valóságban mégsem túl rózsás a menekültek sorsa. Akinek nincsenek oroszországi rokonai, ismerősei, az komoly megpróbáltatásoknak néz elébe. Konsztantyin a harcok elől az ukrajnai Mariupolból egészen a Távol-Keletig menekült. Most egy kicsiny, mezőgazdasággal foglalkozó faluban él a kínai határ közelében. Egy leselejtezett vonat hálókocsijában lakik, és napi 14 órát dolgozik a minimálbérért. Csak addig szeretné meghúzni magát, amíg rendeződik a helyzet a Donyecki területen, utána visszatérne hazájába. Nehézségei ellenére igyekszik reálisan szemlélni a helyzetét: „Itt nem fogják hagyni, hogy éhen haljunk, vagy halálra fagyjunk. De nem fog azonnal senki sem százezres fizetéseket kínálni, vagy luxuslakást adni Moszkva központjában. Sokan közülünk nem gondolnak arra, hogy nem lehet csak úgy mindent egyszerre megkapni."
|
Övék az „orosz álom”. Ideiglenes menekülttáborban játszó kelet-ukrajnai kisgyerek az oroszországi rosztovi területen
Alexander Demianchuk / Reuters |
Az ukrajnai menekültek elhelyezkedési lehetőségei régiótól és szakmától is függnek. Az orvosok, tanárok és építészek bárhol találhatnak jól fizető munkát, de a lakáshelyzet még így is problémát okoz. Anna teljesen magára van utalva, jelenleg az interneten próbál kiutat találni egy ideiglenes menekülttáborból. Itt csak harminc napig tartózkodhat, utána magának kell lakóhely után néznie. Azt mondja, az igazolások, engedélyek beszerzése költséges, és mindent önállóan kell intéznie. Folyamatosan anyagi gondokkal küzd, munka alig akad:
„Ha megtudják, hogy valaki Ukrajnából érkezett, nem adnak munkát, de ha adnak is, filléreket fizetnek. Ha egyáltalán fizetnek..."
Elmondása szerint egy lakás bérlése kétszer annyiba kerül, mint amilyen fizetéseket kínálnak. „A munkaügyi központ ígért egy nagyobb összegű lakhatási támogatást, sőt, egy hektár földet is, de ezt később visszavonták" – tette hozzá.
Teljesen más a helyzet a közép-ázsiai országokból érkező bevándorlókkal. Az orosz nagyvárosokat tádzsik, kazah, kirgiz és üzbég vendégmunkások tömege árasztja el, akik kis lakásokban nyomorognak tucatjával azért, hogy a megkeresett pénzt hazautalhassák. A rengeteg illegális bevándorló miatt szigorították a törvényeket: 2015-től a munkavállalás céljából érkező migránsoknak komplex vizsgát kell tenniük orosz nyelvből, történelemből és a jogszabályokból.
Nurali középiskolai végzettséggel rendelkezik, a tádzsikisztáni Rudaki kisvárosból szeretne Moszkvába utazni: „Oroszország nélkül sehogy sem tudnék boldogulni. Ez a legfőbb jövedelemforrás. Ha lesz lehetőségem, szeretnék ott maradni." Vállalt már Oroszországban mezőgazdasági munkát, jakutszki üvegházakban termesztett uborkát, paradicsomot, dinnyét. Most azt mondja, teljesen mindegy, milyen munkát kap, csak kapjon. De már elindulni is nehéz: meg kell venni a vonatjegyet, fizetni kell a vizsgákért és a bizonyítványért, még a munkavállalási engedély is havonta pénzbe kerül. A rubel válsága miatt pedig egyre kevésbé éri meg a vendégmunkásoknak Oroszországba utazni.
A húszéves Zsumagul a szerencsések közé tartozik. Kazah bevándorlók lányaként már teljesen sikerült beilleszkednie az orosz közegbe. A család eredetileg egy bauxitkitermeléssel foglalkozó kazah ipari városban telepedett le. A Szovjetunió felbomlása után, amikor télen nulla fokos lakásban kellett dideregni, édesapja úgy döntött, családjával együtt Oroszországba kell mennie.
Zsumagul, aki kazahnak tartja magát, 1999 óta élt egy Szaratovhoz közeli, ezerfős faluban, ahol szüleinek mindent a nulláról kellett újra felépíteniük: „Aztán minden darabokra hullott. Ma már a fél falu Moszkvában dolgozik, és hazaküldi a megkeresett pénzt. Én is Moszkvában tanulok, később is itt szeretnék élni." A lány szerint falujába nyaranta gyakran jönnek üzbégek, akik bármilyen munkát elvállalnak, mert még így is több pénzt kereshetnek, mint otthon. Ők borzalmas körülmények között laknak, sok pletyka terjed erről: „Annyit tudok mondani, hogy az emberek jobban örülnének, ha nem jönnének ide."
