Kereszténydemokrata, ami „a szabadsághoz, az egyéni felelősségvállaláshoz, a nemzeti szuverenitáshoz való ragaszkodást” jelenti. Populista, ha „ezzel azt mondjuk az embereknek, azért vagyok itt, hogy jobbá tegyem az életeteket” – vallotta magáról Orbán Viktor abban az interjúban, amelyet a Le Monde a magyar kormányfő pályafutásáról, világnézetéről és politikai módszereiről készített Budapesten. Saját bevallása szerint a miniszterelnököt az ideológia már nem érdekli, „az értékek számítanak”. „Én jobboldali plebejus vagyok, ez a legnyersebb leírása a dolognak” – mondta Orbán Viktor arról, hogy nem szereti az arisztokratikus, elitista politikát.

Orbán Brüsszelben: jöttem, láttam, győztem?

Amikor a Le Monde azt firtatta, hogy egy törvényhozási sokkterápiával voltaképpen „bebetonozza a Fidesz-államot”, a kormányfő úgy válaszolt, megérti, hogy vannak „politikailag nem motivált aggályok”, de szerinte másfél évvel ezelőtt, amikor újból hatalomra került, „a szakadék szélén voltunk”. Szerinte ez indokolja azt a törvénykezési rohamot, amelyben 18 hónap alatt 365 törvényt fogadott el a parlament. Orbán Viktor szerint Magyarországon három tényező tette különösen nehézzé a helyzetet. Először is, hogy az országban 2,6 millióan adóztak a 10 millió lakosból. „Nem volt vesztegetni való idő. Minden demokratikus eszközt fel kellett használnunk ahhoz, hogy időről időre buldózer módjára haladhassunk. De a mi buldózerünk mindig betartotta a közlekedési szabályokat. Még akkor is, ha olykor megpróbáltam változtatni ezeken a szabályokon, mindig gondosan ügyeltem a törvénytiszteletre” – fogalmazott a miniszterelnök, emlékeztetve, hogy ma már 3,8 millió magyar fizet adót.

A második tényező Orbán Viktor szerint az volt, hogy az ország „adósrabszolgaságban” élt. „Ez durván hangzik, de ez a valóság. Kiutat akartam találni az eladósodottságból az állam, a vállalatok és a háztartások számára” – mondta. Mint kifejtette, a nemzetgazdaság a „kijárat” felé közeledik, mert az államadósság már csak a GDP 77 százaléka körül van, és 2014-ig el kell érnie a 70 százalékot. „A háztartások bóvli pénzügyi termékek miatt adósodtak el, a külföldi devizában felvett jelzáloghitelekkel. Ez egymillió családot érint, azaz legalább hárommillió embert. Kötelességem volt tehát megoldást találni a problémára” – szögezte le Orbán Viktor, hozzátéve, hogy ma már 200 ezer családot nem fojtogat az ingatlanhitel. Nem kértem az adósságok törlését, nem vagyok Spartacus! – mondta a végtörlesztésről, politikai pályája legkeményebb csatájaként aposztrofálva a bankokkal erről folytatott tárgyalásokat. „Az egész nemzetközi bankárközösség állt velem szemben” – mondta a kormányfő, a harmadik tényezőként említve, hogy szegénynek lenni Franciaországban és szegénynek lenni Magyarországon nem ugyanaz. A kommunizmus miatt az embereknek nincs vagyonuk. És húsz év alatt nem volt idő felhalmozni olyan tartalékokat, amelyek lehetővé teszik, hogy kemény helyzetekkel szembenézzenek az emberek. „Az én politikám tehát a középosztály megerősítésére irányul. A mentőakció után most már át kell lépni a konszolidációs szakaszba. Nyugodtabbak leszünk, több idő lesz az egyeztetésekre” – fejtette ki az interjúban a magyar kormányfő.

Beszélt a Le Monde-nak Orbán Viktor arról is, hogy bár „semmiféle problémánk nincs az EU-val”, bár „olykor vannak nehézségeink, mert látjuk, hogy ha mi az értékek hagyományosabb megközelítését védelmezzük, mint a kereszténység, a nemzet vagy a család, időről időre ellenséges reakciókba ütközünk”. Ami a bizalom helyreállítását illeti, a miniszterelnök „világosnak” nevezte, hogy kormánya fellépésével sértette az üzleti világ „bizonyos szereplőinek” érdekeit. „Másfél éve arra kényszerítettem őket, hogy vegyenek részt a helyreállítási erőfeszítésekben [a nagyvállalatokra kivetett „válságadókkal” – a Le Monde megjegyzése]. Cserébe, ezt megmondtam nekik, övék lesz Európa legversenyképesebb gazdasága, hála a munka törvénykönyvének és az adórendszer reformjának.”

Ami a jegybankot illeti, Orbán Viktor a Le Monde-ban is emlékeztetett, hogy hatalomra kerülésekor az egyik első bejelentése volt, nem váltja le a bank elnökét, akit az előző szocialista kormány nevezett ki. Szerinte másrészt nehéz összehangolni a kormány és a jegybank gazdaságpolitikáját, ami más európai országokban is létező vita. Elmondta, hogy a pénzügyminisztérium képviselője – szavazati jog nélkül – húsz éve részt vesz a jegybank monetáris tanácsának ülésein, de miután ezt most az Európai Bizottság jogba ütközőnek találta, a kormány jelezte, hogy kész módosítani rajta.

A Le Monde rákérdezett a magyarországi média helyzetére, amely kapcsán a miniszterelnök felhívta a figyelmet, hogy bár nyugati feltételezések szerint itt a szólásszabadságról van szó, a valóságban a magyar média kilencven százaléka magánkézben van, ennek kétharmad része pedig küföldiekében. A Klubrádió sorsával kapcsolatban Orbán Viktor „durván fogalmazva” azt mondta, politikai pályafutása alatt még soha nem fordult elő, hogy egy olyan nagy hatalmú ország egyik minisztere, mint az Egyesült Államoké, arra kérte volna, hogy szegje meg a törvényt. (A magyar kormányfőhöz írt levelében Hillary Clinton külügyminiszter említette meg a Klubrádiót.) Azt, hogy a rádió frekvenciahasználati jogát nem hosszabbították meg, Orbán Viktor a kedvezőtlenebb ajánlattal magyarázta, vagyis hogy miközben a frekvenciák elosztása szigorú eljárás alapján történik, a Klubrádió ajánlata 30 millió forinttal, azaz százezer euróval kevesebb volt, mint az ugyanerre a felhívásra jelentkező másik pályázóé. „Ha az amerikaiak vagy bárki más támogatni akarja a Klubrádiót, adjanak pénzt ennek a rádiónak, hogy megerősíthesse a pénzügyi lehetőségeit” – vélte a miniszterelnök, az interjú végén elárulva azt is, hogy bár Dörner György neves színész, nem tervezi, hogy részt vesz az Új Színházban rendezett első darabjának a bemutatóján.

 Az interjú teljes, magyarra fordított változatát a Galamus közli.