galéria megtekintése

Orbán megadta a kilövési engedélyt a határon túl élő magyarokra

37 komment

Hunčík Péter

Szlovákiában március ötödikén parlamenti választásokat tartanak. Az felmérések adatai szerint a választások nagy ­esélyese a Robert Fico vezette Smer (Irány) elnevezésű baloldali párt. A szakértők már csak azon vitáznak egymással, hogy a miniszterelnök képes lesz-e ismét egyedül kormányt alakítani vagy sem.

A lehetséges ­koalíciós partnerek közül sokan a Bugár Béla vezette Most-Híd elnevezésű szlovák–magyar vegyes pártot tartják esélyesnek.

Bugáréknak folyamatosan hét százalék körüli eredményeket mérnek a közvéleménykutatók, míg a másik kisebbségi párt, a Magyar Közösség Pártja (MKP) közvetlenül az ötszázalékos „selejtező" szint körül (alatt) teljesít, tehát neki is esélye van a bejutásra.

 

Ha kijön a lépés, akkor március 5-e után akár 25-26 magyar nemzetiségű képviselő is bekerülhet a 150 tagú pozsonyi törvényhozásba. (Az más lapra tartozik, hogy az MKP emberei és a Híd magyar nemzetiségű képviselői aligha működnének együtt a parlamentben.)

Ha a múltban állt elő ilyen helyzet, akkor a szlovák polgárok rögtön elkezdtek jajveszékelni, a mélyszlovák politikusok pedig már a nemzet végnapjairól vizionáltak. Ám a szlovák fővárosban most nyoma sincs a jajveszékelésnek vagy a felháborodásnak. Nincs magyarellenes mozgósítás, senki sem beszél irredenta veszélyről.

De miért is említenék az irredentizmust, ha van helyette egy jóval nagyobb indulatokat gerjesztő esemény, a migránsok ügye?

Az igazság kedvéért el kell mondanunk, hogy Szlovákiába eleddig egyetlen migráns sem tette be a lábát, ám az előrelátó szlovák pártvezetőket az ilyen „negatív" előjelű manőverekkel nem lehet megtéveszteni.  Ne is jöjjenek, úgysem engedjük be őket! Szlovákiában nem lesznek muszlim települések! – szajkózza a miniszterelnök és vele együtt az ellenzéki pártok vezetői. Tudomásom szerint Bugár Béla volt az egyetlen közéleti szereplő, aki „európaibb" hangot ütött meg ebben a kérdésben. Nem véletlen, hogy az elmúlt hetek során épp emiatt támadják őt ellenfelei, beleértve az MKP vezetőit is.

A „realista" szlovákiai magyar politikusok ugyanis rádöbbentek arra, hogy az igazi veszély nem a Tátra felől fenyegeti a kisebbségi magyarokat, hanem Damaszkusz és Kabul irányából.

Ha a szír és afgán hordák összefognak az EU bürokratáival és Angela Merkel asszonnyal, akkor a kisebbségi magyaroknak annyi.

A migránsok ügyében teljes az egyetértés Pozsony és Budapest között. A brüsszeli bürokraták rossz döntéseikkel egy táborba terelték Orbán Viktort és Robert Ficót. A magyar politikusok felismerték, hogy a jelenlegi súlyos helyzetben nincs idő az olyan piszlicsáré ügyek megtárgyalására, mint a szlovák nyelvtörvény vagy a kisebbségi kultúrák finanszírozása. Az Európára leselkedő muszlim veszély mellett még az olyan nagy horderejű kérdések is eltörpülnek, mint a benesi dekrétumok ügye. Pedig az elmúlt huszonöt esztendő során a Fidesz vezetői minden adandó alkalommal felmondták a „leckét". Ellentmondást nem tűrő hangon ismételgették a szlovák vezetőknek, hogy a benesi dekrétumok ügyében nincs pardon.

Csakhogy ezeket az „észrevételeket" akkor tették, amikor a Fidesz még ellenzékben volt. Amióta hatalomra kerültek, az a véleményük, hogy

a szlovák körtepálinka van olyan jó, mint a kecskeméti barack,

és ettől a felismeréstől a magyar–szlovák kapcsolatok azonnal megjavultak és immár ötödik esztendeje nagyszerűen működnek.

Egyszerű ez, mint a pofon. Ha az ember semmit sem csinál, akkor minden rendbe jön.  És horribile dictu, a magyar jobboldal emberei a gyűlölt baloldal képviselőivel csinálják a semmit! Robert Fico ugyanis annak a baloldalnak a képviselője, amelyik a magyar miniszterelnök szerint már az utolsókat rúgja.

Csakhogy Fico úr Brüsszel felé, vagyis jó irányba rúgja az utolsókat. Ezért lehet vele együttműködni.

Orbán ugyanis nem a baloldali Ficóval működik együtt, hanem az EU-ellenes Ficóval. Más szavakkal kifejezve: antidemokrata az antidemokratával.

Ma már minden józanul ­gondolkodó ember tudja, hogy a magyar–­szlovák konfliktus akkor kezdődött el, amikor a ­baloldali Gyurcsány Ferenc ­megfogta a jobboldali Mikulás Dzurinda kezét, és együtt kezdték el árulni a hazát. Először elkótyavetélték a családi ezüstöt, aztán behívták az országba a liberális intézmények embereit, majd az idegen alapítványok képviselőit és végül azokat a „civil" embereket is, akik mind azon dolgoztak, hogy elrabolják a magyar emberek történelmét, kultúráját és áldott nagy szívét.  És ezért az árulásért az ország csupán néhány ezüstsékelt kapott meg egy tanúsítványt arról, hogy polgáraink most már szabadon utazhatnak és dolgozhatnak szerte Európában.

Orbán nem  a baloldali  Ficóval működik együtt,  hanem  az EU-ellenes  Ficóval
Orbán nem a baloldali Ficóval működik együtt, hanem az EU-ellenes Ficóval
Reviczky Zsolt / Népszabadság

Mintha a magyar (szlovák) embernek  az lenne a legfőbb gondja, hogy szabadon jöhessen és mehessen! Például nyolcvankilenc előtt egyáltalán nem voltunk szabadok, és a határon sem lehetett korzózni, mégis vidámak voltunk. Nem volt semmiféle liberális lózung a toleranciáról meg a koegzisztenciáról! Magyarország magyar volt, Csehszlovákia meg csehszlovák. A határok pedig hermetikusan le voltak zárva!  És az oroszokkal is ki lehetett jönni, mert a Kreml vezetői jól tudták, hogy a magyar (szlovák) néptől mindent el lehet venni, csak a történelméhez, a kultúrájához és a nagy szívéhez tilos hozzányúlni. Mi pedig boldogok voltunk, mert tudtuk, hogy Moszkván kívül senki más nem beszél bele az életünkbe.

Elég volt megtanulni a szovjet elvtársak gondolkodását, és máris úgy mentek a dolgok, mint a karikacsapás.

Most meg azt kívánják tőlünk, hogy huszonhét oldalra figyeljünk, és közben felejtsük el azt, amit mi magunk gondoltunk ki.  És még azt is elvárják tőlünk, hogy ezentúl mi etessük az ő menekültjeiket. Az egri minaretbe meg szerződtessünk egy valódi müezzint, nyissuk meg a pécsi dzsámit  és a Mecsekből csináljunk mecsetet. Hát idevezetett a Gyurcsány–Dzurinda kettős árulása!

De Fico és Orbán kapcsolatában nyoma sincs az ilyen a sandaságnak. Ők megfogadták egymásnak, hogy tisztességesen fognak játszani, és ehhez tartják magukat. Mondok egy példát: néhány nappal ezelőtt a magyar parlament elnökének mégiscsak eszébe jutottak a benesi dekrétumok. Ám mielőtt megszólalt volna, átgondolta a dolgot, és úgy döntött, hogy mondanivalóján ugyan nem változtat, csak a címet írta át a borítékon, és Pozsony helyett Brüsszelnek küldte az üzenetet.

Tehát Kövér László nem azt mondta, hogy kedves szlovák barátaink, most tényleg nagyon jó a kapcsolat országaink között, ezért arra kérünk benneteket, hogy barátságunk megpecsételése érdekében dobjátok ki végre a szlovák jogrendből azokat az átkozott dekrétumokat.  Ehelyett nekiment Brüsszelnek, mondván, az impotens EU még arra sem képes, hogy rákényszerítse a szlovákokat arra, hogy töröljék jogrendjükből a benesi dekrétumokat. 

Pozsonyban rögtön ráéreztek a ­kövéri szófordulatok mélyén végighúzódó diplomáciai finomságra, és udvariasan visszabólintottak a pesti kollégának: értjük a mókát, és úgy legyen.

Tehát arról van szó, hogy ez a két bizánci fenegyerek minden alkalmat megragad annak bizonyítására, hogy az EU nem attól rossz, hogy mi, keletiek beléptünk a klubba, hanem attól, hogy a Nyugat nem hajlandó elkeletiesedni.

Ezért akarják kivezetni a két országot az unióból. És azért is, mert ők ketten már rég megundorodtak az európai demokrácia olyan „útvesztőitől", mint a szabad sajtó, a független bíróságok, a civil mozgalmak., amelyek csak arra jók, hogy összezavarják az ember fejét. Tehát úgy döntöttek, hogy a demokrácia ingoványos térségeit nagy ívben elkerülve visszavezetik országaikat az ősi Kárpátok koszorújába, ahol saját elképzeléseik szerint építhetik fel privát birodalmukat.

Magyarországból állítólag nagyhercegség lesz, Szlovákiát pedig egy valódi őrgróf fogja irányítani.

És biztos, ami biztos, mind a két létesítményt hozzáerősítik Moszkva gatyamadzagjához. Ahogyan a költő mondja: Legyen úgy, mint régen volt. Nyicsevo demokrácia, nyicsevo Európa.

A kivonulás mellett szól az is, hogy ha nincs EU, akkor nincsenek azok az idegesítő nemzeti kisebbségek sem. A miniszterelnök ugyanis jól tudja, hogy a kelet-európai kisebbségek előbb-utóbb úgyis beolvadnak a többségi nemzetbe, ezért nem is kíván tovább bíbelődni ezzel a kérdéssel. 

Azzal a kijelentésével, hogy Magyarország a magyaroké, egyértelműen letette a voksát a nemzetállami koncepció mellett, és megadta a kilövési engedélyt a határon túl élő magyarokra. Szlovákia tehát a szlovákoké, Románia pedig a románoké. És így végre rend lesz.

Pontosan úgy, mint Oroszországban.

Azok a magyarok, akik nem akarnak asszimilálódni, jöjjenek szépen haza! Hát nem azért harcoltuk ki nekik a kettős állampolgárságot?! Ha a Kelet-Európában élő körülbelül másfél millió magyarnak csak a tíz százaléka dönt úgy, hogy Magyarországra költözik, akkor a magyar „utánpótlás" problémája migránsok nélkül is megoldódik.

És hogy ezzel végleg „elesik" Kassa, Komárom, Kolozsvár és Marosvásárhely? Istenem, több is veszett Mohácsnál.

Most már csak azokkal a fránya kisebbségiekkel kell megértetni, hogy ők ezentúl nincsenek.

Megszűntek létezni. Nem lesz könnyű bejelentés, de ha Orbán Viktor magyarázza el nekik a „problemát", akkor elfogadják ezt a „megoldást".

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető