|
| Hol a határ? Görög szigetek: ezeket kellene bekeríteni |
Kapu pedig marad akkor is, ha azt valaki nem akarná – nyilatkozta a Népszabadságnak hétfőn Jorgosz Kapopulosz, athéni politikai elemző. Miközben Orbán kivonta magát az ügy megoldásából, Alekszisz Ciprasz idén másodszor került az uniós politika középpontjába, és nem kérdéses, ezúttal némi élvezetét is leli ebben. Kapopulosz szerint a görög kormány pontosan érzékelte, hogy Merkel mi mindent volt kész Törökországnak ajánlani, ha segítenek a menekültek áradatának megfékezésében. Akkor hát, ha nem is nyilvánosan, de zárt ajtók mögött biztosan a hitelezők által előírt és Berlin által átvert megszorító politika mérséklését fogja kérni Ciprasz is.
A menekültválságban azonban minden csak kommunikáció – mondta lapunknak az elemző, szerinte ugyanis a helyzet rövid távon kezelhetetlen. Részint nincs lehetőség az áradatot kiváltó szíriai polgárháború gyors rendezésére, a görög határok védelme pedig puszta illúzió. Még ha többet is járőröznek, ez is csak a kommunikációban érvényesíthető: háromezer szigetnél képtelenség a határőrizet, amelyet tovább bonyolít, hogy évtizedes török-görög területi vita is akadályozza a hatékony megfigyelést.
A görög kormányt hidegen hagyja Berlin problémája. Kapopulosz szerint sem működik, hogy Németország befolyását érvényesítse, amikor azt a gazdasága megkívánja, ám az ezzel járó felelősségből kifaroljon. Lehet, hogy gúnyosan hangzik, de Athéntól senki sem várhat el többet a jelenlegi menekültválság kezelésére, mint amit eddig tenni tudott. Pedig a hétfő hajnalra kialkudott 17 pont csak akkor lehet egy új uniós politika alapja, ha ahhoz mindenki tartja magát. A jelek szerint Németország számára kevés lesz a diplomácia csúcsüzem, és Berlin kellemetlen területeken is engedni kényszerül, hogy Merkelnek végül igaza legyen, és országa megbirkózzon a páratlan válsággal.
|
Jean-Claude Juncker (jobbra), az Európai Bizottság elnöke üdvözli Orbán Viktort
Reuters |
A tizenegy vezető mindenesetre megállapodott abban, hogy már hétfő estére megnevezik összekötőiket, vagyis azokat, akik a nemzeti kormányok által begyűjtött minden információra rálátnak, és napi szinten osztják meg azokat a partnerekkel. Így minden fővárosban tudni fogják a balkáni útvonalon haladó menedékkérők számának és vonulási irányának változását. Az eddigi ellenséges szócsaták után ez valóban előrelépést jelentene, főleg a régió közelmúltbeli fegyveres konfliktusai miatt amúgy is gyanakvóan egymásra tekintő államok között. A kormányfők beleegyeztek, hogy az eddigi gyakorlattal ellentétben mostantól a szomszéd tudta nélkül nem utaztatnak menekülteket saját felségterületükön át. A horvát miniszterelnök a tanácskozás előtt még azt mondta, hogy ezt a vállalást lehetetlen lesz megvalósítani, végül mégis nevét adta a közös közleményhez.
A vezetők megegyeztek arról is, hogy biztosítják az érkezők nyilvántartásba vételét, a nemzetközi védelemre nem szorulókat az EU határrendészetének támogatásával visszaküldik. Az uniós intézményekkel együttműködve meggyorsítják a harmadik országokkal kötött visszafogadási egyezmények végrehajtását.
Görögország hosszas győzködésre elvállalta, hogy az év végéig 30 ezerre növeli a menedékkérők befogadására alkalmas férőhelyei számát, és segíti az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságát abban, hogy ezt kiegészítve plusz 20 ezer férőhelyet létesítsen az ország területén. Az utóbbit befogadó családok bevonásával, illetve a lakásbérléshez adott támogatással tervezi megvalósítani az EU forrásaira is számító főbiztosság. További 50 ezer főnek a „nyugat-balkáni útvonalon” teremtenének befogadóállomásokat, de hogy pontosan hol, arról nem született döntés. A terv az, hogy a menedékkérőket az EU-n belül áttelepítik, de a részletek kidolgozása hátravan.
Az akcióterv leginkább kidolgozott része a határvédelemről szól, és szinte minden ország számíthat segítségre. Egy héten belül 400 fős erősítés érkezik Szlovéniába az uniós határrendészettől. Az EU megerősíti a Földközi-tenger keleti partjainál, a görög partok határőrizetének ellátásában segédkező Poszeidón tengeri hadműveletet. A Frontex az eddigieknél jelentősebb támogatást nyújt a török–bolgár határszakasz őrizetéhez. Ugyancsak az uniós ügynökség segédkezik abban, hogy Görögország, Macedónia és Albánia megerősíthessék a külső határaikat. A Frontex emellett közreműködik a horvát–szerb határon történő mozgások megfigyelésében, és a menedékkérők nyilvántartásba vételében.
Korai Orbán optimizmusa, a kormányfőnek tanulnia kellene az uniós csúcsból – mondja az ellenzék
MSZP „Jobb később, mint soha” alapon viszonyulnak a szocialisták a migrációról tartott hétvégi uniós csúcshoz. Molnár Zsolt, a nemzetbiztonsági bizottság elnöke kérdésünkre azt mondta: pártja a rendteremtés pártján áll, mielőbb békét és biztonságot kell garantálni azokban az országokban és térségekben, ahonnan tömegével menekülnek az emberek Európába. Bebizonyosodott a hét végén az is, hogy a plakátkampányok és az emberek riogatása nem vezet sehova, de értelmes párbeszéddel és összefogással, az uniós források felhasználásával kezelhető a migráció okozta probléma – mondta, hozzátéve: a magyar miniszterelnöknek nem megfigyelőként kell részt vennie a tanácskozásokon, hanem tanulnia kellene az elhangzottakból.
JOBBIK A jobbikos Mirkóczki Ádám szerint nehéz sikerként értékelni azt, hogy Európa vezetői végre tárgyalóasztalhoz ültek. Azt mondta, ami történt, az csak az unió dilettantizmusát bizonyítja. Nem született a tárgyaláson olyan konkrét és a migrációs probléma orvoslására belátható időn belül alkalmas válasz, amelyre büszkék lehetnének a résztvevők – jelentette ki. Mirkóczki szerint korai Orbán Viktor optimizmusa, hogy Magyarországot már nem érinti a menekültáradat, mert az embercsempészek gyorsan és rugalmasan módosítják útvonalaikat. Ezért szerinte nem kellene sokáig halogatni a felkészülést arra az eshetőségre, ha a román határon is feltűnnek a menekültek.
LMP „A kerítés kudarcát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egyre több ország egyre több kerítés építésébe kezd” – fejtette ki Szél Bernadett, az LMP társelnöke, magyarázatként hozzáfűzve: a migráció ügyében nem léteznek önmagukban működő nemzeti megoldások. Szerinte a csúcstalálkozó nem adott választ alapvető kérdésekre. Arra, miként érhető el, hogy a migránsoknak el se kelljen indulniuk szülőföldjükről, illetve hogy akik elindultak, hogyan kapják meg a szükséges támogatást. Arra sincs válasz, miképp érhető el, hogy Európa országai teherbíró képességüknek megfelelően vállaljanak szerepet a menekültek elhelyezésében.
(Fekete Gy. Attila)
