Hét New York-i év után már vezető tisztségbe került vissza a moszkvai külügybe. 1992-től két évig miniszterhelyettes volt, majd újra az ENSZ központja következett. Tíz évig vezette az immár orosz képviseletet, majd 2004 márciusában Vlagyimir Putyin államfő hívására hazatért a külügyminiszteri tisztségbe, és azóta már négy kormányfőt kiszolgált.
Ismerői azt mondják, munkáját mindvégig az önállóság, a kezdeményezőkészség és a formabontó megoldások jellemezték. Az ENSZ-ben az egyik legnagyobb tiszteletben álló diplomata volt. Nagy tudású, határozott, gyors észjárású tárgyalópartner hírében áll, akivel már az is előfordult, hogy türelmét vesztve nyomdafestéket nem tűrő kifejezésekre ragadtatta magát.
Putyin még újsütetű államfőként állítólag 2000-ben az ezredfordulós ENSZ-csúcson figyelt fel Lavrovra, akitől miniszterként sokan Moszkva külpolitikai irányvonalának módosítását várták. Mivel mára az orosz külügyek erőközpontja is a Kremlbe, az elnök apparátusába került át, egyes értékelések szerint a tárcavezetőnek már nem annyira alakítania kell a diplomáciai kurzust, mint inkább „eladnia” azt a világban. Lavrov ebben is helytáll, és – bár nem tartozik a közvetlen környezetéhez – megbízható embere az államfőnek. És nagyon is volt szerepe az orosz külpolitika formálásában.
|
Szergej Lavrov orosz és John Kerry amerikai külügyminiszter Bécsben
Leonhard Foeger / Reuters |
Már 2006-ban szembeszállt az „átalakító”, vagyis a szabadság és a demokrácia terjesztését célzó diplomáciával – emlékeztetett a Lenta.ru hírportál összeállítása –, és ő vezényelte le Oroszország „keleti nyitását”, hangoztatva egyebek között Kína, India és a délkelet-ázsiai régió növekvő világpolitikai szerepét. Formálisan ő szerezte vissza Oroszországnak a világhatalmi szerepet azzal, hogy 2004 áprilisában – tíz év után először – Moszkva élt vétójogával egy szavazáson az ENSZ Biztonsági Tanácsában. A Nyezaviszimaja Gazeta moszkvai lap 2005-ben azt írta, hogy Lavrov szűk körben egyértelműen megfogalmazta azt, ami a következő években érvényre is jutott: Oroszország fő diplomáciai tartalékát a földgáz, a kőolaj és a villamos energia adja. Barack Obama elnöki beiktatása után aktív részese volt az orosz–amerikai kapcsolatok „újraindításának”, 2012 őszén azonban – már a viszony lehűlését jelezve – már azt hangoztatta, hogy az orosz szóval „perezagruzkaként” emlegetett folyamat nem tarthat örökké.
Túrázó és költő
Lavrov szenvedélyes vadvízi evezős és túrázó hírében áll. Miniszteri kinevezésekor feltételül szabta, hogy testőrök nélkül mehessen egyetemi barátaival minden évben kirándulni, a túrákon hagyományosan neki a tábortűzről kell gondoskodnia. Szeret gitárkísérettel énekelni, verseket ír, ő szerezte alma matere, a MGIMO himnuszát. Feleségével egyetemista korukban házasodtak össze, lányuk, Jekatyerina New Yorkban született, a Columbia Egyetemen és Londonban tanult, 2014-ig az Egyesült Államokban élt. Akkor hazaköltözött, hogy ne kínáljon alapot az édesapja elleni politikai támadásokhoz.
