Obama tizenöt másodpercig bírta Putyinnal

Ehhez a munkához azonban az amerikaiak egyelőre nem sok reményt fűznek. Erre utal legalábbis, hogy Obama a csúcstalálkozó után nem is állt ki sajtótájékoztatóra, a CBS riportere, Mark Knoller a washingtoni adminisztráció egyik magas rangú tisztségviselőjére hivatkozva írta, hogy „üzleti jellegű” tárgyalás volt, amelyen kiderült, hogy a két politikus között alapvető nézetkülönbségek feszülnek Szíria jövőjét illetően.

Putyin a maga részéről világossá tette, hogy kész harcolni az Iszlám Állam ellen, de nem akarja, hogy Bassár el-Aszad elnököt – akinek a rezsimjével és a hadseregével az ellenzék négy éve polgárháborút vív – leléptessék a hatalomból, pedig ez az Egyesült Államok és szövetségesei szerint a rendezés egyik feltétele.

Arról – folytatta Knoller forrása – a két elnöknek sikerült megállapodni, hogy a hadseregük átad egymásnak információkat az Iszlám Állam elleni hadműveletekről, hiszen miközben az amerikaiak és a szövetséges erők hónapok óta támadják az Iszlám Államot Szíriában és Irakban is, Oroszország nemrég nyíltan beszállt a szíriai polgárháborúba Aszad oldalán. Az oroszok három hét alatt 28 vadászrepülőgépet –12 Szu-24-es vadászbombázót, 12 Szu-25-ös csatarepülőgépet, illetve négy Szu-27-es elfogó vadászgépet –, harci helikoptereket, T-90-es tankokat és légvédelmi rakétákat bocsátottak a damaszkuszi rezsim rendelkezésére. Szíriába vezényeltek kétezer orosz katonát is – a nyugat-szíriai kikötővárosban, Tartúszban Oroszország haditengerészeti támaszpontot tart fenn –, de Putyin most azt mondta, hogy őket „egyelőre” nem bízzák meg harci feladatokkal. (A Telegraph ennek kapcsán azt firtatja, hogy a Kreml valóban az Iszlám Állam ellen akar fellépni, vagy csak támogatja Aszadot a rezsim bármelyik ellenfelével szemben.)

Ami a nézetkülönbségeket illeti, Putyinnak egyébként igaza volt, nem volt miért felidéznie őket, az ENSZ-közgyűlés előtti felszólalásában Obama egyértelművé tette, hogy a szír helyzet rendezéséhez az általa „zsarnokként” aposztrofált Bassár el-Aszad elnöknek távoznia kell, az orosz elnök viszont azt mondta, Aszad az egyedüli Szíriában, aki felveszi a harcot az Iszlám Állammal szemben, és hatalmas baklövés lenne nem együttműködni vele. Ennek kapcsán az orosz elnök a sajtótájékoztatón úgy nyilatkozott, ha egy határozatban az ENSZ is áldását adná rá, „új koalíció” alakulhatna az Iszlám Állam ellen, és ő nem zárná ki, hogy ebben az új koalícióban Oroszország Szaúd-Arábia, Jordánia, Törökország és Irán mellett együtt tudna működni az Egyesült Államokkal is. Putyin amúgy ugyanezeket az országokat látná szívesen a szíriai politikai rendezésben, amelynek az első lépése egy békekonferencia lenne a Szíriában közvetítést vállaló közel-keleti hatalmak, és persze az Egyesült Államok és Oroszország részvételével.

Hogy mindez az Egyesült Államokat mennyire érdekli, az még nem világos. Obama kedden védnökként vezényel egy csúcstalálkozón, amelyen a közel-keleti országok gyűlnek össze tárgyalni az Iszlám Állam és a szélsőségek elleni harcról. Erre a találkozóra Oroszországot nem hívták meg.

Fotó: RIA Novosti / Reuters

A figyelem hiányának – és az amerikai–orosz viszony mélypontjának – hétfőn más jele is volt. Obama és Putyin még ahhoz sem vette a fáradságot, hogy személyesen meghallgassa a másik beszédét az ENSZ közgyűlése előtt. Az már a protokollfőnökök humorérzékét dicsérte, hogy a két politikust ezután is egy asztalhoz ültették az ebédszünetben – egyszemélyes pufferzónaként sokáig az a Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár ült közöttük, aki beszélgetés helyett többnyire elmerült a füstölt pisztrángot és erdeigyümölcs-öntetes sült marhabordát felvonultató menü tanulmányozásában –, és bár Obama ekkor váltott is néhány kényszeredett mosolyt Putyinnal, az udvariassági gesztusokon túl másra nem futotta. Az alatt a kézfogás alatt sem, amelyre a csúcstalálkozó előtt álltak ki a sajtó kedvéért. Egyikük sem szólt a másikhoz egy szót sem. Mindössze tizenöt másodpercig tartott az egész.