A Mack-cégek beszámolói ugyan szűkszavúak, a Levick által beadott papírokból azonban kiderül, a Rayburn irodaházban elfogyasztott kávéját is elszámoltató lobbista hogyan készítette elő a magyar diplomácia által diadalként megélt washingtoni meghallgatást. Az esemény előtti napokban ő és kollégái
hét, az eseményen megjelent képviselőt látogattak meg, hogy elmagyarázzák nekik a magyar kormány álláspontját.
Már február óta keresték a kapcsolatot a képviselőház külügyi bizottságának Európai, Eurázsiai és Új Biztonsági Kihívások nevű albizottságával, amelyik a meghallgatást összehívta. De csak május 12-én pörögtek fel az események, amikor kiküldték a meghívókat az eseményre. Egyik kollégája még aznap találkozott Greg Meeks demokrata képviselővel. Két nappal később Ted Poe és Randy Weber republikánus, valamint Albio Sires és William Keating demokrata képviselővel tárgyaltak. Az albizottság elnökével, a republikánus Dana Rohrabacherrel is beszéltek. Tom Marino republikánus képviselővel május 19-én, a meghallgatás napján sikerült találkozni. Egész héten számos e-mailt váltottak az albizottság alkalmazottaival, és telefonon is egyeztettek.
|
Connie Mack, a lobbista
Scott Audette / Reuters |
Arról is kiderül pár részlet, mely újságokat bombázzák e-mailekkel, hogy a Levicknél hét ember dolgozik a „magyar ügyeken" és a költségkeretüket mire is költik a lobbisták. Részletes listát tettek közzé arról, hogy a magyar adófizetők pénzéből mikor melyik étteremben láttak vendégül valakit (az M utcai irodájukhoz közeli elegáns helyeket szeretik), hogy a taxi mellett gyakran használják az Ubert is, amelyet a magyar államnak számolnak el, hogy előfizetnek a Foreign Policy magazinra, és április 9-én ebből a forrásból vettek valakinek 47 dollárért ír whiskey-t. Nem írják, ki kapta, de ezen a napon épp találkoztak Greg Meeks képviselővel. Egy online reklámcégnél 850 dollárt költöttek.
A Levick január 15. és június 30. között összesen 2493 dollár, azaz körülbelül 670 ezer forint költséget számolt el. A Levick a magyar kormányon kívül dolgozik még Katar washingtoni nagykövetségének, ők fél évre 265 ezer dollárt fizettek a lobbistáknak. Korábban a Levick „szolgáltatott" a Srí Lanka-i jegybanknak is, legújabb kliense az adóparadicsomként is működő Saint Kitts és Nevis miniszterelnöksége.
A lobbista a két és fél órásra nyúlt meghallgatás végén feltehetően elégedetten dőlt hátra a székében: az esemény az ő szempontjából jól sikerült.
A képviselőket jól „felkészítették", a republikánusok mindannyian feltűnő hévvel védték a magyar kormányt, miközben a négy tanút kérdezték.
És nem is csak a felkészítésben jeleskedtek az Orbán-kormány lobbistái: a magyar sajtó már májusban megírta, hogy a háttérben Mack kezdeményezte a meghallgatást. Az egykori floridai republikánus képviselő ugyanis jó kapcsolatot ápol az albizottságot vezető és republikánusként Putyin-rajongó Rohrabacherrel.
A dokumentumokból kiderül, hogy az eredeti lobbiszerződés megkötése óta a Mack-cégek körül történtek változások. Az SLI-ből kiszállt Mack partnere, így az már egyszemélyes cég, amely havi 46 ezer dollárt kap a magyar kormánytól. Ebből január óta foglalkoztatja a Levicket. A cég januárban és februárban 10-10 ezer dollárt kapott, március óta havonta 20 ezer dollár üti a markát. A Levick ügyvezető alelnöke maga Connie Mack. Az SLI címe megváltozott, ma már ugyanabban a washingtoni irodában működik, mint a Levick.
Még Janukovics sem költött ennyit
Több mint ezer lobbista dolgozik Washingtonban külföldi klienseknek egy civil szervezet szerint, és ezek az ügyfelek összesen közel félmilliárd dollárt költenek. Magyarország évente 1,25 millió dollárt költ lobbizásra Washingtonban. Ez közelít az erősen lobbizó Azerbajdzsánhoz; a kaukázusi ország tavaly 1,58 millió dollárt költött ilyen célokra, ám ezt négy lobbicég között osztotta meg. Magyarországhoz hasonlóan Ukrajna is szeret egykori képviselőket felbérelni.
A Reuters összesítése szerint a kijevi Majdan forradalma által elzavart Viktor Janukovics elnök 2013-ban 790 ezer dollárt költött lobbira, ugyanebben az évben ellenfele, Julija Timosenko férje pedig 520 ezer dollárt.
A konzorciumban szereplő másik Mack-cég, a Floridában bejegyzett Liberty International Group (LIG) jelentése szerint a vállalkozásnak nincs miről beszámolnia, mert 2015 márciusa és augusztusa között nem végzett lobbizásnak minősülő tevékenységet az Orbán-kormány számára. Ám a dokumentumból kiderül: ugyanebben a fél évben a LIG 425 ezer dollárt kapott a magyar kormánytól. Mivel ez is Mack cége, ez feltehetően nem azt jelenti, hogy a semmire fizetett ki a magyar állam ilyen sok pénzt, csak azt, hogy ez is egy csatorna, amelyen keresztül a lobbistát honorálja a kormány.
Washingtoni forrásaink szerint van benne ráció, hogy egy Magyarországhoz hasonló kis ország egykori kongresszusi képviselőt „vesz magának". Ők speciális csoportot alkotnak a lobbistákon belül, mert ismeretségeiknek köszönhetően sok ajtó megnyílik előttük.
Vannak országok, amelyek azért fogadnak fel lobbistát, mert akarnak, mások pedig azért, mert éppen hogy nem akarnak valamit az amerikai kormánytól. Hazánk az utóbbi eset, az Orbán-kormány a washingtoni kritikákat próbálja tompítani. Forrásunk szerint egy Magyarország-méretű országnak
jobban megéri elkölteni havi százezer dollárt egy lobbistára, mint hogy kellemetlen szankciókat varrjanak a nyakába.
Egy másik, amerikai–magyar kapcsolatokat ismerő forrásunk szerint viszont nincs értelme ennyit költeni kongresszusi képviselők megnyerésére. A kétoldalú kapcsolatok az amerikai külügyminisztériumban, a Pentagonban és a két nagykövetségen dőlnek el. A kongresszusi képviselőknek nincs hatásuk a külpolitikára, és egy a májusihoz hasonló meghallgatás semmiféle visszhangot nem kelt az Egyesült Államokban. Annak kizárólag a magyar belpolitikában és médiában van jelentősége. Forrásunk szerint a magyar kormány jóval többet érne el, ha Szemerkényi Réka nagykövet kapna több támogatást, hiszen tehetséges, jól ismeri Washingtont és jók a kapcsolatai.
|
Illusztris társaságban. Mack (balról a harmadik) Mitt Romney republikánus elnökjelölt, Marco Rubio floridai republikánus szenátor és Jeb Bush, Florida republikánus kormányzójával 2012 októberében Tampában
Brian Snyder / Reuters |
Már májusban megírta a magyar sajtó, hogy a washingtoni nagykövetségnek semmi köze nem volt a meghallgatáshoz, sőt, aggódtak is amiatt, hogy az károkat fog okozni. Ifjabb Koszorús Ferenc, az Amerikai Magyar Szövetség és Maximillian Teleki, az Amerikai Magyar Koalíció elnöke végül le is mondta a személyes szereplést a rendezvényen. Helyettük az egyik „beugró" Kurt Volker volt, aki a bizottságnak leadott nyilatkozatában rögzítette: az általa ügyvezető igazgatóként irányított McCain Intézet korábban 125 ezer dollárt kapott a magyar kormánytól a Hungary Initiatives Foundationön, a kormány Fellegi Tamás egykor fejlesztési miniszter vezette washingtoni alapítványán keresztül. Volker ekkor még csak a felügyelőbizottság tagja volt az intézetnél. A kétoldalú kapcsolatokat ismerő forrásunk szerint a kétszólamú lobbizás oka Budapesten keresendő,
a fideszes külpolitikán belüli rivalizálás jelenik meg Washingtonban is.
A magyar kormány számára végül jól alakult a meghallgatás, és két nap múlva egy magyar a diplomata megkönnyebbülten mondta lapunknak: Még négy ilyen lobbista kellene, mint Mack!
