Nyert Hollande, baloldali elnöke van Franciaországnak
Tizenhét év után újra szocialista (PS) politikus költözhet a francia elnökök rezidenciájába, az Elysée-palotába: a várakozásoknak megfelelően Francois Hollande nyerte a francia elnökválasztás második fordulóját, így a következő öt évben ő irányítja Európa második legnagyobb gazdasági hatalmát. Hollande a párizsi Le Monde szerint a szavazatok 51,9 százalékát nyerte el, s noha a hivatalban lévő elnök, Nicolas Sarkozy keményen küzdött a két forduló között, s valamit sikerült is lefaragnia hátrányából, utolérni már nem tudta szocialista kihívóját, és kénytelen volt megelégedni a szavazatok 48,1 százalékának elnyerésével.
Bastille vagy Concorde? Ez volt a kérdés még vasárnap késő délután is. Aztán 17.50-kor a belga és svájci hírügynökségek kiszivárogtatták, hogy Sarkozy pártja, a Népi Mozgalom Uniója (UMP) korifeusai lemondták a párizsi Concorde térre tervezett győzelmi ünnepséget. Mindeközben a közeli Bastille téren felgyorsultak az események: kivilágították az egy nappal korábban felállított színpadot, beüzemelték az óriás kivetítőt, s már ekkor, két órával az urnák zárása előtt sejteni lehetett, hogy a Bastille téren szocialista népünnepély készülődik. A teret már este 8 óra előtt, az urnazárást meg sem várva benépesítették a baloldali szimpatizánsok. A tér közepén magasodó Július oszlop, tetején Auguste Dumont szobrával, a Szabadság szellemével rég nem látott tömeget szemlélhetett. Utoljára alighanem 31 évvel ezelőtt, Francois Mitterrand 1981-es győzelmének idején szorongtak ennyien Párizs leghíresebb terén.
A kezdetben lényegesen esélytelenebbnek tartott, kormányzati tapasztalatokkal nem rendelkező, ám a választási kampány során meglepően jól szereplő, 57 éves Francois Hollande már az első fordulóban is vereséget mért a hivatalban lévő elnökre, a vasárnapi szavazáson pedig sikerült megőriznie előnyét. A megválasztott elnök a Párizs közeli Tulle-ben adta le szavazatát vasárnap délelőtt, onnan kísérte figyelemmel az eseményeket, s első győzelmi nyilatkozatát is ott adta. Csak este nyolc után indult gépkocsival Párizsba, egyenesen az őt üdvrivalgással váró Bastille téri hívekhez. Mint mondta: a franciák a változásra szavaztak, s a változás elérkezett. A tömeg füttykoncertje ellenére tiszteletet követelt elődjének, s azt ígérte: minden francia elnöke lesz, de elsősorban az igazságot és a fiatalok érdekeit szeretné szolgálni. A szocialista vezérkar eközben a párt Solferino utcai székházába gyülekeztek, együtt az eseményre akkreditációt nyert külföldi újságírók hadával. Több mint 1200 sajtómunkás kért bebocsátást a székházba – köztük dél-koreaiak, izraeliek, dánok, japánok, oroszok és amerikaiak –, de csak 600-nak jutott férőhely. A többiek egy 17 méter átmérőjű kivetítőn követhették az eseményeket. Hogy miért éppen 17 méteres? Mert ennyi év telt el azóta, hogy szocialista politikus lakott a francia elnöki palotában.
Sarkozy lelép
A vasárnapi eredmény azt sugallja, hogy Sarkozynek a bevándorlási szigort ígérő szólamok ellenére sem sikerült megszólítania a szélsőjobboldali Nemzeti Front hat és fél millió szavazóját, akiknek az első fordulóban a harmadik helyen végzett pártelnök, Marine Le Pen a lelkiismeretükre bízta, elmennek-e voksolni a második fordulóban. (Hollande támogatására szólított fel április 22. után a szélsőbaloldali Jean-Luc Mélenchon és a centrista Francois Bayrou is.)
Hollande győzelmét valószínűleg némi aggodalommal veszik tudomásul Németországban. Berlin az egyik zászlóvivője annak az eurózónára fiskális szigort kényszerítő paktumnak, amelyet Hollande a gazdaságélénkítés jegyében a maga részéről módosítani akar. Bejelentések szerint az új francia elnök még vasárnap felhívja Angela Merkel német kancellárt egyeztetni a fiskális paktumról. A paktum elvben Párizs hozzájárulása nélkül is életbe léphet, ám aránylag elképzelhetetlen, hogy az egyik vezető európai hatalom és eurózónatag kimaradjon a dologból.
Ami kampányígéreteit illeti, Hollande befagyasztja az üzemanyagárakat, növeli a szociális kiadásokat, és 75 százalékos adóval sarcolja meg a gazdagokat. A minimálbért megemelik, hatvanezer új tanárt foglalkoztatnak, és egyes munkakörökben 62-ről 60 évre szállítják le a nyugdíjkorhatárt – hangzik az új elnök programja.
Sarkozy a választás utáni beszédében elismerte és felelősséget vállalt a vereségért, továbbá jelezte, a júniusi parlamenti választásokon már nem ő fogja vezetni pártját – ez azt sejteti, hogy a leköszönő elnök 35 év után távozik a politika színpadáról.
Francois Hollande az Ötödik Köztársaság második baloldali elnöke, miközben a vele egyidős Nicolas Sarkozy szintén a második azon egykori elnökök között, akik nem tudták megismételni elnöki győzelmüket. Rajta kívül Valéry Giscard d’Estaing veszítette el hivatalát az első ciklus lejárta után, akit 1981-ben Francois Mitterrand győzött le. Igaz, akkor még hét év volt a francia köztársasági elnökök hivatali ideje, s ez 2000-ben mérséklődött öt évre. Eszerint Sarkozy törtötte a legkevesebb időt az Elysée-palotában.