Persze nem maguktól találták ki, számos előképe van ennek. Legutóbb az amerikai jobboldalon bukkant fel a no-go zónák mítosza, és nagyon valószínű, hogy – némi fáziskéséssel – a magyar kormányzati propaganda is onnan vette át az ötletet.
A Fox News csak tudja!
2015 januárjában, a Chalie Hebdo szerkesztősége elleni támadás után egy bizonyos Steven Emerson „terrorizmus-szakértőként” beszélt a republikánusokhoz közeli Fox News csatornán arról, hogy Nyugat-Európában aggasztó a helyzet. Nagy-Britanniában például nem csak „no-go zónák” vannak, hanem egész városok, mint például Birmingham, amelyek „teljesen muszlimok”, ahová nem muszlimok egyszerűen nem mennek be. London egyes részein pedig muszlim vallási rendőrség működik, amelynek tagjai megverik azt, aki nem megfelelően öltözik – állította.
„Ez a fickó nyilvánvalóan egy komplett idióta” – reagált erre David Cameron korábbi brit miniszterelnök. A széleskörű felháborodás miatt Emerson és a Fox News is bocsánatkérésre kényszerült, hiszen Nagy-Britannia második legnagyobb, több mint egymillió lakosú városát minősítették egyetlen nagy no-go zónának, miközben a város lakosságának eleve csak körülbelül a 21 százaléka muszlim.
|
| Muszlimok imádkoznak egy londoni parkban - fotó: Suzanne Plunkett / Reuters |
A Fox News legendáiból persze nemcsak Nagy-Britanniának jutott, hanem Franciaországnak is. Forrásként például a brit euroszkeptikus párt, a UKIP elnökét, Nigel Farage-t szólaltatták meg, aki szerint nagy muszlim gettók alakultak ki Európában, mivel a hatóságok szemet hunynak afelett, hogy lényegében bevezették a saríát, azaz az iszlám törvénykezést. A francia nagykövetség hivatalosan tiltakozott a riportsorozat után, Párizs polgármestere pedig hitelrontási perre fenyegette meg a csatornát, amely kénytelen volt visszakozni.
Persze, ha egy legenda szárnyra kel, már nem lehet megállítani. Egy nappal Emerson után az indiai származású, de katolikus hitre tért Bobby Jindal, Louisiana állam volt republikánus kormányzója jelentette ki a CNN-nek adott interjúban, hogy Nyugat-Európában bizonyos helyeken nem létezik az államok szuverenitása, mert a nem asszimilálódó muszlim bevándorlók olyan enklávékat hoznak létre, ahol csak a saría érvényesül.
Amikor rákérdeztek, ezt honnan veszi, Jindal a Daily Mail című brit bulvárlapot emlegette. Ráadásul megfogalmazott valamit, ami a mai Magyarországon is visszaköszön: miszerint „a radikális baloldal úgy tesz, mintha ez a probléma nem létezne”. Jindalt akkoriban úgy emlegették, mint potenciális republikánus elnökjelöltet. Márpedig Donald Trump előválasztáson aratott sikere azt mutatja, hogy az amerikai jobboldali választók vevők az iszlámellenes hangokra.
Kissé unalmas zónák
Bár a világ számos pontján voltak és vannak olyan negyedek, amelyeket a kívülállók veszélyesnek tartanak, a „no-go zone” kifejezés egészen új keletű. 2002-ben a New York Times hasábjain bukkant fel, David Ignatius cikkében, amely Franciaország gyarmati örökségéről és a társadalmi problémákról szólt. „Miközben arab bandák rongálják meg a zsinagógákat, miközben az észak-afrikai külvárosok éjszakánként no-go zónákká válnak, a franciák csak megvonják a vállukat” – írta.
|
| fotó: Yves Herman / Reuters |
Persze léteznek olyan külvárosok, ahol az átlagnál nagyobb a bűnözés, ezt nem tagadja senki. Főleg Franciaországban vannak „törvénytelen” negyedek, amelyeket finomkodva „érzékeny városi zóna” néven emlegetnek (Nicolas Sarkozy korábbi elnök 2007-ben 751 ilyen területről beszélt, mikor azt ígérte, visszaállítja azokban az állam hatalmát). A banlieue-k, vagyis elővárosok problémája rendkívül összetett, nemcsak etnikai, de szociális, oktatási, sőt, urbanisztikai okai is vannak, erős túlzás ezt rákenni az iszlámra.
Daniel Pipe, harcosan iszlámellenes amerikai újságíró 2006-ban írt a francia no-go zónákról, lényegében ő aggatta ezt a nevet a francia külvárosokra. Utóbb, 2013 ellátogatott ezekbe, és belátta tévedését. Úgy fogalmazott: Bronx és Detroit ismeretében a földi pokolra számított, de ezek a helyek nagyjából rendben vannak, sőt, kissé unalmasak. Annyit azért hozzátett, hogy a nyugodt hétköznapok ellenére váratlanul törhet ki az erőszak, például autógyújtogatások, vagy rendőrök elleni támadások.
Mi az igazság?
Németországban is vannak problémás kerületek, de erős túlzás, hogy azok teljesen kikerültek volna a hatóságok ellenőrzése alól. Bernhard Witthaut főfelügyelő, a német rendőrszakszervezet elnöke beszélt arról egy 2013-as interjúban, hogy – bár minden rendőrfőnök és belügyminiszter tagadja – a rendőrök pontosan tudják, hová nem mennek be járőrautóval, csak kisbusszal, mert a rendőrök nem érzik magukat biztonságban, illetve tudják, hol nincs tekintélye a női rendőrtiszteknek. Ez főleg olyan helyeken jellemző, ahol sok bevándorló él, de Witthaut szerint a rendőrségnek a németek lakta közösségekben is vissza kell szereznie a tekintélyét.
|
Afrikai bevándorlók Párizsban
fotó: Benoit Tessier / Reuters |
Nagy-Britanniában tényleg évtizedek óta működnek saríát alkalmazó bíróságok, igaz, zsidó megfelelőik is: szó sincs persze kövezésről vagy kézlevágásról, hiszen ezek a vallási intézmények főleg családjogi ügyekkel, konkrétan válásokkal, vagy örökösödési perekkel foglalkoznak (itt talál egy 2007-es, magyar nyelvű riportot az egyik ilyen bíróságról). Az is igaz persze, hogy Kelet-London egyes negyedeiben egyes muszlimok éjszakánként megpróbálnak rendőrséget játszani, és fellépni az italozók, vagy a szerintük nem megfelelően öltözködő emberek ellen.
Németországból is tudunk egy kísérletről, hogy egy városrészben tényleg bevezessék a saríát. A Ruhr-vidéki Wuppertalban egy bizonyos Sven Lau és szalafista barátai kiáltották ki a saríát, és kezdtek járőrözni narancssárga mellényben, saría rendőrségként fellépve az alkohol és a szerencsejáték ellen. A katolikusnak született, német Laut (muszlim nevén Abu Adam) és barátait akkor még felmentette a bíróság, de jelenleg ismét büntetőeljárás folyik a gyanúval, hogy Szíriába toborzott dzsihadistákat.
