Készen áll Ukrajna újra olyan viszonyt kialakítani Oroszországgal, mint amilyen korábban, a kormányellenes tüntetések, a Majdan előtt volt?
|
Szüleit kísérő ukrán fiú az elnökválasztáson
Konstantin Chernichkin / Reuters |
Igen. Nem is igazán látom az orosz lépések értelmét. Mi ugyanis semmi jelét nem adtuk annak, hogy meg akarjuk szakítani, felül akarjuk vizsgálni az együttműködésünket. Kezdettől fogva azt hangoztatjuk, hogy betartunk minden kétoldalú megállapodást. Orosz részről viszont kifejezetten agresszív hozzáállással szembesültünk: kétségbe vonták a kormány legitimitását, a Majdan eseményeit alkotmányellenes hatalomátvételnek minősítették.
Miként lehet rendezni ezt a helyzetet, újraépíteni a kapcsolatokat Moszkvával?
Már több nagyon fontos lépést megtettünk, elsősorban a saját lakosságunk elvárásai alapján. Megkezdődtek az alkotmányos reform előkészületei, nyilvános vitát kezdeményeztünk az új nyelvtörvényről, kidolgoztuk a hatalom decentralizálásának koncepcióját azért, hogy a régiók nagyobb hatalmat, szabadságot kapjanak, beleértve a pénzügyi szabadságot is. És Oroszországot is többször felszólítottuk, hogy állítsa le az agressziót, üljünk tárgyalóasztalhoz. Ez volt a célunk a genfi megbeszéléseken is, kidolgoztunk egy sor intézkedést, amely enyhíthette volna a feszültséget, de Oroszország nem teljesíti az ígéreteit. Még itt a minisztériumban, a genfi találkozón részt vett országok nagyköveteinek rendszeres egyeztetéseire sem jár el a képviselője. A mi álláspontunk azon alapszik, hogy Oroszországnak vissza kell vonnia csapatait és le kell állítania a terrorizmus, a szeparatizmus exportját Kelet-Ukrajnába.
De Moszkvában éppen azt mondják, hogy az ukrán katonai egységeket kellene visszavonni, le kellene állítani a kelet-ukrajnai hadműveleteket...
|
Lenin is megkapja a magáét a Majdanon
STRINGER / Reuters |
Mi terroristaellenes műveleteket hajtunk végre a saját területünkön. Nem avatkozunk bele egy szomszédos ország belügyeibe, nem szabunk senkinek feltételeket.
Az oroszok viszont arra hivatkoztak, hogy a csapataik a határ közelében ugyan, de szintén a saját területükön vannak...
De nem csak ott. Bizonyítottnak látjuk, hogy vannak egységeik Kelet-Ukrajnában is. Ha nem segítenék a szeparatistákat, az ukrán kormány a keleti régióban is képes lenne megküzdeni a problémákkal, amelyek egyébként mindaddig nem is jelentkeztek, amíg Oroszország be nem avatkozott. Még a krími válság előtt is többször javasoltuk, hogy beszéljünk a biztonsági kérdésekről, a határok sérthetetlenségéről, a Krím körüli helyzetről, de semmibe vették a felhívásainkat. Helyette a parlament katonai beavatkozásra is felhatalmazta Putyin elnököt, a következő, a félsziget annektálásához vezető fejlemények pedig, gondolom, mindenki számára ismertek.
A kijevi kormányzat nemrég bejelentette, hogy nemzetközi bíróságon százmilliárd dollárra készül beperelni Oroszországot a Krím bekebelezése miatt. Reálisnak tartja ezt a követelést? Nem jelentheti egy ilyen lépés közvetve a félsziget elvesztésének elismerését?
Bírósági úton támadjuk meg a Krím orosz annektálását. Az álláspontunk továbbra is az, hogy a Krím ukrán terület, lakosai ukrán állampolgárok, az ottani vagyon pedig az ukrán állam tulajdona. A Krím megszállása által okozott veszteségek csak egy részét képezik a tervezett bírósági pereknek.
Nem gondolja, hogy hiba volt hozzányúlni a kisebbségi nyelvek széleskörű használatáról szóló törvényhez?
|
| Porosenko előtt hatalmas munka áll |
Nem hiszem, hogy hiba lett volna, inkább rosszul időzített lépésnek nevezném. A régi nyelvtörvénnyel az volt a gond, hogy papíron maradt. A megvalósításához komoly befektetésekre lett volna szükség, az előző kormány azonban ezzel nem törődött. Például a hivatalos iratokat, a tankönyveket le kellett volna fordítani a regionális nyelvekre, ami nem történt meg. Így aztán tisztességesebb lenne a kisebbségekkel szemben is, ha nemcsak egy becsületes, a nyelvhasználati jogukat biztosító jogszabályt dolgoznánk ki, hanem valódi előrelépést is elérnénk annak megvalósításában. Ez pedig komoly erőfeszítéseket igényel. A tervezet már elkészült. A következő lépés az, hogy jogi vizsgálatra elküldjük az Európa Tanács velencei bizottságához.
Hajlandó Ukrajna valamilyen, például kulturális autonómiát adni a nemzeti kisebbségeknek?
A hatalom decentralizálásáról és a nyelvhasználatról beszélünk, arról, hogy az ukrán az államnyelv, de az adott régiókban a kisebbségi nyelvek is ugyanolyan jogot kapnának, mint az ukrán: lenne oktatás, lennének hivatalos dokumentumok ezeken a nyelveken. De nincs szó nemzetiségi, kulturális autonómiáról. Egységes állam vagyunk, nagyon óvatosan kell bánnunk az autonómia fogalmával. Arról a nyilatkozatról pedig, amelyet nemrég Magyarország miniszterelnöke tett a kárpátaljai magyarok autonómiájáról és a kettős állampolgárságról, megjegyezném: az orosz agresszió idején elvárjuk a velünk jószomszédi kapcsolatot ápoló partnereinktől, hogy tartózkodjanak a hasonló kijelentésektől. Ezek csak Oroszország kezére játszanak. Ha vannak problémáink a kisebbségi jogok kérdésében, létezik kétoldalú fórum a megvitatásukra. Bánjunk óvatosan a szavakkal, óvjuk a baráti kapcsolatainkat!
Ukrajna nem hadi célú katonai eszközöket kért és kap az Egyesült Államoktól. Bekövetkezhet-e olyan helyzet, amikor másfajta segítségre, például fegyverekre is szükségük lesz?
Sajnos, a helyzet alakulását ma nehéz megjósolni. Nem lehet kizárni a közvetlen katonai agressziót. Ha ez megtörténik, segítséget kérünk a nemzetközi közösségtől. De remélem, hogy ez nem következik be. Most főleg védelmi felszereléseket, például golyóálló mellényeket, sisakokat kértünk. És jó, hogy segítenek nekünk, mert olyan országgal állunk szemben, amellyel egyedül nem tudunk megbirkózni. Persze azt is látni kell, hogy a háború nem egy állam ellen folyik. Az általános globalizáció közepette az ukrán konfliktus minden nyugati állam számára is kihívást jelent. Oroszország értésre adta, hogy a szomszédos régiókat a befolyási övezetének tekint, és ebbe Ukrajna is beletartozik.
Háborút említett. Úgy gondolja, hogy háború zajlik?
Igen. Úgy látom, hogy fokozatosan visszatérnek a hidegháborús hagyományok, amikor van egy ország, amelyhez szatelit államokat kötnek a közös értékek, történelmi, gazdasági szálak. Moszkva ezt a hálózatot igyekszik szélesíteni, és ha egy országnak ez nem tetszik – márpedig Ukrajna mellett ilyen például Moldova és Grúzia is –, annak a területi épségét fenyegeti. Az a cél, hogy ne tudjunk reformokat végrehajtani, ne tudjunk csatlakozni az EU-hoz, hiszen sem az unió sem a NATO nem szívesen vesz fel olyan országokat, amelyek területén konfliktus zajlik.
Az EU nemcsak politikai stabilitást vár el, hanem gyökeres gazdasági átalakítást is. Méghozzá olyat, amely fájdalmas lesz a lakosságnak is. Készen áll az ukrán kormány ilyen intézkedésekre?
|
A Majdant becsmérlő plakát a krími területen
Thomas Peter / Reuters |
Nincs más választásunk. Amikor a kormány megalakult, a költségvetésben csaknem 300 milliárd hrivnyás (közel 6000 milliárd forintos – a szerk.) lyuk tátongott. Ez számunkra csillagászati összeg. Tehát vagy csődöt jelentünk, vagy hitelt veszünk fel, és teljesítjük annak kemény feltételeit, emeljük például a lakossági és az ipari gáz árát, mindenen takarékoskodunk, amin csak lehet. Ezek mindenkinek fájdalmas, népszerűtlen, de szükségszerű intézkedések.
Nem tart attól, hogy ez végső soron a kormány ellen fordul? Hiszen a Majdanon, az ország mostani vezetőit hatalomra segítő tüntetéseken egyfajta idealizált kép élt az unióról, sokan azt gondolták, hogy minden gondot megold a társulás, amelyet ráadásul gyakran összekevertek a tagsággal.
Egyetértek. A kormánynak nehéz népszerűnek lennie, hiszen az emberek anyagi helyzetük javulását várják, nekünk viszont meg kell kurtítani a kedvezményeket, nagyon meg kell húzni a nadrágszíjat, ami senkinek sem tetszik. Az unió idealizálása nem csak az ukránokra jellemző, sok kelet-európai országban ment végbe hasonló folyamat, amelyet aztán csalódás követett. De jobbat még nem találtak ki. Európában az elszigetelődés sehová sem vezet, minél szorosabb az integráció, annál jobb. Még ha rövid távon áldozatokkal is jár, közép- és hosszú távon már mindenkinek a javára válik. Jó az államnak, amely befektetőket vonzhat, a vállalatoknak, a gazdaság egészének és a fogyasztóknak, az embereknek is. Az ukrán türelmes nép, sokat kibír, ha lát valamilyen távlati lehetőséget a kedvező változásra.
A társulás a tagság „előszobája". Mikorra lát esélyt Ukrajna uniós csatlakozására?
Nem vagyok a híve annak, hogy bármilyen határidőt szabjunk. Minden tőlünk, a mi belső reformjaink, a korrupció elleni harc sikerétől függ. Minél jobban megy ez, annál gyorsabban közeledhetünk az EU-hoz. De legalább tíz évre biztosan szükség lesz.
Hozhat valamilyen változást Ukrajna külpolitikájába az, hogy új államfője van az országnak?
Nem várható gyökeres változás. Petro Porosenko volt már külügyminiszter, és azon a poszton is Európa-barát álláspontot képviselt. Igaz, a NATO-csatlakozás ügyében óvatos. Miközben politikai vetélytársa, Julija Timosenko sürgeti e kérdés felvetését, Porosenko nem tartja azt időszerűnek, mondván, a NATO-tagság lehetőségének megítélésében nem egységes a lakosság. A közvélemény-kutatások valóban ezt mutatják, és – noha Ukrajna biztonságát most semmi sem garantálja – személy szerint én is úgy látom, hogy valamilyen egyensúlyt kell keresni. Ilyen nehéz időszakban nem szabad kemény választás elé állítani az embereket, újabb ellentéteket szítani, még jobban megosztani az országot.
