Nigéria: kettős aggodalom
Manapság megszokott kép az ország gazdasági-kereskedelmi fővárosa, Lagos utcáin, hogy a kávéházak teraszán újságot olvasó tőzsdei szakemberek és bankmenedzserek a napilapokban először nem az árfolyamok alakulását lesik, hanem az elnök fényképét és a hozzá tartozó hírt keresik.
Nagyon sok múlik ugyanis azon, hogy Yar'Adua képes-e ellátni államfői feladatait, s meddig tudja kezében tartani a gyeplőt. Politikai elemzők szerint - s ezt előszeretettel visszhangozza az ellenzék is - különösen a gazdasági válság miatt Nigériának most egy életerős, határozott, tekintélyes államfőre van szüksége, aki világos, előremutató programot tud adni a gazdaság számára, nem egy beteg, inkább már csak magával törődni tudó aggastyánra.
Yar'Adua azonban már két éve, megválasztásakor, sem volt egészséges. A kampányban különösen szembetűnő volt a kontraszt a távozó államfő, Olusegun Obansanjo erőtől duzzadó fizikuma, dörgő, katonás orgánuma illetve a beszédeit olykor elhaló hangon elmondó, közben sűrűn köhécselő utód között.. Ráadásul Yar'Adua állapota azóta csak romlott, betegségeinek súlyosságáról eltérő pletykák kelnek szárnyra szinte naponta, s elég néhány napi „rivaldaszünet", hogy sokan már a puszta életben létéért aggódjanak. (A 2007-es választási kampány során is előfordult, hogy külföldi gyógykezelése idején már halálhírét keltették.) De nemcsak Yar'Aduát, hanem az országot, a viszonylagos békét is joggal féltik.
Déli keresztény államfőt csakis északi muzulmán követhet
Obansanjo 1999-es megválasztása óta ugyanis - a kisebb-nagyobb helyi csetepatéktól eltekintve - politikai nyugalom honol az országban. A kormányzó Népi Demokratikus Párt (PDP) jelentős többséggel bír a megosztott, s szigorúan féken tartott ellenzékkel szemben. Meglepetésként, éppen ezért kedvezően hatott az is, hogy a katonatisztből elnökké avanzsált Obansanjo tavalyelőtt - bár megpróbálta kicsikarni az alkotmánymódosítást egy harmadik államfői terminus érdekében - békés körülmények között távozott hivatalából.
Ha az általa kijelölt, s választásokon megerősített utód, Yar'Adua betegségeinek végzetes súlyosbodása, netán halála miatt idő előtt lenne kénytelen távozni a hatalomból, könnyen felborulhat a kényes politikai egyensúly. Az idestova tíz esztendeje az elnököt adó Népi Demokratikus Párton (PDP) belül létezik egy megállapodás, mely szerint egy déli keresztény államfőt csakis északi muzulmán követhet, s fordítva. Nos, ha az északi Katsina tartományból származó, mohamedán Yar'Adua egészségi állapota miatt kénytelen lenne mandátuma lejárta előtt lemondani, a következő, 2011-ben esedékes elnökválasztásig alelnöke, Goodluck Jonathan (déli, keresztény politikus) ölébe hullna a hatalom. Ezt azonban a muzulmán lakosság, az ország népességének közel fele, igencsak zokon venné, hiszen akkor nyolcévi keresztény uralmat csupán kétesztendei muzulmán kormányzás követne.
A világ egyik legkorruptabb állama
A vallási és etnikai ellentétek újbóli kirobbanása pedig veszélyeztetné az ország amúgy is ingatag gazdaságát. Elsősorban az olajtermelés csökkenése, netán leállása lenne katasztrofális hatással, hiszen a fekete arany adja Nigéria devizabevételeinek 96 százalékát. Noha elég régóta jelentős dollárösszegeket kasszíroz az abujai kormányzat, ezek jelentős része kézen-közön eltűnik. Nem véletlen, hogy Nigériát a világ legkorruptabb államai között tartják számon, s ezen sem Obansanjo, sem Yar'Adua nem tudott érdemben segíteni. Fenyegeti a nyugalmat a néhány évi javulás után - a gazdasági világválság következményeként ismét zuhanó életszínvonal, különösen az úgynevezett mélyszegénységben élők számának gyors gyarapodása is, ami különösen az olajkitermelő déli körzetekben „robbanásveszélyes".
Nigéria sorsa most azon múlik, Yar'Adua képes lesz-e mandátumát kitölteni. Ha igen, marad a lassú hanyatlás legalábbis addig, amíg a világméretű recesszió növekedésbe nem fordul, s meg nem élénkül a kőolajkereslet. Ha nem, az egyelőre beláthatatlan következményekkel, akár egy újabb katonai államcsínnyel, netán polgárháborúval is járhat. Ez akkor is igaz, ha egy nigériai publicista már nyíltan leírta: „az ország előtt álló hatalmas, emberpróbáló feladatok, kihívások terhét nem volna szabad egy gyengélkedő politikus roskatag vállaira rakni". De megoldást ő sem kínált.
