A százméteres sorban a szavazók átlagban öt órát töltenek. Itt lakik Abdelrahman, a 22 éves fényképésztanuló, aki viszont nem áll be a sorba. Nem a hosszú várakozás tántorítja el, ami szerinte „normális”, hanem az, hogy nem tud eleget a jelöltekről. „Sziszi katona volt, nem tudom, hogyan fogja jobbá tenni az országot. Mindenki beszélhet szépen, de vajon tényleg képes-e végrehajtani a programot?” – fogalmazza meg sok forradalmár véleményét, akik három éve még a Tahrir téren tüntettek. Számukra a két jelölt nem jelent igazi alternatívát.
|
Hamdin Szabahi már tegnap leadta szavazatát. Az ellenzéki jelöltnek nem sok esélyt jósolnak az abszolút befutó Sziszivel szemben.
Asmaa Waguih / Reuters |
Ahmed, Abdelrahmannal egykorú mérnökhallgató viszont azzal az elhatározással ment be a szavazófülkébe, hogy az ellenzéki Szabahira voksol. Miközben kitöltötte a szavazólapot, arra lett figyelmes, hogy a háta mögé lépett egy állami tisztviselő, és kutató tekintettel nézni kezdte.
„Biztos, ami biztos alapon, behúztam Sziszit, majd megmutattam. Mire elismerően bólintott” – írja le a sajátos kalandot, majd mindannyian nevetésben törnek ki.
Azt mondják, hogy Sziszi a nőket már zsebre tette, és ezt meg is erősítik azok az asszonyok, akik a szavazókörök előtti padokon üldögélnek nemzeti zászlóba burkolózva, Sziszi kitűzővel. Sawsan Almahdy 55 éves pszichológust kérdezni sem kell, hogy kire voksol.
„Ez az első alkalom, hogy szavazok, mert a múltkori elnökválasztás (Ahmed Shafik és Mohamed Murszi között lehetett választani 2012-ben) nem érdekelt. Sziszi katonaként is jó volt, és a Muzulmán Testvériség elűzésével nekem már bebizonyította, hogy ezután is jó lesz” – mondja a körülötte ülő Sziszi-hívek bólogatása mellett, majd a helyi szokások szerint hangos sikításba kezdenek.
|
Abdel-Fattah al-Sziszi hívei körében.
Amr Abdallah Dalsh / Reuters |
A Kairó belvárosában található Dokki negyedben kora délután nincsen sor. Sőt a külföldi újságírókra vonatkozó előírások ellenére beengednek a szavazóhelyiségbe is, amelyet homokzsákok mögött felfegyverzett katonák őriznek. Eyad el Nahas a családjával együtt szavazott, elmondása szerint minden rendben volt.
„Negyvenéves vagyok, és csak másfél éve szavazhatok. Nagyon fontos, hogy gyakorolni tudjuk ezt a jogot. Nem szabad előre megítélni a leendő elnököt, esélyt kell adni ebben az átmenetben. Hinni kell benne, hogy van cél” – teszi hozzá arra a kérdésre, hogy vajon az új államfő igazi alternatíva lesz-e a Mubarak-rezsimhez képest.
A szavazást a Muzulmán Testvériség hívei megpróbálják bojkottálni. A mozgalom vezetői börtönben, emigrációban és bíróság előtt vannak, tagjai pedig Egyiptomban nem adnak nyilatkozatot. Egy teljes anonimitást kérő képviselőjük mégis elmondta, hogy a végsőkig harcolni akarnak, mert semmiképpen sem tartják legálisnak ezt a választást.
„Murszi elnöksége alatt mi senkit sem börtönöztünk be, senkit sem tartóztattunk le azért, amit mondott, vagy amit viselt. Ennek ellenére kezdettől fogva mindenki ellenünk volt. A média lejárató hadjáratot folytatott ellenünk, és amikor Murszi kormányt akart alakítani, mindenki visszautasította az együttműködést. Szabahi sem fogadta el az elnökhelyettesi pozíciót. Így a kormány két hónapig nem is tudta elkezdeni a munkát” – fejtegeti.
Murszi soha nem adott tűzparancsot a tüntetők ellen – mondja, és mély sebként emlegeti a tavaly augusztusi tüntetéseket, amikor a lemondatott elnök mellett demonstrálókat az állam emberei söpörték ki. Arra a kérdésre, hogy miért kellett a független bírói testülethez is hozzányúlniuk, kifejti, hogy a 2005-ös választáson azért bukott meg a párt, mert a bírói testület nem hagyta jóvá a rájuk leadott szavazatokat. Hosszan sorolja a sérelmeket, amelyek miatt megbukott a Murszi vezette kormány, és amelyek miatt szerinte még most is érdemes szembeszállni az egész egyiptomi hadsereggel.
Tény, hogy a tavaly augusztusi razzia, amikor a biztonsági erők két kairói helyszínen kegyetlen eszközökkel számolták fel a Murszi melletti tüntetéseket, új híveket is hozott a testvéreknek. Asszem, a 24 éves nyomdász a saját szemével látta az öldöklést, több barátja is meghalt. Könnyes szemmel mutatja a helyszínt a Kairói Egyetem előtt, és hozzáteszi: mostantól a testvéreket fogja támogatni.
