Kitiltották Izraelből Günter Grasst
A miniszter hivatalának vasárnapi közleménye szerint a vers kísérlet „az Izrael Állam és az izraeli nép elleni gyűlölet lángjainak felszítására”, Eli Jisaj pedig emiatt nemkívánatos személynek nyilvánította Günter Grasst Izraelben. Három napja az izraeli kormány szégyenletesnek és szánalmasnak minősítette az irodalmi Nobel-díjas német író versét.
Jisaj azt ajánlja Grassnak, hogy „ha eltorzított és hazug műveit folytatni kívánja, azt tegye Iránból, ahol őt támogató közönségre fog találni”. Az izraeli belgyminisztérium szerint Grass az Izrael elleni gyűlöletet terjeszti, így ehhez keressen megfelelő országot - mondjuk Iránt. (Dzsavad Samakdari, az iráni kulturális miniszter helyettese szombaton levelet intézett az íróhoz, amelyben méltatja, „amiért kimondta az igazságot”.) Grass mostantól kezdve nem utazhat be Izraelbe, mint azok a volt náci katonák, akiket törvényileg is kitiltottak az országból.
Az ominózus, „Amit ki kell mondani” című versben Grass arról elmélkedik, hogy valójában Izrael fenyegeti a világ békéjét, az az állam, amelynek most minden fegyvere Irán ellen irányul, csak azért, mert feltételezi, hogy ott atomkísérleteket végeznek. Eközben azonban Izrael is atomnagyhatalom lett, még ha erről nem is szabad beszélni, hiszen a zsidó állam nem engedi be területére a nemzetközi ellenőröket. Grass bevallja, hogy németként különös nehéz neki erről a témáról írnia, hiszen hazája óriási bűnöket követett el a zsidók ellen. De nem hallgathat tovább, és a nyilvánosság elé kell állnia véleményével, még ha ezzel az antiszemitizmus vádját vonja is a fejére. Bírálja a német politikát is, amiért fegyverszállítmányokkal - legutóbb egy, akár nukleáris robbanófejekkel ellátott rakéták hordozására is képes tengeralattjáróval - segíti az izraeli hadsereget.
A bádogdob 84 éves szerzőnek a versét szerdán a német Süddeutsche Zeitung, az olasz La Repubblica és a New York Times párhuzamosan tette közzé. Megjelenése után elszabadult egy kisebbfajta pokol. Grass művét világszerte elítélték, a Kurt-Georg Kiesinger volt nyugatnémet kancellár felpofozásáról hírhedtté vált nácivadász, Beate Klarsfeld pedig úgy vélte, hogy az „Amit ki kell mondani” ugyanaz az antiszemita duma, amelyet 1939-ből Adolf Hitler szájából is hallani lehetett. Grass csütörtökön védte meg magát a bírálatokkal szemben: ahogy a német közszolgálati médiának adott interjúban kifejtette, akik kritizálják, azok nem a versben megfogalmazott gondolatokkal foglalkoznak, hanem „ósdi kliséket" alkalmazva csak a hangulatot szítják ellene, és azt állítják, hogy az alkotás mindörökre tönkretette hírnevét. „Feltűnő, hogy egy demokratikus országban, ahol sajtószabadság van, uniformizálni próbálják a véleményeket” – tette hozzá a német író.
Németországban több kereszténydemokrata politikus is elfogadhatlannak és ízléstelennek minősítette a verset, bár a kormányban lévő politikusok közül egyedül Guido Westerwelle külügyminiszter volt az, aki nyíltan el is ítélte. A német kormányszóvivő úgy vélekedett, hogy művészetről van szó, irodalmi kérdésekben pedig a berlini kormánynak nem kell véleményt nyilvánítania.