Nem bír eredetijével az emberarcú Putyin
Az elnöki posztot kormányfőire cserélő Vlagyimir Putyin befolyása nőtt is az elmúlt év során, az általa vezetett Egységes Oroszország (JeR) párt révén, amely a parlament után - amelyben kétharmados többsége van - az idei helyhatósági választásokon is elsöprő győzelmet szerzett, egypártivá téve többek között Moszkva város törvényhozását.
Az eredményt csalásokra hivatkozva ugyan vitatta az ellenzéki Orosz Kommunista Párt (KPRF) mellett a hatalomhoz lojális Méltányos Oroszország (SZR) és a populista Orosz Liberális Demokrata Párt (LDPR) is, ám az őszi tiltakozó kivonulásuk a parlamentből nem vezetett eredményre. Igaz, Medvegyev éves elnöki beszédében jelezte, hogy a hatalomnak „meg kell tanulnia tisztességes küzdelemben nyerni”, a szavaknál azonban nem ment tovább, megerősítve azokat a véleményeket, amelyek szerint az ő feladata csupán az „emberarcú putyinizmus” szavakba öntése, miközben a gyakorlati intézkedések továbbra is Putyint illetik.
Az elnöki és a kormányfői hatalom burkolt – az első vezetők szintjén látványosan sosem jelentkező – összeütközéseiből mindeddig az utóbbi került ki győztesen. A legutóbb a héten, amikor az orosz sajtó szerint vélhetően az elnöki adminisztráció kezdeményezésére a Legfőbb Ügyészség (LÜ) el kívánta mozdítani az ügyészség alá rendelt Nyomozati Hatóság (SZK) moszkvai részlegének vezetőjét, arra hivatkozva, hogy Anatolij Bagmet életrajza valótlanságokat tartalmaz tudományos fokozatát illetően. A Putyin által még elnökként, két éve létrehozott SZK azonban – amely a valóságban független az ügyészségtől, vezetőjét Alekszandr Basztrikint elnökként még Putyin jelölte ki – megvétózta a döntést, amelyet végül Jurij Csajka legfőbb ügyész vissza is vont.
Igaz, a LÜ sem tekinthető Medvegyev hátországának, hiszen annak élére Csajkát még Putyin nevezte ki három éve, ám a sajtó mégis az SZK áthangolásának elnöki kísérleteként értékelte a kezdeményezést. (Az elnök azonban érdemi személycseréket nem hajtott végre még az elnöki adminisztrációban sem, amelynek befolyásos helyettes vezetője ugyanaz a Vlagyiszlav Szurkov, aki Putyin idején volt. Az "elnök emberének" az igazságügyi minisztert, Alekszandr Konovalovot tekintik, mivel őt ritka kivételként Medvegyev jelölte - bár önálló „elnöki csoportról” túlzás lenne beszélni.)
Nem vált Medvegyev önálló területévé a külpolitika sem, amely hagyományosan az államfő kizárólagos terepe. Putyin azonban a külügyekben kormányfőként is ugyanolyan aktív, mint korábban. (Posztján maradt például az általa 2004-ben kinevezett Szergej Lavrov, noha a külügyminisztert közvetlenül az államfő jelöli, Medvegyev itt sem változtatott.)
Putyin maradt a szuvenírpiac főszereplője is, Medvegyev többnyire csak a társaságában jelenik meg a, matrjoskákon, faliórákon, fényképeken, amelyek ritkábban láthatók az irodák falain, mint Putyin portréi. Nem csökkent a miniszterelnök súlya a sajtóban, nem csak a hírekben van jelen az államfővel azonos mennyiségben, de megőrizte az általa még elnökként rendszeresített „televíziós társadalmi párbeszéd” éves műsorát is, amelyben idén négy órán keresztül válaszolt a telefonos, sms-ben és e-mailen beküldött, valamint az ország kijelölt helyszíneiről bejelentkező, előzetesen megszűrt civilek által feltett kérdésekre.
Medvegyev átmeneti jellegét erősíti, hogy a legutóbbi televíziós párbeszéd során egy felvetésre válaszolva Putyin egyértelműen jelezte: kész újraindulni a 2012-ben esedékes elnökválasztáson. Ráadásul a Medvegyev által véghezvitt alkotmánymódosítás révén - amit Putyin saját elnöksége alatt látszólag ellenzett - az új elnök a négy helyett már hat éves mandátummal számolhat. (Igaz, Medvegyev sem zárta ki, hogy újra jelöltetné magát, így a módosítás rá is érvényes lenne, ám kevéssé valószínű, hogy az elnök Putyin ellenében indulna.)
A legvalószínűbb forgatókönyv szerint Putyin visszatér az elnöki posztra a 2012-es elnökválasztásokon. Az év az oroszok körében is népszerű kínai naptár szerint a Sárkányé - amely Oroszországban minden bizonnyal egyfejű lesz, megkönnyítve a most bizonytalanul két fej között ingázó politikai elit dolgát.