Nem robban a Juncker-bomba

Egyszerre támadják most az EP-képviselők a luxemburgi rendszert és magát Junckert. A bizalmatlansági indítványhoz a 751 képviselő legalább egytizedének aláírását kell megszerezni, és össze is gyűlt 76 aláírás. Erről elsősorban a brit Függetlenségi Párt (UKIP), az olasz Öt Csillag Mozgalom és a francia Marine Le Pen pártja, a szélsőjobboldali Nemzeti Front politikusai gondoskodtak.

„Az indítvány azt jelenti, hogy az Európai Parlamentben vitát kell tartani Juncker bizottsági elnök viselkedéséről" – közölte Steven Woolfe, a UKIP törvényhozója. Élesen bírálta viszont a UKIP ténykedését a brit Liberális Demokratákat képviselő Catherine Bearder: „A Függetlenségi párt vezére, Nigel Farage azt ígérte, hogy nem bújnak ágyba Marine Le Pennel."

A jövő heti, strasbourgi plenáris ülésen szavaznak a bizalmatlansági indítványról, amelyre biztos bukás vár, mert a két legnagyobb (néppárti és szocialista) frakció kiáll az Európai Bizottság mellett. A testületnek csak akkor kellene lemondania, ha az EP-képviselők több mint kétharmada megvonná a bizalmat. A parlament többször is szavazott már ilyen indítványról, de lemondásra sosem kényszerítette a bizottságot.

Igaz, megúszni ennyivel nem lehet a nyilvánosságra került – akárhogy is ragozzuk: adóelkerülést szolgáló – egyezményeket. A dán versenyjogi biztos, Margrethe Vestager kapta a feladatot, hogy kivizsgálja az ügyet, és máris tudni lehet, hogy Luxemburg mellett Hollandia és Írország adómegállapodásait is átvilágítja majd.

Juncker megígérte, hogy nem beszél Vestagerrel a vizsgálódásról. Nem véletlenül a dán biztosra bízták a kutakodást: bár a luxemburgi adótrükközés nem illegális, mindenképpen ellentétes az uniós versenyjog, illetve a tisztességes verseny elveivel.

„Vállalom a politikai felelősséget, hiszen én felügyeltem mindent, ami Luxemburgban történik. A nagyhercegség nem éppen nagy ország" – ment elébe a vizsgálat eredményének Juncker. Ugyanakkor tagadta, hogy személyesen ő dolgozta volna ki a nemzetközi cégeknek oly kedves adópolitikát. Sőt, immár azt hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottság elnökeként elkötelezett az adóelkerülés elleni harc mellett, és siet hozzátenni, hogy a gondot az eltérő nemzeti szabályozások okozzák. Ám mivel a tagállamok elzárkóznak e szabályok egységesítése elől, a nagyvállalatoknak nem kell aggódniuk: adóspórolásra ezentúl is lesz lehetőségük.