A 38 induló cseh párt, illetve mozgalom között akadtak radikális szélsőségesek is, ám az egy százalék körüli eredményeik igazolták, hogy sokkal kisebb a támogatottságuk, mint például a brit függetlenségpártiaknak (UKIP), a francia Nemzeti Frontnak vagy éppenséggel a nemcsak nálunk újfasisztának minősített Jobbiknak - mondja Jirí Pehe. A neves cseh politológus, egyetemi oktató így folytatta: "Természetesen Csehország sem mentes rasszistáktól és az antiszemitáktól, de a számuk és befolyásuk távolról sem olyan számottevő, mint Franciaországban és bizonyos mértékig Magyarországon is, ahogy azt nemrég a csehországi zsidók szervezetének szokásos évi jelentése megállapította".

További sajátosságként Pehe a Cseh és Morvaországi Kommunista Párt (KSCM) villámhárító szerepét elemezte. "Azok, akik a Csehországot is sújtó válság miatt elsősorban a brüsszeli bürokratákat tartják felelősnek, protestvoksaikat leginkább erre a pártra adták. Főleg azért, mert évek óta követelik az országunkban szerintük elburjánzott  vadkapitalizmus, a korrupció  és a munkanélküliség visszaszorítását, az állam szerepének megerősítését, elsősorban a szociális szempontok érvényesítésében".

"Már nem hangoztatják, hogy Csehország lépjen ki az unióból. A hagyományosnak mondható baloldali értékrenddel ellentétben nacionalista húrokat is pengetnek, különösen a szudétanémetek kárpótlási követéseivel, valamint a Benes-dekrétumok érvénytelenítését célzó törekvésekkel szemben. Ráadásul feladták az osztályharc fontosságáról, a rendszer erőszakos megdöntéséről vallott nézeteiket, helyi és megyei szinten  együttműködnek a szocdemekkel, a letűnt rezsimben betöltött sötét szerepük már nem sokat nyom a latban, ezért is stabil helyük van a prágai parlamentben, habár koalíciós potenciáljuk országos szinten továbbra is nulla. Mindezek alapján a legtöbb elégedetlen polgár számára kiszámíthatóbbak, mint a szélsőséges lózungokat vagy visszataszító nézeteket harsogó csoportok. A KSCM végül három képviselőt küldhet az európai testületbe  -- fejtette ki Jirí Pehe".

Kollégája arra hívta fel a figyelmet, hogy a cseh radikálisan szélsőségesek egymás között is viszálykodnak, képtelenek közös nevezőt találni, igy aztán a legtöbben nem is Brüsszelbe törekedtek, hanem költségvetési pénzekre hajtottak. Úgy számolgattak, hogy mindenképpen elérik az egyszázalékos támogatottságot, akkor a vonatkozó törvény szerint minden érvényes voksért 30 koronát (hozzávetőleg 330 forintot) kapnak. Ám ez a várakozásuk sem teljesült, mondta Tomás Lebeda.

Elsősorban a széthúzás gyengítette a szlovákiai nacionalista és más szélsőséges pártok esélyeit. A Szlovák Nemzeti Párt (SNS) 3,61 százalékos támogatottsága miatt elveszítette eddigi egyetlen EP-mandátumát. Ján Slota, a néhány hónappal ezelőtt gyanús anyagi ügyei miatt leváltott elnökük bosszúból hozzájuk képest is „nemzetibb érzelmű" politikai tömörülést gründolt Keresztény Szlovák Nemzeti Párt (K-SNS) néven, amely azonban csupán az érvényes voksok 0,64 szerezte meg.

A magyarallenességéről és alkoholizmusáról elhíresült politikus pedig alig több, mint kétezer preferenciaszavazatot kapott. Alighanem végérvényesen kitántorgott a politikai porondról. Ugyanilyen halványan szerepelt a tavaly ősszel Besztercebánya megye elnökévé avanzsált Marián Kotleba Mi Szlovákiánk Néppártja (NS-LS) is, amelyre a polgárok 0,73 százaléka voksolt. Novemberben a pártvezér a megyei választásokon még több mint 70 ezer vokssal győzött, most viszont az NS-LS összesen csupán 9749 szavazatot gyűjtött be. Ami elsősorban annak a következménye, hogy Kotleba hivatalba lépésének első napján leszedette a megyeházról „a brüsszeli megszállók" zászlaját, majd pedig önhatalmúan leállította a közép-szlovákiai uniós projektek valóra váltásához szükséges önrészek átutalását.