„Az itt élő nővérek többsége egyetemre járt, ígéretes karrier előtt állt, és nagy, boldog családban élt. Otthon nyugodt, kényelmes és nélkülözéstől mentes életet élhettünk volna”
– írta Aqsa, aki a társaihoz hasonlóan valami nagyobb dolognak a részese akart lenni.
Akik nem a férjüket követve utaznak a kalifátusba, általában abban a reményben kelnek útra, hogy részt vehetnek a harcokban vagy férjhez mehetnek valamelyik „jóképű” dzsihadistához, és gondoskodhatnak az új generációról. Idealizált kép él bennük a kalifátus mindennapjairól, amely részben a propagandavideóknak, képeknek és bejegyzéseknek köszönhető.
|
A repülőtéren tartóztatták le a Spanyolországban élő, marokkói Samira Yerout-t, aki állítólag az Iszlám Államhoz akart csatlakozni
Reuters |
Egyes blogokon a harctéren könnyen elfogyasztható csemegék receptjeit osztják meg a dzsihadista feleségek, másokon teljesen elfátyolozott nők pózolnak AK–47-esekkel. Akadnak azonban vérszomjas üzenetek is. „Milyen linken tudom megnézni James Foley újságíró lefejezését? Én akarok lenni az első brit nő, aki megöl egy brit vagy amerikai terroristát!” – írta Twitteren egy 22 éves muzulmán brit anya, aki svéd férjével 2012-ben költözött Szíriába.
Amikor az első tudósítások megjelentek az IS-hez csatlakozó nőkről, sokan tették fel a kérdést: miként vonzhat ez a kegyetlen közeg egy nőt? Nimmi Gowrinathan szerint azt kell elsősorban megérteni, hogy a kalifátust választó nők semmiben sem különböznek a férfiaktól.
– A nők ugyanolyan erőszakosak tudnak lenni, mint a férfiak. Nincs semmilyen biológiai alapja az elképzelésnek, miszerint a nők kevésbé erőszakosak
– mondta a Népszabadságnak Gowrinathan, miután a Közép-európai Egyetemen előadást tartott a nők háborús szerepvállalásáról. A szakértő szerint az esetleges agressziót identitásválság előzi meg, csakúgy, mint amikor Aqsa a szíriai polgárháború iránt kezdett érdeklődni.
– Eljön a pillanat, amikor az ember felteszi a kérdést: miért nem illek ebbe a társadalomba? Ha a gyökérkeresés során (amelyen minden emigráns keresztülmegy) erőszakkal találkozik, ráadásul valamilyen fegyveres konfliktus a múltban a családját is érintette, ez nagy hatással lehet az egyén politikai nézeteire – vélte Gowrinathan.
Szerinte a helyzetet súlyosbította a „terrorizmus elleni háború” muzulmán közösségekre gyakorolt hatása: a megfigyelés, az elidegenítés vagy akár a fejkendő viselése körüli viták. – Eddig nem szenteltünk elég figyelmet annak, ezek miként hatnak a muzulmán nőkre – tette hozzá a szakértő.
Gowrinathan szerint számos oka lehet, miért csatlakoznak nők az IS-hez. Egyesek úgy érzik, hogy a kalifátusban végre a saját életük urai lehetnek, mások abban bíznak, hogy teljesebb módon élhetik meg muzulmán identitásukat. Vannak, akik azt hiszik, hogy az oltalmat adó közeg a túlélésük záloga, végül sokan egyszerűen egyetértenek a dzsihadisták ideológiájával. Akárhogy is, aligha vannak felkészülve a rideg valóságra, amely a kalifátusban fogadja őket.
Örökös szobafogság
A kizárólag nőkből álló al-Khanssa brigád a közelmúltban adott közre az interneten egy irányadó szöveget a nők kalifátusban betöltött szerepéről. E szerint fő feladatuk az ima és a gyereknevelés. A házasság akár kilencéves korban megköttethet, ezután a nőknek elfátyolozva kell élniük az otthonukban, amelyet csak nagyon indokolt esetben – ha jobban el akarnak mélyedni a vallásban, vagy valamelyik női erkölcsrendész brigád tagjai – hagyhatnak el. Harcról csak abban a szélsőséges esetben lehet szó, ha a férfiak „elfogynak” a harctéren.
