2014. április 14., Berzeviczy Gergely Közgazdasági Szakközépiskola, Budapest. Huszonöt évvel járunk a vasfüggöny lebontása után, de a közelmúlt mintha fényévekre lenne. Amikor az EU-s vetélkedő Vasfüggöny nevű állomásán olyan kérdések hangzanak el, hogy mikor bontották le a berlini falat, vagy Magyarország mikor csatlakozott a NATO-hoz, teljes tanácstalanság uralkodik el a diákokon. Az NDK és NSZK rövidítéseket nagy nehezen dekódolják, ám itt megáll a tudásuk.

Vasfüggönyről készült fotók... Kurucz Árpád / Népszabadság

Nem sokkal jobb a helyzet egy másik állomáson, ahol vaktérképen kell rájönni, melyik EU-tagállam hol fekszik, és mi a fővárosa. „De hol van Barbi?” – kérdezik kétségbeesetten a kilencedikesek, amikor a tanár Ciprusra mutat. Csakhogy Barbi, aki a jelek szerint a ciprusi főváros szakértője, nincs sehol. Bulgáriát és Máltát némi töprengés után felismerik, de a fővárosokat ezúttal is jótékony homály fedi. Amikor viszont a tanár Észtországra bök, az osztályon végigsöpör a döbbent kérdés: „Az mi?”

Pedig nem a lelkesedés hiányzik. Mint Koronkáné Járai Annamária, a két tanítási nyelvű szakközépiskola igazgatója meséli, az osztályok (kilencediktől tizenharmadikig) nagy buzgalommal díszítették a tantermeket, amelyekben egy-egy uniós ország jellegzetességeit kellett felvonultatniuk. Az iskolanap megrendezésére maga az intézmény pályázott; hasonló eseményt országszerte harminc középiskolában szerveznek az idén, a Mi vagyunk Európa! programsorozat keretében. (Akik a programot meghirdették: a Külügyminisztérium, az Európai Bizottság budapesti képviselete és az Európai Parlament tájékoztatási irodája.)

...zsákban futás... Kurucz Árpád / Népszabadság

Valószínűleg csak a felfrissülést szolgálja, noha akár jelképesnek is tekinthető az uniós vetélkedő legzajosabb állomása, a zsákban futás. Éppen a tizenkettedikeseken a sor, és mintha az EU-ban megkövetelt esélyegyenlőségre is odafigyelnének: a két fiú mellett egy lányt is beneveznek a versenyszámra. Országok egysége, összetartás – efféle közhelyeket sorolnak, amikor megkérdezem, mi jut eszükbe az Európai Unióról. A magyar tagságról mindenkinek ugyanaz ugrik be: sok támogatást kapunk, és megnyíltak a határok.

„Jó kérdés, fogalmam sincs” – lóg ki a sorból némileg szkeptikusabb véleménnyel Krisztián. Szerinte senki sem lehet egyértelműen biztos benne, hogy Magyarország jól járt-e az uniós tagsággal, vagy sem. „Ha nem lennénk EU-tagok, vajon jobb lenne?” –gondolkodik hangosan. Aztán elismeri, hogy a kétkedés náluk a családból ered: a nagybátyja felesége görög, és hát a görögökre manapság tényleg nem az unió iránti rajongás jellemző. S ha már szkepticizmus, Evelin megjegyzi, hogy tanulnak ugyan EU-ismereteket, de az ellenérvekről sosem esik szó az órákon. Ő leginkább annak örül, hogy a csatlakozással „kitágult az ország”, továbbtanulni például Angliában szeretne.

Bár a nyelvi sokszínűséget senki sem említi, a tanulók ebből is ízelítőt kapnak. A csapatoknak tíz híradórészletet kell meghallgatniuk, kitalálva, hogy melyikben, milyen nyelven beszélnek. Egy kilencedikes osztály a tízből négy találatot ér el, igaz, a verseny szervezői nem könnyítették meg a dolgukat: fel kellene ismerniük a bolgár, a dán, az ír vagy a szlovén nyelvet is. Ez utóbbit csehnek tippelik, de legalább a szláv hangzásra felfigyelnek.

...és spanyol színekbe öltözött tanterem: mozgalmas és tanulságos iskolanapot rendeztek az újpesti szakközépiskolában Kurucz Árpád / Népszabadság

Még nehezebbnek bizonyul az EP-kvíz, ahol egy tizedikes osztály elvérezni készül. A közelgő európai választások kapcsán kellene a három megadott válaszból a helyesre rálelniük – ám még így sem sikerül kitalálni, hány évente tartják az EP-választásokat, hány fős lesz az új Európai Parlament, vagy hány képviselőt küldhet Magyarország. A jókedvüket azonban egy pillanatra sem vesztik el. Amikor egy lány amellett kardoskodik, hogy Franciaország és Olaszország is ott van a legkevesebb képviselőt delegáló tagállamok csoportjában, az egyik osztálytársa a homlokára csap: „Miért nem szőke ez a nő?!” Fontos persze a tárgyismeret, de a legtöbbet talán az érné, ha a középiskolás korosztálynak valamilyen

– bármilyen – elképzelése lenne az Európai Unióról. 2014. április 14-én, az újpesti iskolában úgy tűnik, hogy nincs. A vetélkedő egyik állomásáról a másikra igyekvő, tizenegyedikes vagy tizenkettedikes diákok kedvesen, készségesen válaszolnak, amikor arról faggatom őket, milyen előnyeit vagy hátrányait látják a magyar EU-tagságnak. A „nem kell útlevél” és a „sok pénzt adnak” érveken kívül semmit sem tudnak felhozni... A hátrány szó hallatán a vállukat vonogatják – ez akár jó hír is lehet –, az egyetlen konkrétummal egy tizenkettedikes fiú áll elő: az uniós szabályozás korlátozza a termelőket, és még azt is előírja, hogyan tartsák a tyúkokat.

Soha nagyobb bajunk ne legyen.