Hogyan érvényesültek az emberi jogok Egyiptomban a tavaly júliusi katonai hatalomátvétel óta?

Az országban tavaly óta az az új politikai álláspont, hogy „háborúban vagyunk”. Önkényes gyilkosságok és letartóztatások történnek. Nem fér kétség ahhoz, hogy a tavaly augusztusi a Rabá al Advija mecset előtti és a Nahda téri, Murszi elnök eltávolítása elleni tüntetések feloszlatása mészárlás volt. Nem könnygázzal kergették szét az embereket, hanem helikopterről, éleslőszerrel lőttek rájuk. Az állam felelősségét ezeknél az incidenseknél nem lehet megállapítani, de jelenleg is 528 ember ellen folyik büntetőper azért, mert akkor tiltakoztak, autókat gyújtottak fel, és inzultáltak egy rendőrt. A tárgyalásuk mindössze harminc percig tartott, ami még arra sem elég, hogy felolvassák a vádlottak névsorát.

Mi alapján ítélték el ilyen gyorsan az embereket?

Az új „tüntetési törvény” tavaly novemberben lett jogerős. Ezután az elnyomás már az emberi jogi aktivistákra és a szekuláris tüntetőkre is kiterjedt, és őket el is ítélték. A 2011-es forradalom évfordulóján, január 25-én az állam képviselői és a három évvel azelőtti megmozdulások vezetői a forradalom emlékének „tulajdonjogáért” harcoltak. A média pedig közben lejárató hadjáratba kezdett.

A történelem ismétlődik azzal, hogy a Muzulmán Testvériséget tavaly decemberben ismét terrorista szervezetté nyilvánították?

Igen, a szervezetet lefejezték: több mint ezer tagja áll bíróság előtt, vagy ül börtönben, a többiek külföldön vannak. Tavaly decemberben a kabinet minden jogalap nélkül nyilvánította őket terrorista szervezetté, majd visszakozott, mondván, csak egy „megállapítást” tett. Ettől függetlenül egyes embereket a „terrorista szervezettel” való kapcsolatuk miatt ítélnek el. Ám itt nemcsak nekik, hanem mindenkinek színt kell vallania: ha nem támogatod az állam minden intézkedését, akkor terroristának minősíthetnek.

Az eljárás mintha emlékeztetne a régi rezsim működési módjára.

Biztos vagyok abban, hogy Mubarak emberei jönnek vissza. Tarek Nour, Sziszi egyik kampányfőnöke korábban Mubarak kampányait szervezte. Lamisz el-Hadidi tévériporter, aki Mubarak propagandaarca volt, ma szintén Sziszi kampányembere. Ezeket az összefonódásokat lehet megfigyelni az üzleti életben is.

Hogyan lehetséges, hogy azok az emberek, akik a 2011-es forradalmat kirobbantották, most ezt eltűrik?

A történelemben a forradalmak mindig váratlanul történtek. Az egyiptomi forradalom nagyon sokba került, és most minden társadalmi réteg kimerült, egyikük sem tudja az ország vezetéséhez szükséges hegemóniát kialakítani. Ebben a történelmi pillanatban tűnt fel a semmiből, amolyan Bonaparte Napóleonként, Sziszi tábornagy, aki minden társadalmi réteg képviselőjeként mutatkozik be. Ő a szegények nyelvét beszéli. Betölti azt az űrt, amelyet a többiek gyengesége hagyott maga mögött.

A hegemónia keresése helyett miért nem lehetett a demokratikus, konszenzusos utat választani a politikai alternatívák közül?

A konszenzus nem alternatíva olyan államban, amely embereket öl, százakat ítél el egy hét alatt. Ezek irracionális, őrült cselekedetek. Tudjuk, hogy egy új állam létrehozásánál mindig van áldozat. De könyörgöm, a gyilkolásnak oka kell hogy legyen! Az államnak pedig a társadalom felett kell állnia, nem egy érdekcsoportot képviselnie. Egyiptomban ma még mindig csak két politikai tényező létezik: az állampártiak és az iszlamisták. Igazság szerint egyikük sem tud a másik nélkül élni.

Hol vannak a civil szervezetek, új pártok, amelyek a forradalmat csinálták, és hol vannak a terveik?

Ők gyengék, és a forradalom után különböző irányokban indultak el.

Mire lehet számítani az elnökválasztás után?

Azt gondolom, az emberek most „robotpilótára” fogják hagyni az országot. Sziszinek sikerülhet egyes gazdasági reformokat végrehajtania az öbölországok pénzén. A Muzulmán Testvériség pedig valószínűleg visszaszivárog a parlamenti választásokon, az állammal kötött megegyezés alapján.