A Washington vezette NATO be akarja keríteni Oroszországot a stratégiai fontosságú Fekete-tenger körzetében, ahol az orosz flottának is fontos bázisa van – idézett egy moszkvai véleményt a Reuters. Egyes elemzések azt állítják, hogy a pajzs célja az orosz atomarzenál semlegesítése arra az időre, amíg egy háború esetén az USA elsőként mérhet csapást Oroszországra.
Moszkva szerint az is megalapozza a gyanút, hogy Washington elutasította az orosz együttműködési ajánlatokat. Az USA viszont az oroszok teljesíthetetlen követeléseit okolja azért, hogy 2013-ban még a tárgyalások is megszakadtak az európai rakétavédelmi tervekről.
A pajzs elsősorban radarokra épül, amelyek észlelik a ballisztikus – a föld légköréből kilépő, majd a célra tartva oda visszatérő – rakéták indítását, pályáját, majd elfogó rakétákat lőnek ki rájuk, és még a világűrben megsemmisítik azokat.
Törökországban már működik amerikai radar, Hollandia hajókra szerelt ilyen berendezéseket, Spanyolországban négy amerikai hajó része e védelmi rendszernek. A lengyel Redzikowóban épülő bázison pedig SM–3 típusú közepes hatósugarú rakéták és célra vezető radarok lesznek.
Oroszország az Irán és Észak-Korea felől érkező fenyegetéshez képest aránytalannak tartja az amerikai intézkedéseket, válaszlépéseket helyezett kilátásba, és a minap ezek egyikét ismertette a hadászati rakétacsapatok parancsnoka. Szergej Karakajev vezérezredes szerint az új rakétarendszerek kifejlesztése során már külön figyelnek arra, hogy miként lehet áthatolni az amerikai pajzson. Lerövidítik a rakéták gyorsulási fázisát, nehezen követhető pályán mozgó robbanófejekkel szerelik fel azokat – idézett néhány példát. Hosszú távon arra is van lehetőség, hogy több irányból érkező támadásra képes rakétákat fejlesszenek ki, amelyekkel szemben körkörös védelemre van szükség.
Lecserélik a Sátánt
Új interkontinentális ballisztikus rakétát állít hadrendbe Moszkva – írja a The National Interest amerikai folyóirat. Már 2018-ban befejeződhetnek a kísérletek az RSZ–28 „Szarmat” típusú rakétával, és indulhat a telepítése Szibériában és az Urálnál. A szovjet korszakból származó, NATO-kódnéven Sátánként ismert R–36M2-eseket váltja fel a legalább száztonnás, silóból indítható fegyver, amelyet a rakétavédelmi rendszerek megzavarására alkalmas berendezésekkel is felszerelnek.
