„Meggyőződésem szerint mielőbb morális elégtételt kellene nyújtani azoknak a tízezreknek, akiket a Benes-dekrétumok, vagyis a kollektív bűnösség elve alapján büntettek, holott sosem kollaboráltak a fasisztákkal. E szomorú évek végleges lezárásához egyetlen út vezet, éspedig az, amelyben a pozsonyi és a budapesti parlament kölcsönös vagy közös nyilatkozatával a két törvényhozás leszögezné: ha valamikor megbántottunk benneteket a történelem során, akkor ezért bocsánatot kérünk. Kezdjünk hozzá az eddiginél élhetőbb régió felépítéséhez” – válaszolta Bugár Béla, a Híd párt elnöke a TASR szlovák hírügynökségnek arra a körkérdésére, amelyet szlovákiai politikusokhoz intézett a második világháború befejezésének 70. évfordulója alkalmából.

Elutasító álláspontot fejtett ki viszont Lubos Bláha, aki szerint ezzel a lépéssel Pandora szelencéjét nyitnák meg, dominóhatást váltanának ki, végső soron pedig földrészünk második világháborút követő politikai elrendezését, határait kérdőjeleznék meg:

„Határozottan ellenzem ezt a revizionizmust. Ne nyissuk meg újra meg újra a súlyos történelmi témákat, inkább becsüljük meg azt, hogy Európa egységes, Szlovákia és Magyarország között pedig kimondottan jók a szomszédkapcsolatok. Aki pedig szüntelenül a vélt vagy valós történelmi sérelmekről beszél, az valójában azt akarja, hogy a szlovákok és a magyarok között továbbra is feszült legyen a viszony. Hagyjuk hát békében a Benes-dekrétumokat, ezzel tehetünk legtöbbet gyermekeink és közös jövőnk érdekében” – nyilatkozta a a kormánypárti Smer-SD politikusa.

Peter Osuský, a liberális Szabadság és Szolidaritás (SaS) parlamenti képviselője válaszában azt hangsúlyozta, hogy a Benes-dekrétumok megszületését történelmi összefüggések, vagyis az előzmények, konkrétan főleg az 1938 és 1945 között történtek ismeretében lehet tárgyilagosan értelmezni.

„Ugyanakkor a kollektív bűnösség ideje a civilizált világban már évtizedek óta lejárt, mostanság már csak a múltat jelenti. Mindezek tudatában állítom: miként a trianoni, a saint-germaini békeszerződést, vagy a második világháborút követő párizsi békekötést, a Benes-dekrétumokat sem lehet soha békés úton eltörölni” – jegyezte meg a szlovák ellenzéki politikus.

Dusan Kovác szlovák történész úgy véli, az elhíresült dekrétumok eltörlése értelmetlen lenne, hiszen már nincs semmilyen hatásuk vagy jogkövetkezményük. Árnyaltabb véleményt fogalmazott meg cseh kollégája, Jan Rychlík:

„Különbséget kellene tenni a kihirdetésétől érvénytelen (ex tunc), illetve a mostantól semmis (ex nunc) között. Az utóbbi megoldást elképzelhetőnek tartom, mert nem érintene vagyonjogi kérdéseket, viszont az áldozatok legalább morális gesztusban részesülhetnének. Jómagam támogatom ezt a lépést” – tette hozzá a neves cseh történész.

A második világháborút követően Eduard Benes egy ideig 143 elnöki rendelettel kormányzott. Ezek közül 13 jogszabályban a csehszlovák nemzetállam létrehozása érdekében kollektív bűnösöknek bélyegezte meg a csehországi németeket és felvidéki magyarokat. Megfosztotta őket állampolgárságuktól, vagyonuktól. Hárommillió szudétanémetet elűztek a szülőföldjükről, közülük legalább ötvenezren meghaltak a brutális bánásmód miatt, vagy pedig agyonlőtték őket.

A szlovákiai magyarok tömegeit ezután ebbe az országrészbe deportálták kényszermunkára, majd pedig az egyenlőtlen feltételekkel és körülmények között megkötött csehszlovák–magyar lakosságcsere-egyezmény alapján a felvidéki magyar közösség csaknem százezer tagját telepítettek ki dél-szlovákiai lakóhelyükről Magyarországra. Különösen az elmúlt évtizedben több német, magyar és más nemzetiségű politikus és történész ezeket a dekrétumokat összeegyezhetetlennek tartja az Európai Unió Alapjogi Chartájával, ám Csehország és Szlovákia máig nem hajlandó azokat érvényteleníteni, továbbra is jogrendje részének tekinti. Ráadásul a pozsonyi törvényhozás 2007-ben valamennyi szlovák képviselő támogatásával megerősítette az elnöki rendeletek sérthetetlenségét.