Egy generáció vár arra, hogy lecsaphasson

A Molenbeek negyed, ahol Salah Abdeslamot elfogták Eric Vidal / Reuters

A Deradikalizációs Központ egyik munkatársa a CNN-nek nyilatkozva elmesélt egy tipikus esetet: szülei egy 12 éves kislányt hoztak be hozzájuk, aki két héttel korábban elkezdett tetőtől talpig a testét fedő, a legszigorúbb muzulmán előírásoknak megfelelő ruhát hordani. Nem értik, mi történt, ám a Központ munkatársa szerint a gyereket az zavarta össze, hogy nővérei nem sokkal korábban Szíriába utaztak.

Az amerikai tévécsatorna riportja szerint veszélyes, ha valaki Molenbeekben a radikalizálódás ellen próbál fellépni. A Deradikalizációs Központ munkatársa, aki a televíziónak nyilatkozott, nem vállalta arcát, és hangját is eltorzították. Egy belga imám, aki szintén a szélsőséges nézetek ellen harcol, testőrrel érkezett a titkos helyre, a felvételek tanúsága szerint késő éjjel felvett interjúra.

A riporter Henneghien-t is megkérdezte, nem fél-e. A nő úgy válaszolt: a legfontosabbat, a fiát már elveszítette, ezért ma már nincs mitől félnie. Már nem tudnak neki ártani.

Hogyan lett Molenbeek a terror központja?

A lakosság számához viszonyítva Belgiumból távozott a legtöbb fiatal Szíriába, hogy csatlakozzon a szélsőségesekhez. Becslések szerin 2012 és 2015 között havonta 5-6 fő hagyta el az országot, ám közben már legalább százan visszatértek Belgiumba.

A The Washington Post emlékeztet: a ma százezres Molenbeekbe körülbelül 50 éve kezdtek beköltözni török és marokkói bevándorlók. A hetvenes években az Öböl-országokból, elsősorban Szaúd-Arábiából érkező pénz segítségével számos konzervatív vallási iskolát alapítottak itt. Mindeközben a szociális helyzet nem javult: Molenbeek szegény, a munkanélküliség 40 százalék körüli.

Molenbeekben sok iszlám hívő él Youssef Boudlal / Reuters

A muzulmán közösség szegregáltan él, nem sikerült beilleszkedniük. A fiatalok úgy látják, kilátástalan a helyzetük, ráadásul nem tudnak azonosulni Belgiummal sem. Az Iszlám Állam szélsőségesei a legfontosabbat adják nekik: identitást, és az érzést, hogy tartoznak valahová. A sajtóban több, a radikalizáció útján elindult fiatal nyilatkozta: Belgiumban „senkik” voltak, ám Szíriában úgy érezték, számítana valakinek.

A radikalizálódásukban fontos lépés volt az is, hogy Belgium 2012-ben megtiltotta, hogy a nők nyilvános helyen teljesen elfedjék arcukat.

Aki már 10 éve figyelmeztetett a veszélyre

Tíz évvel ezelőtt egy marokkói származású belga újságírónő kilétét titokban tartva, magát szociológiahallgatónak kiadva „merült alá” két hónapra a brüsszeli muzulmán negyedekben, és nagy visszhangot kiváltó, öt részes cikksorozatban figyelmeztetett arra, hogy a közösség radikalizálódik. Ám a belga hatóságok nem reagáltak, legalábbis szemmel láthatóan nem eléggé hatékonyan.

Ennek következtében ma már „egy teljes generáció vár arra, hogy részt vegyen ezekben az akciókban” – mondta a cikkeket szerző Hind Fraihi a The Washington Postnak a tavaly novemberi párizsi terrorakciókra utalva. (Az idézett interjú a 130 áldozatot követelő, a francia fővárosban végrehajtott merénylet után készült.)

Az újságírónő felidézte, hogy munkája során találkozott három fiatallal, akik kimaradtak az iskolából, és munka híján a metrómegállók közelében lófráltak, és táskákat raboltak a járókelőktől. Mivel csak nyugatiak holmiját vitték el, „dzsihádnak” nevezték tetteiket. Úgy gondolták, ez a „gengszter iszlám”.

Razzia Molenbeekben Reuters

„Ezeknek a fiataloknak nincs munkája vagy jövője, és nagyon egyszerű átmosni az agyukat, ha valami nagyobb történet részévé teszik őket. Egy nagy, a teljes társadalmat megmagyarázó sztori kell nekik, álmokkal, vágyakkal, idealizmussal” mondta, hiszen úgy érzik, sehová sem tartoznak. A három fiatal később Szíriába ment, egy imám radikalizálta őket.

Belgium határain kívül nem gond a radikalizálódás?

A CNN riportja szerint a belga hatóságok sokáig nem foglalkoztak a dzsihádistákhoz készülő fiatalokkal. Úgy voltak vele: amíg a határokon kívül vannak, addig legalább nem otthon van velük probléma. A fiát elveszítő Henneghien például elment a rendőrségre és bejelentette, hogy Anis Szíriába készül. A hatóságok feltették egy terroristalistára, ám a fiú így is simán felszállhatott egy gépre, és kijutott az országból.

Henneghien szerint a belga hatóságoknak sokkal többet kellene tenniük azért, hogy megakadályozzák a radikalizálódott fiatalok elutazását. „Azt üzenik, hogy oké, elmentél innen, és ne is gyere vissza. Semmit sem tesznek azért, hogy hazahozzák őket” – mondta. Sőt, a rendőrség tudtukra is adja, hogy ha hazamennek, akkor életfogytig tartó börtön vár rájuk.

A belga belügyminiszter, Jan Jambon szerint ez nem igaz, mert igenis próbálják megállítani a Szíriába utazókat. Elmondta: másfél éve még heti 10-15 fiatal utazott Szíriába vagy Irakba, ma már csak 5-6. „Persze a cél a nulla” – tette hozzá.

Montasser Al De'emeh, a Deradikalizációs Központ alapítója szerint pedig aki nagyon menni akar, azt nem is lehet ebben megakadályozni. Volt, akit indulás előtt elkaptak, nyolc évre börtönbe zártak, ám amint kiszabadult, máris egy gépen ült Szíria felé.

A The Washington Post forrásai szerint a hatóságok nem is „kaptak észbe” időben. 2012-ben még szemet hunytak a fiatalok kelet felé áramlása felett, mert úgy vélték, nincs azzal semmi gond, ha valaki elmegy és csatlakozik a szír ellenzékhez, amely Bassár Al-Aszad elnök rezsimje ellen harcol. Ám a helyzet azóta radikálisan megváltozott, egyre többen inkább az Iszlám Államhoz csatlakoznak – majd visszatérnek Belgiumba.