Bouteflika hívei az államfő-elnökjelöltet támogató utolsó kampánygyűlésen, Algírban Zohra Bensemra / Reuters

Ott bábáskodott 1962-ben a független Algéria születésénél, sőt már tinédzserként harcolt érte a franciákkal szemben. Majd az első, alkotmányozó nemzetgyűlés képviselői posztjáról több miniszteri tárcán át az államhatalom csúcsáig jutott, ahol immár tizenöt éve időzik: a 77 éves Abdelaziz Bouteflika negyedik elnöki mandátumára és harmadik újraválasztására készül. A kérdésre, hogy sikerül-e ez neki csütörtökön, a bojkottokat, visszalépéseket követő megméretésen, tréfák sorát fűzik fel. Mindenesetre Bouteflika 73 százaléknál kevesebbet 1999 óta nem kapott. Legutóbb, 2009-es újrázásakor 13 millió szavazatot gyűjtött be, míg az algériai baloldal nagyasszonya, Louisa Ha noun második helyéhez 600 ezer voks is elegendő volt...

Az immár leghosszabban szolgáló algériai államfőnek, akit formálisan a hatalmi párt, a Nemzeti Felszabadítási Front jelöl, nemhogy tévévitába nem kellett bocsátkoznia, de kampányrendezvényekre sem járt. Ez is szaporította persze a kérdőjeleket azt követően, hogy az elnök betegsége régóta spekulációk tárgya. Különösen a tavalyi strokeja, franciaországi gyógykezelése óta. A hatalmi gépezet persze távollétében is működött helyette. Ali Benflis, a külföldön legalábbis legismertebb ellenjelölt, aki pedig Bouteflika miniszterelnöke is volt az ezredfordulón, arra panaszkodik a csütörtöki Le Monde hasábjain, hogy bár a választás még nem, a csalás máris megkezdődött. Mint állítja, Bouteflika máris begyűjtött négymillió (!) támogató aláírást, s a hatalmi párt még arról is gondoskodott, hogy az iskolások az üzenőfüzettel együtt vigyék haza az ehhez kitöltendő űrlapot szüleiknek.

– Nem tudom, hogy nyer-e Bouteflika vagy sem, de akárki lesz is a győztes, a diktatórikus rendszer jellegzetességei aligha számolhatóak fel egyhamar – állítja kérdésünkre Amel Boubakeur, a Maghreb-országok kutatója, akit Dohában értünk el telefonon. A németországi Stiftung Wissenschaft und Politik, valamint a rabati Jacques Berque Központ kutatója azt mondja: erodálódik ugyan a Bouteflika-rendszer, de „biológiai úton” lesz majd vége, tekintettel a vezető korára. Bouba keur úgy véli, az algériaiak belefáradtak a 90-es évek polgárháborújába. Az arab tavasz megérintette ugyan a 39 milliós észak-afrikai országot, de azért nem túlságosan. Az évi tízezres nagyságrendet elérő tüntetések, lázadások nem annyira a rendszer alapjait érintik: inkább a társadalmi egyenlőtlenségek miatt vagy a jobb oktatás érdekében elégedetlenkednek az emberek.

Nemrég Csicsmann László Közel-Kelet-szakértő, a Budapesti Corvinus Egyetem társadalomtudományi karának dékánhelyettese is arról beszélt lapunknak: Bouteflikában az algériaiak a stabilitás zálogát látják. Ehhez érdemes felidézni, hogy az „iszlám ébredés” az arab tavasz eseménysorozatához képest húsz évvel korábban elérte már ezt az országot. Amikor azonban 1991–92 fordulóján az Iszlám Üdvfront (FIS) megnyerte a választások első fordulóját, és attól lehetett tartani, hogy hatalomra jut, az állambiztonság közbeavatkozott, s véget vetett a demokratikus folyamatnak. Az ezt követő polgárháború és utórezgései végigkísérték a kilencvenes éveket, egészen Bouteflika hatalomra jutásáig.

Az elnök és fő ellenlábasa, Ali Benfl is közötti egyik legfontosabb nézetkülönbség éppen az, hogy míg Bouteflika továbbra is a terroristaellenes harcot hangsúlyozza, Benflis „nemzeti konszenzust”, megbékélést sürget. Sőt egy korábbi tabunak is nekimegy: nem riad vissza az iszlamistának tartott kitelepítettek kárpótlásától. „A fekete évtizedben ezreket internáltak bírói felhatalmazás nélkül, mert nem úgy gondolkodtak, mint mások... Majd egy idő után azt mondták nekik: hazatérhetnek... Igen, készen állok a jóvátételek dossziéjának megnyitására”, mondta a Le Monde-nak adott interjúban.

Az egyre törékenyebb és kiszolgáltatottabb Bouteflikát a világ még 1975-ben ismerte meg alaposabban, amikor az ENSZ közgyűlésének elnökeként „Sakállal”, alias Carlosszal, a hírhedt terroristával tárgyalta le a bécsi túszdrámát. Lehet, hogy valóban a haláláig, s az azzal majd megkezdődő utódlási harcig uralja országát, de nem egyedül. A szolgálatok az ő kezét is figyelik. Egy ember még nála is régebben „irányítja” Algériát: a „Toufik” ragadványnéven emlegetett Mohamed Mediene tábornok, az ország 1990 óta regnáló, nagy hatalmú hírszerzőfőnöke, aki az iszlamistákat is lerendezte.