Lefoglalt kokaincsomagokat cipelnek mexikói haditengerészek Manzanillo kikötőjében

MTI/AP - David Oziel

Még három, még tíz, még öt. Lefejezett, elégetett holttestek. Nincs olyan nap, hogy Mexikót ne tizedelje a drogkartellek egymás közötti és a hatóságok ellen vívott harca. A hírekbe csendben mindenki belefásul. Már alig tűnik fel, ha nem hal meg egyszerre több tucat ember. A CIA volt igazgatója, Michael Hayden szerint az Egyesült Államokra nézve talán még Iraknál is több veszélyt jelent a Mexikóban pusztító ámokfutás. Az igazságügyi minisztérium biztonságát fenyegető legveszélyesebb bűnszövetkezetnek a drogkartelleket tartja.

Stephen Hadley amerikai nemzetbiztonsági főtanácsadó szerint az erőszak már magát a demokratikus államberendezkedést is maga alá temetheti. Washingtonban már nem csak a kontinens, hanem a világ egyik kiemelt biztonsági rizikót jelentő területének tartják Mexikót. Pakisztán mellett az USA déli szomszédját fenyegeti leginkább váratlan, gyors összeomlás – állapítja meg az Egyesített Erők Parancsnokságának egyik nemrég nyilvánosságra került jelentése. A jelentés az USA-t fenyegető biztonsági kockázatokról szól, és viszonylag rövid bekezdésekben tárgyalja csak Mexikót. Azonban maga a tény, hogy ilyen listán szerepelhet a déli szomszéd, figyelemre méltó.

Veszélyre figyelmeztet a magánszektor is. A globális politikai kockázatokkal foglalkozó Eurasia Group jelentése szerint Mexikó - az USA harmadik legnagyobb olajellátója, és Latin-Amerika második legfejlettebb gazdasága - a 2009-es év tíz nagy kockázati tényezője között van – Fernando Gomez Mont belügyminiszter minden tiltakozása ellenére.

Félresiklott a drogellenes küzdelem

Néhány évvel ezelőtt még korántsem tűnt ilyen sötétnek a jövő. A 2000-ben hivatalba lépő Vicente Fox volt elnök Nemzeti Akciópártja (PAN) az Intézményes Forradalmi Párt (PRI) több mint hetven évnyi hatalmának vetett véget a 110 milliós országban. Az államfőnek sikerült elfogatnia a drogbárókat is, ám a kirakatgyőzelmeken túl az már nem érdekelte, hogy a hierarchia többi lépcsőfokán álló kartelltagok ezután szabadon marakodhattak az uraikat vesztő drogpiacért.

Utóda, Felipe Calderón helyrehozta volna e stratégiai malőrt, ha tudja, ám úgy tűnik, elkésett. Két és fél évnyi állóháború után még a hadseregnek sem sikerült felszámolnia a gátlásaikat látványosan levetkőző kartelleket, amelyek ezután kíméletlen offenzívát indítottak a hatóságok és az egyszerű emberek ellen, példa nélküli erőszakkal árasztva el az utcákat.

Tijuanában, a San Diegóval gyakorlatilag egybeépült határvárosban szinte már a reggeli életképhez tartoznak az utcákon fürtökben heverő holttestek  - jónéhányuk fej nélkül. Két hírhedt kartell, a tijuanai és a sinaloa állami vetélkedik itt az USA és Kanada felé tartó csempészútvonalakért.

Országszerte sok üzlet csak azért zár be, mert tulajdonosa nem tudja vagy nem akarja fizetni a kíméletlenül behajtott védelmi sarcot. A felső tízezer az Egyesült Államokba menekül az alvilág kedvelt megélhetési forrása, az emberrablás elől. Nem is a váltságdíjak, hanem a félelem miatt.

A hatóságok tehetetlenségére jellemző, hogy a kartellek utcákon hagyott gyászkoszorúkkal üzennek az ellenük nyomozó rendőrtiszteknek: „Ez az üzenet az állam minden rendőrének szól. Kerülj el minket, vagy kinyírunk az egész családoddal együtt.”

Vérfürdőjük tavaly 5300 áldozatot hagyott maga után – kétszer annyit, mint egy évvel korábban. A brutális gyilkosságok elkövetőit mégis  ritkán leplezik le. Bosszútól való félelmükben a lehetséges hozzátartozók ugyanis felszólításra sem jelentkeznek a hatóságoknál, így a hátrahagyott holttestek gyakorta azonosítatlanul szállnak a sírba.

A kartellek a politikától az igazságszolgáltatáson át a gazdaságig az államigazgatás minden szintjére és szegletébe beszivárogtak, a helyi média gyakorta visszhangzik a megvesztegetett közéleti személyiségek leleplezési botrányaitól.

Erőszak határok nélkül

Az Egyesült Államok számára riasztó jel, hogy az erőszak már időnként átterjed a határ menti szövetségi államokba is. Egyre gyakrabban találkoznak emberrablásokkal a helyi hatóságok például Arizona államban. „Az egyik ujját már elveszítette. Ne hagyjátok, hogy az életét is elveszítse” – ébrednek egyre többször ilyen és ehhez hasonló telefonhívásokra a jéggé dermedt családtagok az állam fővárosában, Phoenixben. A városban speciális rendőri egység veszi fel a harcot az emberrablókkal.

Barack Obama amerikai elnök a múlt héten tárgyalt kollégájával, Felipe Calderónnal arról, hogyan törhetnék le a kartellek rémuralmát. Az ellenük folytatott harchoz Washington eddig 400 millió dollárral járult hozzá. Sokan úgy vélik azonban, hogy ez nem elég, és az Egyesült Államoknak lazítania kellene szigorú bevándorláspolitikáján. Ha több legális munkavállalót engedne be, azzal egyúttal védené is magát, hiszen Mexikóban rengeteg ember csak azért adja drogkereskedelemre a fejét, hogy elkerülje a éhhalállal fenyegető munkanélküliséget – mondják.

Emlékmű az amerikai-mexikói határon – Készül a drótkerítés.
Reuters - Tomas Bravo A Gyűlölet Fala

Washington egyelőre nem hajlandó erre. Michael Chertoff belbiztonsági miniszter a New York Timesnak azt mondta, hogy a nyáron több határvédelmi intézkedést vezetnek be, míg Texas és a szomszédos Coahuila állam között tovább építik az illegális bevándorlást megállítani hivatott drótkerítést – „a gyűlölet falát”, ahogy Mexikóban nevezik. (Az ezzel kapcsolatos enyhülést sürgető hangokat Obama megválasztása sem kecsegteti sok jóval, 2006-ban a szenátusban maga is a határerősítés mellett szavazott.)

Ha a bűnözők átlépik a határt, az amerikai törvény kész teljes szigorral lesújtani rájuk. Ehhez azonban az Egyesült Államoknak nem volna joga - állapította meg az ENSZ Nemzetközi Bírósága (ICJ) nemrégiben, miután Texasban gyilkosságért kivégeztek egy mexikói állampolgárságú férfit.

A hágai székhelyű testület kimondta, hogy a nemi erőszak és gyilkosság miatt Texasban végrehajtott halálos ítélet jogszerűtlen volt, mert a férfitől megtagadták a konzuli védelmet. Elutasította viszont az ICJ Mexikónak azt a kérelmét, hogy erősítse meg öt évvel ezelőtti felszólítását, hogy további 50 mexikói állapolgárságú bűnöző ügyét vizsgálják felül. Mexikó ettől azt remélte, hogy a testület a jövőben garantálni tudja, az USA nem sérti meg a nemzetközi jogot.

Washingtoni részről a perben azzal védekeztek, hogy a két fiatal lány meggyilkolása miatt kivégzett José Medellín ügyét kellőképpen megvizsgálták, így nem a konzuli közbeavatkozáson múlt az ítélet, és az ehhez hasonló ügyek amúgy sem szövetségi, hanem állami hatáskörbe tartoznak. A tiltakozásokat követően az Egyesült Államokban több esetet is felülvizsgáltak már – néhány ítéletet enyhítettek is.

Az ügy precedensértékű lehet, mert az Egyesült Államokban több száz külföldi állampolgár ellen hoztak hasonlóképpen vitatott ítéletet.

Kapcsolódó cikkek: Amerika is felelős a mexikói drogháborúért | Már Amerikát veszélyeztetik a drogkartellek | Kompromisszumfesztivál Münchenben | A diplomáciában már itt a tavasz | Rámordult Európára a NATO főtitkára