Olaszországban a faji zavargások után sincs egyetértés abban, mi a teendő az afrikai bevándorlók növekvő tömegével

Reuters - Antonino Condorelli

„Miközben Rosarnóban az afrikaiak a maffia befolyása alatt álló helybéli fegyveres őrjáratokkal harcoltak, a belügyminiszter nem a maffia ellen hirdetett harcot, hanem az illegális bevándorlók ellen, mintha ez minden bajt kiküszöbölne” – olvassuk a La Stampában Barbara Spinelli tollából.

Spinelli még azelőtt közölte cikkét, hogy a rendőrség százával telepítette volna ki a calabriai Rosarno környékéről az afrikai bevándorlókat, akik elkeseredett rombolást műveltek a belvárosban, miután helyi fiatalok vadászfegyverekkel és légpuskával vadásztak a bevándorlókra. Spinelli így összegzi a helyzetet: „Már derékig járunk a jövőben.” A bevándorlás ugyanis megállíthatatlan, mert Afrikában – mint írja, nem utolsósorban az európaiak káoszteremtő tevékenységének következtében – élhetetlen körülmények uralkodnak, s mert Olaszországban a helyi lakosság nem hajlandó bizonyos munkákat elvégezni és bizonyos bérekkel beérni. Ráadásul az állam lemondott az erőszak monopóliumáról: engedélyezte, hogy polgárok csoportjai járőrözzenek, illetve tétlenül nézi, hogy fegyveres csoportok működjenek. A lakosság jelentős része reagál a helyzetre idegengyűlölettel, s nem meglepő, hogy az afrikaiak ezt viszonozzák (bár az ő érzésüket Spinelli az „undor” szóval írja le.

A szerző olvasatában a feketék a calabriai bűnszövetkezet, a ‘ndrangheta ellen harcolnak, amely feketén foglalkoztatja őket: „ugyanazokat érte puskalövés, akik 2008 decemberében a ‘ndrangheta ellen lázadtak fel”. Tüntettek, feljelentették a maffiát, tanúskodtak a vizsgálóbírák előtt, és ezzel Spinelli szerint példát mutattak az olaszoknak, akik nem merik megtagadni a hallgatás parancsát.

A környéken iszonytató körülmények között élnek az afrikaiak, nem véletlen, hogy az ismert nemzetközi szervezet, az Orvosok Határok Nélkül két évvel ezelőtt „Egy évszak a pokolban” címmel forgatott róluk videofilmet. Ezek után a konzervatívok attól tartanak, hogy a bevándorlók miatt el fog tűnni az olasz identitás. De hisz’ máris eltűnt! – kiált fel Spinelli. „Hol van már befogadó identitásunk, amely akkor volt a miénk, amikor a mi honfitársaink kerestek munkát külföldön, és idegengyűlöletbe ütköztek?”

Barbara Spinelli külön is bírálja Angelo Panebiancót, a Corriere della Sera rendszeres szerzőjét, amiért az afrikaiak mellett fellépő liberálisokat és az egyházat is hibáztatja a helyzetért.

Panebianco csakugyan felelőtlennek nevezi azokat, akik szerint nem kell korlátozni a bevándorlást. A baloldali liberálisok és egyes papok helytelenítik, hogy a parlament törvényben nyilvánította bűncselekménynek az illegális bevándorlást. Néhány bíró egyenesen alkotmányellenesnek minősítette a törvényt. Ha az alkotmánybíróság nekik adna igazat, akkor Panebianco szerint Olaszország megszűnne állam lenni, mert lemondana saját területének ellenőrzéséről. A bevándorlók integrációját mindenki szükségesnek tartja, de ennek nem az az útja, hogy korlátlanul jöhessenek Olaszországba, és nem is az, hogy az olaszok adják fel kultúrájukat: mostanában ugyanis egyes iskolákban már karácsonykor sem beszélnek Jézus születéséről, nehogy megbántsák a nem olasz nem keresztényeket.

A baloldali liberálisok úgy tesznek, mintha nem volna semmi más probléma, mint a rasszizmus. Ez Panebiancót arra emlékezteti, ahogyan a régebbi kormányok zabolátlanul engedték nagyra nőni az államadósságot, mondván, hogy a következményeket majd csak a jövő nemzedéknek kell viselnie.

Kapcsolódó cikkek: Magánbűnök és közerkölcsök | Ötszörösére nőtt a külföldiek száma Spanyolországban | Hidegháború a kibertérben | Toleranciahiányos kétpártrendszer | Éjszakai őrjárat