autopia | 2010. március 1. | 15:20:16

Gaspar | 2010. március 1. | 14:07:34
nagyon jol összefoglalatad, ha kicsit azert pontatalanul es elfogulva is.

Egy dolgot azert hozzatennek:
Ez a nyugateuropai "nagy generacio" (amit mi most peldakepnek tekintünk) szinten hitelböl elt jol. Az< allamok ott is eladosodtak, ez igen latvanyosan robbant az addig megkerdöjelezhetetlen Svedorszagban 1991-ben, de kicsit korabban Daniaban vagy Nagybritanniaban is.
A valasz többfele volt, de leginkabb a lebontasat lathattuk. Mert nem lehetett finanszirozni, meg az ottani gazdasagi erö mellett sem. A "joleti allam" finanaszirozasara forditott penzek kezdtek nagyon hianyozni a gazdasag fejleszteseböl, az infrastrukturabol, stb.

Azok az orszagok, akik korabban felismertek ezt es mertek (nepszerütlen politikai döntesek) tenni valamit allnak most kicsit jobban. Es persze azok, akik eleve nem pazaroltak a penzt es/vagy valami extra bevetelük is volt (peldaul Norvegia, Luxemburg).

Mindezt azert irom: illene felismerni, hogy a mi alomkepeinkben szereplö Ny-Europa mar regen nem "olyan", es talan nem is okos dolog a leggazdagabbak szintjehez hasonlitani itthoni helyzetünket (minden mas elfogadhatatlan...). Minimum szaz ev felhalmozas es következetesen jo döntesek, rengeteg munka, becsületes nep es lehetöleg meg egy kis szerencse is hozza - csak ez kell.

Gaspar | 2010. március 1. | 15:00:37

saman,

Ne haragudj, de miről beszélsz? Ez a cikk nem arról szól, amiről írsz, és nem sok köze van Magyarországhoz.
Arról szól, hogy aháboró utáni generáció lelkiismeretfurdalás nélkül sok mindent megengedett magának, amit most különféle indokokkal az utána következő generációk számára szeretne megtiltani, nem kevés sikerrel.

Figyelmedbe ajánlom az Indexen ma megjelent "Befellegzett a nyílt wifinek Angliában" c. cikket, talán segít megérteni, mit akart mondani a szerző.

saman | 2010. március 1. | 14:14:11

Meggyőződésem, hogy a második világháború után nyugaton kialakult jóléti társadalom modell hazai kialakulása attól függ, hogy mennyi időbe telik a civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia uralmi rendjének megdöntése, mennyi idő a civil érdekvédelem kultúrájának kialakulása.

A szektor nem minden szereplője érdekképviseleti területen dolgozik.

A hiánypótló szociális humánszolgáltatások nemcsak abból a szempontból érdekesek, hogy foglalkoztatási potenciált jelentenek. Az elmúlt 6 évben a munkaerőpiaci reintegráció területén dolgozó szervezetekkel dolgoztam. Ennek a civil területnek a hatékonyságán is múlik, hogy a foglalkoztatási krízis körül bekövetkezik-e változás vagy sem.

Amíg olyan dilettáns és laikus vezetőink vannak, mint Szanyi Tibor, addíg sajnos csak az eszkalálódó krízis lesz osztályrészünk.

saman | 2010. március 1. | 14:12:24

A 73-as olajválság után drasztikusan csökkent az ipari termelés a fejlett országokban, a magas foglalkoztatottságot csak úgy tudták ezek a rendszerek fenntartani, hogy a humánszolgáltató szektor munkát adott sok-sok embernek. Az elmúlt 150 év utóbbi 50 évét ez a munkaerőpiaci átrendeződés jellemezte.

A rendszerváltás utáni hazai demokráciában mindkét klasszikus civil funkció elsorvadni látszik a civilgyilkos zsákmányszerző pártokrácia dilettáns és laikus hozáállása miatt. Civilként sem az érdekképviseleti funkciót, sem a humánszolgáltatás funkciót nem tudjuk kiteljesíteni. Véleményem szerint ezért tudnak a FIDESZ -MSZP modernizátorai évi 1000 milliárd Ft EU fejlesztési forrást úgy elkölteni, hogy annak semmilyen foglalkoztatási látszata nincs.

Szanyi Tibor válaszából is arra lehet következtetni, hogy annak ellenére, hogy ő egy politikai pártban dolgozik elég régen, nem hisz a mandátumképzésben. Nehezen tudja elképzelni, hogy a szervezetek intézményes formában jelenítenek meg saját missziójukhoz kötődő érdekeket.

saman | 2010. március 1. | 14:10:09

Szanyi Tibor amatőr természetfilozófus tanai a civil szektorról:

"Ma Magyarországon a civil kezdeményezések alapvetően három csoportra oszlanak. A legnépesebb csoport a piócáké, amelyek azért alakulnak, mert az a hangadó, aki a szerveződés elején kikáltja magát elnöknek, az ismer valakit a kormányban, az önkormányzatokban, akit jól le lehet szívni. Becslésem szerint ez a civil szervezetek durván 60 %-át teszi ki. A második csoport, durván 30 %-os részaránnyal a zsarolóké. Ezek többnyire zöld köpönyegben sétálnak fel-s-alá, s ahol valamilyen jelentősebb építkezést észlelnek, keresztbeállnak valamilyen gyom, vagy madár nevében, és addig akadékoskodnak, amig a beruházó nem fizet nekik valamilyen tetemesebb summát, és akkor elhallgatnak, általában nagyhirtelen. A maradék 10 % pedig valódi civil szervezet, amelynek tagjai saját zsebükből finanszírozzák a szervezet működését és nem a közpénzekre ácsingóznak. Ha valami állami és civil érdek összecseng, akkor persze ezek is részesednek valamilyen kiegészítő közfinanszírozásban, de ennek fejében tesznek is valami értelmeset."

saman | 2010. március 1. | 14:08:10

Már értékké válik az anyagtakarékos, az energiatakarékos, a kicsi, de okos gép. Ezzel valójában az ember, a tudás válik értékké.

Ez jelentett valami megujálást a baloldali modernizáció számára, de Magyarországon "az ember érték" tipusú paradigam nem létezik a politikai kínálatban.

Egyrészt szerencsételn helyzetben van a hazai modernizáció meg az jóléti ársdalom kiépítéséhez egy tőkeigényes korszak kellene.

Az információs társadalom vagy a tudás alapú társadalom nem tőkeigényes korszakok.

Ahhoz egyértelműen buta a magyar politikai elit, hogy a fejlesztéseknek valamifajta tudásintenzív változatát kivitelezze.

Már ott megbuknak, azaz szakmailag alkalamatlannak bizonyulnak, hogy nem ismerik fel: csak az válhat tudásintenzívvé, ami kommunikáció igényes volt.

A hazai politikai elit pusztító mértékben hayja ki az érintettek állmapolgári önszerveződéseit a döntéselpkészítésekből.

Ami pedig az ő műhelyeikból modernizációs "teljesítményként" megjelenik, az egy rakás szemét.

Idédézk egy olyan MSZP-s figurától, akinek a neve néha felmerül, mint a miniszterlenöki szék várományosa:

Olvassunk bele Szanyi Tibor tanaiba, mit gondol a III. szektorról, annak szerepéről, társadalmi hasznosságáról...

Gaspar | 2010. március 1. | 14:07:34

No igen. MIután ez a generáció nyakló nélkül fogyasztott, mulatott, Párizsban, joggal, kirobbantotta a 68-as diáklázadásokat és élvezte a háború utáni konjunktúra és a jóléti állam áldásait, feltalálta a fogamzásgátló tablettát és korlátozta a születésszámot, most megöregedvén elsősorban az a gondja, hogyan tartsa meg a háboró után kialkudott nyugdíjak színvonalát a saját maga számára.

Fütyül arra, hogy ez mennyibe fog kerülni a gyerekeinek és unokáinak, akik az övékéhez hasonló nyuddíjról álmodni sem merhetnek.
Továbbá, miután idősödvén már minden zavarja ezt az igen népes generációt, sikerült elérniük, hogy gyakorlatilag mindent megtiltsanak a fiatalok számára.
A szórakozóhelyeket a városok szélére telepítették, hogy ne zavarja az időseket, tilos a dohányzás minden nyilvános helyen, állandóan reklámok riogatják a fiatalokat, az alkoholfogyasztás és a szexuális élet ártalmait ecsetelve és lassan minden mellékutcában kamerák figyelik a járókelőket, az autóforgalom korlátozásáról már nem is beszélve.

Tette mindezt az a generáció, aki fiatalkorában akár erőszakkal is sutba dobta szülei életmódját, felfedezte a szexuális szabadságot, fiatalkorában ivott és dohányzott mindenhol, az autózást szabadságként élte meg és bevándorlók hadát szabadította Európára.

saman | 2010. március 1. | 14:00:49

Áldott állapot volt a II. világháború vége.

Túl volt a modernizáció egy 100 éves emnacipációs harcon. Különösen a 20-as évektől kezdve egyre egyre szélsebb szavazati jog, egyre hangosabb munkáskövetelések munkaidő vagy minimálbér ügyben. A 30-as évek amaerikája kiizadta azt a kultúrális megoldsát, hogy a megfizetett munkás réteg óriási fizetőképes keresletet jelent a piac számára.

A II. világháború előtt/után terjed el a rádiózás és a televíziózás is. Megjelnik a fogyasztói társadalom - jóléti társadalom, amely óriási technikai fejlődést hoz, az életmód technológiákkal telik meg.

A II. világháború, az újjápítés adott egy sanszot arra, hogy az állam erőteljesen megjelenjen mint modernizátor.

A G-8-ak erre az alapra építették ki a centrum orságok jóléti társadalom modelljét.

Nem adottak azonban ehhez a feltételek a félperiférián és a periférián.

A rendszerváltás utáni "jóléti társadalom kiéptése" tipusú feladatnak van egy nagy modernizációs csapdája.

Anno, ott a II. világháború után, még benne jár a világgazdaság, a kultúra fejlődése az ipari társadalom II. ipari forradalom utáni tudásintenzív korában. Ez még tőkeigényes kor, már sokkal inkább képzés igényes is, mint az amennyire kétkezi munka igényes.

A 73-as olajvállság után az ipari táermelésben is bekövetkezik az a fordulat, ho sokkal inkább tudásigényes,mint amennyire tőkeignyes egy-egy korszerű termék.

A qvarc óra korától kezdve a világban leáll a nagy tőkeforradalom. Már értékké válik az anyagt

Scheherazade | 2010. március 1. | 13:55:22

"A nemzedék egyik fele azt gondolja, hogy a „dadus-állam” elfojtja a kezdeményezést és a vállalkozó kedvet, másik fele viszont kevesli a változásokat, s a valódi társadalmi egyenlőséget hiányolja."

A legtöbb brit fiatal úgy jön ki az egyetemről, hogy több tízezer font adóssága van. Sőt, sokszor még egyetem után is az első lépés a nem fizetett szakmai gyakorlat. Mire a diákhitelt végre visszanyögi, jöhet a lakáshitel a messze túlárazott londoni lakásokra. Örülnek, ha biztos és jól fizető munkahelyük van és utána esténként be tudnak ülni a pub-ba. Persze, hogy senki sem akar kezdeményezni, és senkinek sincs vállalkozó kedve, amikor kb. 50 éves korukig be vannak zárva a hatalmas számlák mögé.