Mentőöv a miniszterelnöknek
„Berlusconinak talán nem is volt más választása, miután az alkotmánybíróság eltörölte a törvényt, amely mentesítette őt a büntetőeljárás alól. De az önvédelemnek ez a módja meglehetősen kockázatosnak látszik" - írja a La Stampában Marcello Sorgi.
Mint a Metazinban is olvasható volt, az alkotmánybírák megsemmisítették azt a jogszabályt, amely a négy közjogi méltóságnak mentességet adott mindenfajta büntetőeljárás alól. Sorgi szerint ez a mentesítés nyilvánvalóan a jobboldali pártok kormánykoalíciós megállapodásának sarkalatos pontja lehetett, hiszen szinte az első adandó alkalommal törvénybe iktatták.
Miután az alkotmánybíróság eltörölte, Silvio Berlusconi ellen azonnal két vesztegetési per is indult, a harmadik pedig küszöbön áll. Kormánypárti képviselők egy csoportja ezután villámgyorsan tető alá hozott és benyújtott egy újabb törvényjavaslatot, amelynek értelmében a bűncselekmény elévül, ha a vádirat benyújtásától számított két éven belül nem születik meg az első fokú ítélet. Ugyanez a szabály vonatkozik a másodfokra és a felülvizsgálatra is. Vagyis a bíróságoknak összesen hat év áll rendelkezésére. A kormánypártiak szerint ez a törvény majd gyorsabb munkára fogja ösztönözni a bíróságokat. A bírák és az ügyészek közös szövetsége viszont pusztító hatásúnak nevezi a tervezett jogszabályt, és úgy számol, hogy hatályba lépése esetén százezer bűnügy maradna egy csapásra elintézetlen.
A Stampa kommentátora nem veszi túlságosan komolyan ezt az érvelést, hiszen a büntetőeljárás átfogó reformjáról alapos pártközi egyeztetések folynak, ez a kezdeményezés pedig nyilvánvaló rögtönzés. A gyors cselekvésnek mégsem ez a legmeggyőzőbb módja. Merthogy a kormánypártok sem értenek mindenben egyet. Mire benyújtották a törvényt, belekerült egy módosítás, amelyet Gianfranco Fini házelnök, a kormánykoalíció második embere nem fogad el. Az elévülés ugyanis nem vonatkozna a tíz éven túli börtönbüntetéssel fenyegetett cselekményekre, valamint a terrorista cselekményekre, a bűnszervezetben elkövetett törvénytelenségekre, sem pedig a visszaesőkre. És az utolsó pillanatban, nyilván a bevándorló-ellenes Északi Liga nyomására, ezt a kivételt kiterjesztették az illegális bevándorlókra is. Ellenük hat éven túl is folyhatna büntetőper.
Sorgi szerint ez azt jelzi, hogy a kormánykoalíció soraiban egyesek meg akarják szorongatni Berlusconit. Úgy fest, mintha bikaviadalon lennénk, a pikadorok buzgón döfködnék a bika-miniszterelnököt, ámde a torreádor csak nem lép a színre, hogy ledöfje. Akkor pedig semmi értelme a színjátéknak: „még mindig az a legkisebb rossz, ha hagyják Berlusconit kormányozni". A baloldal ugyanis olyan nagy válságban van, hogy egyelőre nem képes alternatívát ajánlani.
A londoni Economist ezeket a belpolitikai árnyalatokat nem boncolgatja, csak azt állapítja meg, hogy a jelek szerint Berlusconi kormányzati ciklusára, akárcsak a két korábbira, rányomja majd a bélyegét, hogy mindvégig hadakoznia kell az igazságszolgáltatással. Holott lennének fontosabb feladatok is, például a gazdasági válság kezelése.
Ráadásul Olaszországban amúgy sem számít nagyon hatékonynak az igazságszolgáltatás, ha azt nézzük, hogy a bűnözők mekkora hányada nyeri el büntetését. Ha most tömegestől évülnének el a bűnügyek, az mit sem javítana a helyzeten. Igaz, a kormánykoalíció politikusai azt ígérik, hogy jövőre több pénzt kapnak a bíróságok, s így képesek lesznek a gyorsabb ügyintézésre. Addig azonban, amíg a több pénz érezteti hatását, „Olaszországban még a mostaninál is kevesebbet fog számítani a törvény".
