Melegházasság: csatát nyert, háborút veszíthet David Cameron
Fontos lépést tett meg az uralkodói szentesítés felé vezető úton a melegek házasságkötéséről szóló törvényjavaslat, amelynek második olvasatát kedd este fogadta el a brit parlament alsóháza. Első ránézésre a modernizáló arcát mutató David Cameron komoly sikert ért el, hiszen 400 képviselő haladt át az igenlők és 175 a törvényt ellenzők szavazóhelyiségén. A szavazatok megoszlásának alaposabb elemzése azonban fejfájást okozhat a kormányfőnek mint a Konzervatív Párt vezetőjének. Nem sikerült teljesítenie a maga elé kitűzött célt, hogy a 303 fős frakciójának, de legalábbis a vokson részt vevőknek a fele támogassa az előterjesztést. Miután az ügy kényessége miatt a képviselőket nem kötötte a frakcióegység követelménye, és mindenki lelkiismerete szerint foglalhatott állást, 136 tory helyezkedett szembe a melegházasságot támogató Cameronnal, aki az egyenlőség érdekében tartja helyénvalónak, hogy azonos neműek is házasságot köthessenek. A nemet mondók közé tartozott a kormány tizenkét tagja, sőt a pártfegyelemről gondoskodó hat whip is.
A konzervatívok közül összesen 127-en értettek egyet a melegházasság legalizálásával, és negyvenen tartózkodtak. A Times a szavazólisták gondos tanulmányozása után arra a következtetésre jutott, hogy a kormányfő erősen támaszkodott fizetett alkalmazottaira. Az igennel szavazóknak több mint a harmada miniszter vagy államtitkár volt. A szavazás kimenetele, mint az várható volt, a Konzervatív Párt mély megosztottságára vetett fényt.
A házasságról szóló törvénynek ez a módosítása most a bizottságokhoz, majd a Lordok Háza elé kerül. Ha a felsőház jóvá is hagyja az előterjesztést, 2015 előtt aligha lép életbe. A kedd esti voks előtt a westminsteri képviselők hat órán át vitatkoztak egymással, párthovatartozástól függetlenül. A kultúra, média és sport mellett a nő- és egyenlőségi politikáért, azaz a melegházasság engedélyezéséért is felelős miniszter asszony, Maria Miller arra hivatkozott, hogy a „házasság a legfontosabb intézmény, mely összeköti a társadalmat és a családot, egyben építőelemként erősíti a stabilitást”. Több konzervatív képviselő fejtette ki azonban, különböző megfogalmazásban, hogy a „házasság férfi és nő között jön létre”. Bob Blackman és más honatyák pedig arról számoltak be, hogy milyen bírálatok, sőt fizikai fenyegetések érték őket maradinak nevezett nézeteik miatt, miközben a választópolgárok túlnyomó többsége osztja aggályaikat. A parlamentre mélyebb benyomást tevő hozzászólások közé tartozott Mike Freeré, aki elmondta, „életének legbüszkébb pillanata volt, amikor hivatalosan bejegyeztette meleg partneri viszonyát, családjuk és barátaik előtt jelezve, kik is ők, kit szeretnek, kivel akarják együtt tölteni hátralévő éveiket”. A konzervatív politikus nem érti, „miért kellene egy másik sorba állnia, amikor a házasságról esik szó, miközben parlamenti bizottságokban, az ülésteremben, a teázóban, a szavazóhelyiségekben együtt ül képviselőtársaival. Ha az alsóházban egyenlőséget élvez, más területeken is egyenlőnek kell lennie”.
A kormány az anglikán egyházat jó előre felmentette a templomi szertartások kötelezettsége alól. Ha egy-egy vallási intézmény ragaszkodik melegesküvők megrendezéséhez, hivatalosan engedélyt kell térnie. Az anglikán unió, ahogy ez legutóbb éppen hétfőn, az új canterburyi érsek, Justin Welby kinevezésének hivatalos megerősítése keretében elhangzott, határozottan elutasítja a melegházasságot. A római katolikus egyház szintén tiltakozik az ellen, hogy a kormány az egyenlőségre hivatkozva „újra akarja definiálni a házasság intézményét, ami századokon át egy férfi és egy nő közötti, egy életre szóló kötelezettségvállalás volt egymás, gyermekek nemzése és nevelése iránt”. A kvékerek, unitáriusok és a liberális judaizmus néhány ága viszont máris kért és kapott engedélyt egynemű partnerek összeadására. Nem zárható ki, hogy sértett személyek az Európai Emberi Jogi Bírósághoz fordulnak sérelmükkel.
A vitától távol maradó Cameron „az ország szempontjából előrehaladásnak” nevezte a szavazás kimenetelét, de természetesen tisztában van az ellenállás mértékével, a politikai veszélyekkel – és a Konzervatív Pártnak frissen hátat fordítók jelentős számával is.
