José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke áll az újonnan megalakult bizottság tagjaival az Európai Parlament strasbourgi épületében

MTI/EPA - Cugnot Mathieu

Krízisben fogant, s válsággal terhelt reformkorba született az új Európai Bizottság, amely az Európai Parlamenttől szabad utat kapott kedden. A képviselők 488 igen, 137 nem és 72 tartózkodás mellett szavaztak bizalmat az unió végrehajtó testületének a következő öt évre. Zömmel abban a reményben, hogy a 27 biztos – köztük a magyar Andor László – nem csupán a közösségi szerződéseknek szerez érvényt, hanem hozzájárul a válságkezeléshez, és a következő tíz év stratégiájának kimunkálásához, azaz a növekedési motorok beindításához és a szociális vívmányok megőrzéséhez.

A Lisszaboni Szerződés elhúzódó ratifikációja s a Bizottság hivatalba lépésének nagy csúszása miatt e kettős elkötelezettségre most már tényleg nagy szükség lesz. Egyrészt a válság még nem ért véget, s a görög pénzügyi felfordulás vitatható uniós kezelése miatt a piacok  az utóbbi napokban nagy nyomás alá helyezték az eurót, valamint néhány eurózóna tagország államkötvényeit. Másrészt éppen ezek a jelenségek érlelnek új elképzeléseket, új reformokat, amelyeket azonban óriási viták kísérnek. E vitákat tükrözi majd az állam- és kormányfők csütörtök informális találkozója, amelyet a Lisszaboni Szerződés nyomán megválasztott új elnök, a belga Herman Van Rompuy hívott össze, hogy együtt gondolkodjanak azon a felvetésen, vajon a nemzeti szintekről uniós szintre kellene-e emelni a gazdaságpolitika alakítását. Vitaindító elemzésében Van Rompuy ezt szorgalmazta, mert szerinte másképp nem érhető el az a kétszázalékos gazdasági növekedési ütem, amely esélyt adhat a megszokott életszínvonal megtartására, esetleges emelésére. S éppen a görögök adták az ötletet, mert az Európai Tanács elnöke szerint a hellászi krízis is jelzi: valamely tagállam rossz gazdaságpolitikája milyen hatással lehet a többiek megítélésére. Ám Nagy-Britannia és Németország sem ért egyet a uniós gazdasági kormány létrehozásával, s keddi parlamenti beszédében José Manuel Barroso bizottsági elnök is leszögezte: akad még néhány tagállam, amely fenntartásait hangoztatja.

Abban azért nagyjából mindenki egyetért, hogy az unió versenyképességének javításához, növekedési képességének gazdagításához mindenkinek hozzá kellene járulnia, s nem úgy, mint a mára kudarcot vallott lisszaboni stratégiához. Az újrafogalmazandó célokat valóban be kéne tartani. De be lehet-e tartatni? Erről álmodoztak a soros elnökséget adó spanyolok, ám már nyilvánvaló, büntetésről szó sem lehet, de megszégyenítésről esetleg igen.

A csütörtöki csúcs központi témája ugyan ennek a bizonyos új, 2020-ig terjedő gazdasági stratégiának a felvázolása lenne, de az elemzők a görögök miatt kialakult pénzpiaci válság kezelését várják. Kedden a legnagyobb figyelmet az keltette, hogy Jean-Claude Trichet, az Európai Központi Bank elnöke úgy döntött, hamarabb utazik el Ausztráliából, hogy csütörtök reggelre biztosan Brüsszelbe érkezzen a csúcsra. Csak nem görög mentőakció készül? - találgatták a piacon.

A görög tét is óriási, de az uniós stratégia még nagyobb. A hosszú távú politikák megfogalmazása mögött jól kirajzolódnak a tagállami érdekek. A tudásalapú, zöld fejlődés ösztönzése, a kutatás-fejlesztési pénzek új elosztása bizonyosan kedvez azoknak, akik ebben jól állnak – például az északiak, a hollandok, a németek, a britek -, de nem szükségképpen támogatja az újak felzárkózását. A görög válságból is merítő stratégiai elmélkedés így előrevetíti a 2013 utáni költségvetési időszakról hamarosan meginduló és nyilván majd késhegyig menő vitát, vagyis az uniós források egyes tagállamok által szorgalmazott alapvető átalakításának szándékát.

Ezért érezte fontosnak Bajnai Gordon kormányfő, hogy a csúcs részvevőihez intézett, s lapunk által is olvasott levélben kifejtse: az összehangolt politikákban rejlik az unió jövője, ilyen értelemben paradigmaváltásra van szükség, de érvényesülnie kell a mindenki egyért szolidaritási  és az egy mindenkiért nemzeti felelősségi elvének is, azaz reformálni lehet, de megszüntetni nem a létező uniós eszközöket, a kohéziós politikát, vagy a közös agrárpolitikát. Még nagy tartalékokat rejt az egységes belső piac kiteljesítése, s kiterjesztése például az energiapolitikára és -piacra, illetve a közös pénzügyi felügyeleti keret megteremtése. A magyar kormányfő úgy látja, hogy a közös valutát szabályozó rendszer vegyes teljesítményt nyújtott: a stabilitási paktum egyrészt  védernyőt tartott a tagországok fölé a nehéz időkben, s érdemes megőrizni a deficitre és az államdósságra vonatkozó kritériumait, de rugalmatlannak bizonyult, mert a különböző országok különböző körülményeit nem tudta figyelembe venni, s ezért nem hagyta, hogy a tagországok kiteljesítsék növekedési képességüket. Márpedig a válság miatt felhalmozódott adósságok – hangsúlyozza Bajnai - csak a hosszabb távon is megvalósuló gyorsabb növekedés révén csökkenthetők.

Kapcsolódó cikkek: Brüsszel elégedett a költségvetéssel, de lát kockázatokat | Hatalmi harcok a biztosjelöltek körül | Barnier nem vágja le az aranytojást tojó tyúkot | Elfogadta Andort az EP szakbizottsága | Bokros: szakmai jelölt legyen az új EU-biztos