A Mau Mau lázadás 1952 és 1960 között zajlott. Részvevői zömükben a kikuju törzsből kerültek ki, és véres akciókat hajtottak végre a gyarmatosító hatalom képviselői ellen. A felkelés elfojtása érdekében Sir Winston Churchill – a trónt frissen megörökölt II. Erzsébet első miniszterelnöke – rendkívüli állapotot hirdetett ki.

A hosszú offenzíva során a Kenyai Emberi Jogi Bizottság adatai szerint 90 ezer kenyait végeztek ki, illetve kínoztak meg. 160 ezret tett ki a megalázó körülmények között fogva tartottak száma. Barack Obama amerikai elnök szerint apai nagyapja, Hussein Onyango is a szenvedők közé tartozott.

A precedensértékű ügyet még 2009-ben négyen indították el, ám az egyikük tavaly júliusban elhalálozott. A brit kormány korábban az atrocitások óta eltelt hosszú időre hivatkozva próbált kibújni az igazságszolgáltatás alól. A külügyminisztérium friss nyilatkozata az elévülésen kívül a bonyolult törvényes és alkotmányos vonatkozásokra, a mindkét fél által elszenvedett nagy fájdalmakra is felhívja a figyelmet.

A bírósági tárgyalás előestéjén került nyilvánosságra, hogy Desmond Tutu, a Nobel-békedíjas dél-afrikai egyházi vezető már hat hónappal ezelőtt felháborodott levelet intézett a brit kormányhoz. Ebben „elfogadhatatlannak” nevezi a „felelősség jogi kifogásokkal való elhárítását”, amely aláássa Nagy-Britannia hírnevét, és „megfosztja attól, hogy az emberi jogok bajnokaként léphessen fel”.

A bíróság előtt megjelenő három kenyain kívül több száz – hasonlóan bántalmazott, megvert és szexuális támadásoknak kitett – honfitársuk követi a fejleményeket, erkölcsi és anyagi kártérítésben reménykedve. Ügyvédeik a brit külügyi archívumban ötven évig bizalmasan kezelt, s csak tavaly hozzáférhetővé vált dokumentumokból merítik a bizonyítékaikat.