galéria megtekintése

Meghalt Adolfo Suarez

1 komment


Inotai Edit

Fejezze be ezt az őrültséget – ez volt az egyik sokat emlegetett mondata Adolfo Suáreznek, a spanyol rendszerváltás miniszterelnökének, amikor 1981-ben a katonák puccsot kíséreltek meg a Franco-diktatúra utáni első demokratikus kormány ellen. A konszenzus miniszterelnökének nevezett Suárez vasárnap, 81 éves korában hunyt el a madridi Centro Clinic kórházba, ahova hétfőn vitték be tüdőgyulladás miatt. Fia, Adolfo már pénteken jelezte, hogy apjának csak órái vannak hátra.

Elena hercegnő kitünteti Adolfo Suarezt
Reuters

A sors kegyetlen fintora folytán Suárez már évek óta nem emlékezett arra, hogy ki volt, és mit tett az ország érdekében: 2003 óta Alzheimer-kórban szenvedett, amikor I. János Károly király 2007-ben meglátogatta, hogy szolgálataiért kitüntesse, nem tudta, hogy ki a látogató.

Pedig fontos szerepet játszottak egymás életében. A fiatal király és a fiatal politikus együtt rakták le a modern, demokratikus Spanyolország alapjait. Amikor a király Francisco Franco 1975-ben bekövetkezett halála után az ország élére került, önmagához hasonló, fiatal politikust szeretett volna a kormány élén is látni. Suárez ekkor 43 éves volt, szinte botrányosan fiatal a gerontokráciához szokott francóista Spanyolországban. Nem volt kormányzati politikai múltja. Jogászként ugyan tagja volt falangizmus utódpártjának, a Movimientónak (Mozgalom), képviselő a diktatúra parlamentjében, és egy ideig a spanyol rádió és televízió elnöke. Végül még a Movimiento főtitkári posztját is betöltötte. Inkább technokrata volt, mint Franco-hívő, tisztában azzal, hogy a diktátor halála után az ország teljes átalakításra szorul.

 

Ám a kezét megkötötték még az állampárti törvények, ezeket a királlyal közösen óvatosan bontogatták le. Legendás, hogy amikor 1976-ban három jelölt közül őt választotta a király a kormány élére, Suárez állítólag így reagált: Na végre! Amikor átvette a kormányalakítási megbízását, a király ennyit mondott neki: Dolgozz félelem nélkül.

Suárez nem is teketóriázott sokat. Egy éven belül legalizálta az ellenzéki pártokat – a legnagyobb felbolydulást a kommunisták visszatérése jelentette, amiért a hadsereg egy része gyakorlatilag megvonta a bizalmat Suáreztől, - szabadon bocsátotta a politikai foglyokat, feloszlatta az állampártot és kiírta az első szabad választásokat. Ezen az általa alapított középpárt, a Demokratikus Közép Uniója (UCD) győzött, de jobbról és balról is erős ellenfelekkel kellett megküzdenie. Suárez a konszenzus embere volt, a politikában és a gazdaságban is, az 1977-es Moncloa-paktumot azóta is idézi a szakirodalom, mint a politika, a munkaadók és a szakszervezetek társadalmi békét biztosító megállapodását. Hasonlóan nagyra értékelik az 1978-as spanyol alkotmányt, is, amelynek megírásában a kommunista Santiago Carillótól kezdve az exfrancóista Manuel Fragáig mindenki részt vett – még a katalán nacionalistákat is sikerült bevonni.

Ez az utolsó közös lépés volt: az alkotmányozó nemzetgyűlés feloszlatása után Suárez 1979-re új választásokat írt ki, és bár ezt is megnyerte, a törésvonalak egyre mélyebbek lettek. Különösen Felipe González szocialista pártjával (PSOE) gyűlt meg a baja, de saját párttársaival is hadakozni kényszerült: ekkor már látszott, hogy az UCD egyik fele jobbra, a másik meg balra kacsingat. Kihűlt a viszony a királlyal is, aki szerette volna magának tudni a győzelmeket, de a kudarcokat inkább a kormányra hárította. Suárez korábbi munkatársa az El Paísnak arról beszélt, hogy különösen nehéz dolguk volt a katonákkal és a katolikus egyházzal, amelyek nem akartak engedni a pozícióikból. Ráadásként pedig felerősödött az ETA terrorkampánya is. Ezek után a még mindig csak 48 éves 1981 januárjában Suárez úgy döntött, inkább veszi a kalapját. Ez is emlékezetesen sikerült: épp utódja eskütételén történt alig egy hónappal később, hogy Antonio Tejero alezredes berontott a parlamentbe és lövöldözni kezdett. A katonai puccskísérlet idején mutatott személyes bátorsága azóta is legendás, miközben a képviselők a padok alá bújtak, kivéve Suárezt, az akkori védelmi miniszter és a békésen cigarettázó Santiago Carillót.

Az 1982-es választásokon aztán földcsuszamlásszerű győzelmet aratott a PSOE, és ezzel gyakorlatilag befejeződött a spanyol átmenet. Adolfo Suárez ugyan 1991-ig még képviselő marad, egy másik párt a CDS vezetőjeként, de aztán visszavonult az ügyvédi praxisába. Családját is sújtotta a balsors: egyik lánya és felesége is rákban halt meg viszonylag fiatalon, ő pedig 2003 óta Alzheimer-kórral küzdött. Ezután nem csak a királyt, de a legközelebbi barátait, sőt, családtagjait sem ismerte már meg, arról pedig fogalma sem volt, hogy a spanyol történelem egyik kiemelkedő alakja.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.