A javaslat értelmében akár öt évnyi börtönbüntetést is kiróhattak volna az ilyen személyekre. Ugyancsak lecsukatták volna azokat, „akik valamiképpen mentegetni próbálnák azokat az egykori államalakulatokat és cselekedeteiket, amelyek elnyomták a szlovákság nemzeti jogait”.

A nacionalista párt vezetői javaslatuk előterjesztésekor azzal érveltek, hogy szükséges megvédeni Szlovákia területi egységét, amelyet a magyar nacionalisták egyre inkább veszélyeztetnek. Végül nagy többséggel nem utalták második olvasatba az előterjesztett javaslatot.

A második világháború után Eduard Benes elnök dekrétumai alapján az egykori Csehszlovákiában élő német és magyar nemzetiségű polgárokat a kollektív bűnösség elve alapján háborús bűnösöknek nyilvánították és teljes vagyonelkobzásra ítélték. Hárommillió szudétanémetet elűztek a lakóhelyükről, több százat közülük megöltek, mások útközben meghaltak. A magyarok kitelepítését a potsdami nagyhatalmi tanácskozás nem hagyta jóvá. A csehszlovákiai vezetők azonban elérték, hogy az úgynevezett lakosságcsere révén csaknem százezer felvidéki magyart telepítettek ki a szülőföldjükről Magyarországra.