Főleg gazdasági jellegű hiányosságokat emlegetett, hiszen elsősorban itt kellene eredményeket felmutatnia. A magas olaj- és gázárak fűtötte szárnyalás ugyanis a múlté, lassuló növekedésről, sőt a recesszió veszélyéről szólnak a prognózisok. Miközben az első két elnöki időszakában, 2000 és 2008 között évi 7-8 százalékkal erősödött a gazdaság, a 2013-ra szóló előrejelzést áprilisban volt kénytelen 3,6-ről 2,4 százalékra csökkenteni a gazdasági tárca. Sőt, akad olyan számítás, amely értelmében még rosszabbak a kilátások: az adatok a GDP 1,7 százalékos növekedését vetítik előre.

Bírálói egyebek közt azt vetik az államfő szemére, hogy nem tudta megfékezni a gazdaságot is visszafogó korrupciót, a fellendülés időszakát pedig nem használta fel a nyersanyagközpontú gazdaság modernizálására, a technológiai ágazatok fejlesztésére. Alekszej Makarkin, a Politikatechnológiai Központ moszkvai elemző cég vezérigazgató-helyettese ennek ellenére sem számít gyors változásokra. – Halogatják a reformokat, nem tudják eldönteni, hogy az állami tulajdonon alapuló vagy liberálisabb gazdasági modell felé mozduljanak el – mondta a Népszabadságnak a politológus, aki szerint végül a két irányzatot egyesítő megoldás születhet.

A döntést minden bizonnyal Putyin hozza meg. Megszűnt ugyanis az államfői székből a kormány élére átültetett Dmitrij Medvegyevvel alkotott hatalmi tandem és vele még a dualizmus látszata is. Putyin pozí­ciója tovább erősödött, és – miként első két államfői ciklusa idején – újra egyszemélyivé vált az ország irányítása. Sőt az elemzők egy része úgy látja, hogy a kormány és az egyesek szerint már-már a kommunista párt politikai bizottságára emlékeztető elnöki hivatal közötti határok is elmosódnak.

Maga Putyin már nem annyira a férfias, erőtől duzzadó, mint inkább a nyugodt, bölcs vezető benyomását igyekszik kelteni. Továbbra is főként konzervatív híveire támaszkodik, azokra, akik még ha korruptnak tartják is a hatalmat és hiányolják a hatékonyságot, nem akarnak változásokat, mert attól félnek, hogy a reformok után még rosszabb jönne – vélekedett Makarkin. Szerinte azok is Putyint erősítik, akik szívük szerint visszatérnének a Szovjetunió „gyengített változatához”, ahol van ugyan magántulajdon, de az állam uralja a gazdaságot, az ateizmus helyett pedig tiszteletben tartják a vallásosságot.

Nekik is szól az elnök több intézkedése. Például az, hogy visszaállította a Munka Hőse kitüntetést, kiállt a történelemtankönyvek egységesítése és az ugyancsak a szovjet korszakot idéző iskolai formaruha bevezetése mellett. Támogatói, akik a Levada központ közvélemény-kutató felmérése szerint még mindig a választók több mint 60 százalékát teszik ki, valószínűleg azt is elégedetten vették tudomásul, hogy – miként egy a kormánypárthoz tartozó politológus, Dmitrij Orlov fogalmazott – az elnök „erkölcsi fordulatot” hajtott végre, fő értékként a munka, a haza és a család hármasát megjelölve.

A liberális választók felé is nyitott Putyin. Újra bevezették a 2005 óta az államfő által kinevezett területi kormányzók közvetlen választását, és megkönnyítették a pártok bejegyzését. Igaz, Makarkin szerint ezek az engedmények csak a 2011 decemberében megindult kormányellenes demonstrációknak szóltak. Ám amint – tömegtámogatás híján – meg­gyengült a parlamenten kívüli ellenzék, puhítottak az új szabályokon, a kormányzat leghevesebb bírálóival szemben keményen felléptek. Hadjárat indult a nyugati támogatással működő civil szervezetek ellen is, amelyeket egy törvény értelmében „idegen ügynököknek” tekintenek.

Ez utóbbi téma napirendre kerül azokon a tárgyalásokon is,  amelyeken az amerikai külügyminiszter mindenekelőtt a szíriai polgárháború kérdésében próbálja meg együttműködésre bírni a damaszkuszi rezsimet támogató Oroszországot. John Kerry kedden érkezett a második világháborús győzelem 68. évfordulójának megünneplésére készülő Moszkvába. Először Putyinnal találkozott, és azt hangoztatta, hogy közös érdek a szíriai polgárháború rendezése. – A cél a régió stabilitása – jelentette ki, majd hozzátette: Washington „jelentős együttműködésre” számít Észak-Korea és Irán ügyében is.

John Kerry amerikai külügyminiszter a Vörös téren, a Vaszilij Blazsennijszékesegyház előtt