Az ezerfős reprezentatív minta alapján az is látható, hogy a lakosság 47 százaléka Moszkvát – hol a cári birodalom, hol a Szovjetunió központjaként – Magyarország történelmi ellenségének látja. Igaz, ezzel az oroszok csak a másodikok a törökök mögött, ellentétben a hat évvel korábbi felmérésben elért első hellyel.

Marx

Ezt a negatív, de javuló képet erősíti az az adat is, amely szerint a két ország közötti politikai kapcsolatok erősítését a hat évvel korábbi 38 százalék után 44 százalék támogatja, a gazdaságit pedig 65 helyett már 68. Meglepő módon a kulturális, tudományos kapcsolatokat viszont a korábbi 61 százalék helyett csak 57 tartja erősítendőnek. – Ez utóbbi nem annyira az oroszok elleni attitűdjét, mint inkább a magyar társadalom kultúrához való általános viszonyát tükrözi – értelmezte az adatokat Szvák Gyula. Az ELTE történész egyetemi tanára szerint ez magyarázza a másik két reláció pozitívabb fogadtatását: azt sokan tudják, hogy Oroszországban van gáz, ami nekünk kell, és azt is, hogy nagy a belső piac, amit jó lenne termékeinkkel elérni. (Talán benne van az is, hogy az ellenzéki érával szemben már a Fidesz sem olyan elutasító Moszkvával, és a szélsőjobb hagyományos retorikájától eltérően nyilatkozik a Jobbik is a putyini államról.)

Szvák szerint az orosz–magyar viszony erősítésének „kétharmados támogatottsága” megvan a társadalomban – ezt jelzi az is, hogy növekvőben van azok száma, akik fontosnak tartják az orosz nyelv ismeretét. – Ez jó hír a ruszisztika számára, bár bizonyos értelemben az oroszokkal kapcsolatos tájékozatlanság is az: ez ugyanis azt mutatja, hogy van még mit tennünk ezen a területen – mondta Szvák, megjegyezve, hogy ehhez azonban anyagi támogatásra, infrastrukturális fejlesztésekre is szükség van.

Tolsztoj, Puskin, Lenin

A Szvák által említett, elutasítással párosuló „bántó tájékozatlanságot” az is mutatta, hogy az egyetemes kultúrára legnagyobb hatást gyakorló orosz személyiségek listájára – amelyen 17 százalékkal Tolsztoj vezet a 13 százalékos Puskin és a tízszázalékos Lenin mögött, messze megelőzve a négyszázalékos Sztálint – a 15. helyre felkerült az amúgy német Marx Károly is.