Ez akár négyszázalékos szavazatpluszt is hozhat a Nemzeti Frontnak, amely a márciusi megyei választásokon a voksok több mint negyedét szerezte meg. Amióta 2011 januárjában Marine átvette apjától az irányítást, a karizmatikus és a demagógiát roppant ügyesen becsomagoló pártelnök a szélről középre kormányozta az FN-t. A „modernizálás” részeként sikerült a köztársaság értékei, így például az iszlám térhódításával szemben a világi állam védelmezőjeként feltüntetni a pártot.
Az FN egyik bázisát adó fundamentalista-katolikus körökkel szembement az abortusz vagy a melegházasság ügyében – hangoztatta Soós Eszter Petronella. A változást jól jelzi, hogy az FN egyik alelnöke köztudottan meleg férfi, miközben Jean-Marie Le Pen a zsidózás mellett a „buzizástól” sem idegenkedett. A középre húzás jegyében Marine gesztusokat tett a 600 ezres franciaországi zsidó közösségnek, jelezve: igazából az FN tudja őket megvédeni a radikális muzulmánok támadásaitól.
|
Marion Maréchal-Le Pen a Nemzetgyűlésben. Az unokahúg konzervatívabb, mint a nagynénje.
Charles Platiau / Reuters |
Az átalakulás része, hogy Marine Le Pen központi témává tette a gazdasági és szociális kérdéseket. Ezzel a hagyományos kiskereskedői, kisiparosi rétegeken túl a munkásokat és nem utolsósorban a női szavazókat is meg tudja szólítani. – Elvált asszonyként nem játssza meg a konzervatív úrinőt. Távol tartja magát, hogy beleszóljon a magánéletbe. Ahogy „lenyeli” az abortusz ügyét, nem bántja az egykori szocialista Jospin-kormány által bevezetett, főleg a fiatalok körében népszerű regisztrált élettársi kapcsolatot sem – mutatott rá a kutató.
Az FN zavaros pénzügyei, így a kilencmillió eurós orosz hitel azonban még sok fejfájást okozhatnak. Az ügyészség legalább három ügyben vizsgálódik, s a legrosszabb forgatókönyv az lenne, ha az eljárás a 2017-es elnökválasztási kampányra jutna oda, hogy Marine Le Pent tanúként hallgatnák ki valamelyik kétes pártfinanszírozási ügyben. Soós Eszter Petronella szerint Marine Le Pen veszélyessége abban rejlik, hogy felismerte: a törésvonalak már nem gazdasági, hanem kulturális értelemben húzódnak.
A globalizációval, a bevándorlással, a gazdasági válsággal, az identitással, az iszlámmal kapcsolatos félelmek „tömböt alkotva” összekapcsolódnak az emberek fejében. Ehhez jön az, hogy a 46 éves pártelnök a De Gaulle-i hagyományok követőjeként az Európai Unió és a közös valuta ostorozásával, a monetáris önállóság visszakövetelésével a francia füleknek oly kedves szuverenitás védelmezőjeként állítja be magát.
Míg a francia baloldal továbbra is elzárkózik attól, hogy politikai vitát kezdjen, és ezzel „normalizálja” a valóságban már harmadik politikai erővé előlépett FN-t, a konzervatívok másként reagálnak. A volt államfő, Nicolas Sarkozy vezette Népi Mozgalom Unió (UMP) május végén nevet változtat. A Les Républicains (A republikánusok) elnevezéssel vissza akarják nyerni a köztársasági értékek képviseletét. Mindez persze nem pótolja, hogy az FN-t csak érvekkel lehet leleplezni. Például azzal, hogy a frank visszahozatalával mennyit veszítene versenyképességéből a francia gazdaság, s milyen drámaian csökkenne az életszínvonal.
