– Kubában sokféle szabadságot kellett feláldozni az Egyesült Államokkal folytatott ellenséges viszony oltárán. Megértem, hogy erre a hidegháború idején szükség volt, de
2016-ban már nem lehet feláldozni a szabadságjogokat
– véli Lema, aki nincs túl jó véleménnyel a nyíltan ellenzéki „kollégáiról”, pedig ők voltak az úttörők a kubai blogoszférában, noha többségüket már cenzúrázzák Kubában.
A karibi szigetországban 2004-ben bukkantak fel az első blogok, akkor, amikor még nem voltak wifi hot spotok, internetkávézók, s a lakosság számára tiltott volt az otthoni internet (ez most sincs másképp). A zárt ország hétköznapjait narráló internetes naplókat elsősorban ellenzékiek írták, s külföldi barátok segítségével, vagy a havannai külföldi követségeken töltötték fel bejegyzéseiket. Úgy érezték, a világháló az egyetlen felület, ahol szabadon, retorziók nélkül hallathatják a hangjukat. A Népszabadságnak nyilatkozó ellenzéki Lia Villares 2008-ban kezdett blogot írni, elmondása szerint azért, mert szerette volna megosztani a tapasztalatait „egy olyan közönséggel, amely vágyott arra, hogy többet tudjon a kubai fiatalok hétköznapjairól”.
A rezsim eleinte nem látta a fenyegetést az „alternatív” valóságot – elsősorban külföldi olvasóknak – bemutató írásokban, ám amikor a nemzetközi sajtó felkapta őket, a kubai vezetés észbe kapott. 2008-ban blokkolták a kritikusabb blogokat, a szerzőket pedig üldözni kezdték. Volt, aki elveszítette az állását, másokat bántalmaztak is. Nem sokkal később megjelentek az első, magukat függetlennek valló, óvatos kritikát megfogalmazó, de a forradalmat és a vezetést nem megkérdőjelező „riválisok”, akiknek nem kellett titokban feltölteniük az írásaikat, hanem hivatalos, állami intézményekben található gépeken írhatták bejegyzéseiket, retorzió nélkül.
Jobban bíznak Obamában, mint Castróban
Az Egyesült Államok és Kuba történelmi közeledése a nagyobb információs szabadságra és könnyebb internet-hozzáférésre vágyókat is reménnyel tölti el. Ted Henken, a New York-i Baruch College Kuba-szakértője szerint az emberek többsége abban bízik, hogy az ellenségkép halványulásával a kubai kormány toleránsabb lesz, és nagyobb teret enged a kritikának, valamint a független hangoknak. – Az elmúlt hónapok azonban épp az ellenkezőjét mutatják: a kubai rezsim sokkal kevésbé toleráns... Ennek ellenére azt gondolom, hogy egyre kevésbé tudják meggyőzni az embereket az amerikai fenyegetésről – mondta lapunknak Henken, aki hozzátette: az átlag kubai jobban megbízik Obamában, mint a kubai vezetőkben, és ez is megnehezíti az ellenségkép életben tartását.
A lapunknak nyilatkozó Ted Henken szerint kétségtelen, hogy akadhatnak köztük olyanok, akik a kubai állam megbízásából dolgoznak, ám a New York-i Baruch College Kuba-szakértője szerint ezt képtelenség bizonyítani. Az egyetemi oktató szerint ezek a szerzők mind hasonló szabályrendszert követnek, és kínosan ügyelnek arra, hogy milyen témákról írnak: kritizálják az állami bürokráciát, a kommunista párton belüli transzparencia hiányát, de az emberi jogok védelméért tartott ellenzéki demonstrációk tabunak számítanak. – Ahogy a közmondás tartja: a pórázzal játszhatsz, de a majommal nem. A kritika nem kérdőjelezheti meg a szocializmust és a kubai vezetést.
A rendszert lehet bírálni, de megkérdőjelezni tilos.
A vezető elitet, Fidelt, Raúlt és a többieket szintén nem lehet kritizálni. Ezek a szabályok. Az ellenzéki bloggerek nem tartják be őket, és ezért komoly árat fizetnek – magyarázza Henken, aki szerint a rezsim azért is tűri meg a lojális kritikusokat, mert a szigetországon belül kevesen olvassák őket. Kubában továbbra is csak a lakosság töredéke internetezik, s a blogok többségét külföldről olvassák. Sebastián Arcos, a Floridai Egyetem Kubai Kutatóintézetének igazgatója szerint ez is azt bizonyítja, hogy a kormányhű bloggerek egy a külföldnek szóló PR-kampány részei.
|
Harold Cárdenas Lema szerint is demokratizálódnia kell Kubának
Földi D. Attila / Népszabadság |
– Amikor Raúl Castro átvette a hatalmat, elkezdődött egy imázskampány. Ennek célja, hogy azt mutassák a világnak: Kuba változik – véli Arcos. A szakember szerint mélyreható reformok azonban nem történtek a szigetországban. – Meg akarják téveszteni a közvéleményt, egy olyan nyitás látszatával, amely nem valós. Ha igazi nyitás menne végbe, akkor a neves ellenzéki bloggerek oldalát is meg lehetne nyitni Kubában – teszi hozzá.
Harold Cárdenas Lema nem sokra tartja ezeket a blogokat, amelyeket véleménye szerint az Egyesült Államok finanszíroz, bár hozzáteszi, hogy ő engedélyezné a másként gondolkodó erők részvételét a társadalmi vitákban. A jövő Kubájáról azonban sajátos elképzelése van.
– Az országnak számos tekintetben demokratizálódnia kell, de ez nem a politikai rendszeren múlik. Az egypártrendszer sosem volt a demokrácia záloga, de a többpártrendszer sem. A demokrácia attól függ, hogy a társadalom tagjai mekkora hatalmat tudnak gyakorolni – állítja Cárdenas, aki Budapest előtt Prágában járt. Mint mondja, érdekes volt látni, hogy mivé lettek az egykori szocialista országok.
– Sok olyat láttam, amire szükségünk lenne, de
számos olyan dolgot is tapasztaltam, amit nem akarok magunknak.
A társadalmi jóléthez Kubának fel kell szabadítania a gazdasági erejét, mint ahogy itt is történt. De azt is észrevettem, hogy szociális értelemben sok minden elveszett.
A Nagy Testvér mindent lát
A kubai intranetezők egy belső hálózatra kapcsolódnak, melyen csupán a nemzeti e-mail-rendszert és kubai weboldalakat lehet elérni. Míg az intranetre bármilyen publikus számítógépről fel lehet csatlakozni, internetezni csak internetkávézókban és wifipontokon lehet, hiszen továbbra is tilos az otthoni, privát internet-hozzáférés (ez alól csupán egyes állami alkalmazottak képeznek kivételt, köztük orvosok, újságírók, pártfunkcionáriusok). A kormány tavaly nyáron indította be a wifihálózatot, azóta 35 hot spotot hoztak létre az ország közterein, ám a lassú kapcsolat ellenére mintegy két dollárba kerülnek óránként (ez a havi fizetés kb. 10 százaléka). Sokan internetkávézókban csatlakoznak fel a világhálóra, szintén két dolláros óradíj ellenében. A cenzúra azonban működik – csakúgy, mint a wifipontokon –, folyamatosan figyelik a böngészést, a Nagy Testvér bármikor megszakíthatja a kapcsolatot, és számos oldal van, amit nem lehet megnyitni. Elsősorban az ellenzékiek blogjai, weboldalai vannak feketelistán. A közösségi oldalakat – mint a Facebook és a Twitter – egyes helyeken meg lehet nyitni, máshol blokkolják őket. A nagy külföldi portálok – BBC, El País – kezdetben tiltólistán voltak, ám most már lehet olvasni őket. Az emberek azonban mégis nagyon óvatosan interneteznek, hiszen tudják, hogy figyelik a böngészést, és törvények sora tilt minden olyan tevékenységet, amely „fenyegeti a kubai államot”. Az igencsak tág meghatározásba gyakorlatilag bármi belefér, a büntetés pedig néhány hónaptól több évig terjedő szabadságvesztés lehet.
