Maduro csak orrhosszal győzött
A baloldali, a szegényeket felkaroló politika folytatását, így a minimálbér további mintegy 40 százalékos emelését ígérő Maduro győzelme azonban a vártnál sokkal kisebb mérvű volt: a közel 15 millió szavazatból mindössze 230 ezer vokssal (1,5 százalékkal) kapott többet az ellenzék közös jelöltjénél, Henrique Caprilesnél. Chávez tavaly októberben még 55:44 arányban diadalmaskodott Caprilesszel szemben. Nem meglepő, hogy az ellenzék most a voksok újraszámolását követeli, és hivatalosan több mint háromezer választási visszaélés miatt emelt kifogást.
Vasárnap éjszaka a győzelem ünneplésének pillanataiban Maduro – aki egész kampányát az elődjét övező mítoszra és a gyászra építette – újra csak azt hangsúlyozta: „Chávez újabb csatát nyert, hiába remélte azt a burzsoázia, hogy a 21. századi bolívári forradalom története véget ér”. Ám aztán hozzátette, mostantól új, „hatékony és becsületes korszak” kezdődik Venezuela életében.
A politikailag mélyen megosztott dél-amerikai országban a chavezista szavazótábor most 700 ezerrel csökkent az októberi választásokhoz képest. Ez részben annak tulajdonítható, hogy az egykori buszsofőr, szakszervezeti vezető, majd hat éven át külügyminiszter Maduro nélkülözi Chávez karizmáját, de az eredmény fényében úgy tűnik, az ellenzék ezúttal sikerrel tudta felvetni a kormányzat kudarcait is: a közbiztonság hiányát, a gyilkosságokat, a 20 százalék feletti inflációt, az áramkimaradásokat és időszakos áruhiányt. Mindez együtt hosszú távon meggyengítheti Maduro helyzetét a különféle áramlatokat tömörítő chavezista mozgalomban. Ahogy állítólagos belső ellenfele, Diosdado Cabello, a nemzetgyűlés elnöke fogalmazott, „az eredmény mély önkritikára kötelez minket”.
Maduro győzelme átmenetileg megnyugtathatja viszont Latin-Amerika baloldali kormányzatait, mindenekelőtt Bolíviától Kubán át Nicaraguáig azokat az országokat, amelyek közvetlenül is részesedtek eddig Chávez bőkezű anyagi támogatásából.
