Az ausztrál származású Assange június 19-e óta tartózkodik e döntésben reménykedve a dél-amerikai ország londoni nagykövetségén. Munkatársai szerint egy felfújható matracon alszik egy irodában, ahová ugyan soha nem süt be a nap, de van számítógép és internet, így dolgozhat. Azt továbbra sem tudni, elhagyhatja-e a követség említett hátsó szobáját: ha kilép az épületből, a brit rendőrség letartóztatja és kiadja Svédországnak. A BBC és a The Guardian is azt latolgatta, vajon a követség megkísérli-e diplomáciai csomagban vagy védettséget élvező autóban kicsempészni „védencét” az épületből.

Assange a döntés után

A Harrods luxusáruház szomszédságában található nagykövetség előtt már délelőtt feszült volt a hangulat. A nagy számban kivezényelt rendőrök megpróbálták az utca túloldalára terelni Assange támogatóit, de ez csak azután sikerült, hogy hármukat őrizetbe vették.

A negyvenegy éves férfit Svédországban nemi erőszakkal és szexuális zaklatással vádolják. Assange tagadja a vádakat, és azt állítja, az ügy politikai. Szerinte Stockholm kiadná az Egyesült Államoknak, ahol bíróság elé állítanák a több mint negyedmillió amerikai diplomáciai távirat publikálásáért. Ecuador külügyminisztere is úgy nyilatkozott: országa szerint Assange-ra akár hadbíróság és halálbüntetés is várhat a tengerentúlon. A BBC rámutat: a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága nem engedné, hogy olyan országnak adjanak ki valakit, ahol halálbüntetés várhat rá. Ezt egy 1951-es egyezmény tiltja.

Assange az elmúlt másfél évben minden brit jogi fórumot kimerített, amelyek törvényes lehetőséget biztosítottak volna számára, hogy a szigetországban maradhasson, és ne adják át a svéd igazságszolgáltatásnak. Utolsó lehetőségként még fordulhatott volna az Emberi Jogok Európai Bírósághoz, ám június 19-én inkább bevonult Ecuador követségére.  

A Cameron-kormány fokozódó nyomást gyakorolt Ecuadorra, hogy a brit rendőrség őrizetbe vehesse a gyanúsítottat. A hivatalos magyarázat szerint Assange azzal, hogy nem jelenik meg rendszeresen a kijelölt rendőrkapitányságon, megsértette feltételes szabadlábon tartózkodásának alapjait, ezért rács mögött a helye. A londoni külügyi tárca levélben fordult az ecuadori hatóságokhoz, figyelmeztetve Quitót, hogy jogában áll akár a nagykövetség területén is őrizetbe venni Assange-ot. A brit kormány egy kevéssé ismert törvényre hivatkozik, melyet 1987-ben hoztak a diplomáciai és konzuli képviseletekkel kapcsolatban, lehetővé téve azok immunitásának feloldását.

A jogszabályt azt követően fogadta el a westminsteri parlament, hogy három évvel korábban a líbiai követség St. James`s Square-i épületéből halálos lövéseket adtak le Yvonne Fletcher rendőrnőre, és gyilkosa, esetleg gyilkosai a diplomáciai mentességre való hivatkozással sikeresen kerülték el a felelősségre vonást. A brit külügy szerint egy diplomáciai képviselet helyiségeinek felhasználása egy bűncselekménnyel gyanúsított személy rejtegetésére „nem egyeztethető össze a bécsi konvencióval”. A Foreign Office világossá tette Ecuador számára, hogy az ügy „komolyan befolyásolja a két ország kapcsolatait”.

Az ecuadori külügyminiszter felháborodottan reagált a brit fenyegetésre. Hangoztatta, hogy hazája „nem brit gyarmat”, és ha a követség elleni támadásra valóban sor kerül, azt „elfogadhatatlan, barátságtalan és ellenséges akciónak, az ország szuverenitása elleni lépésnek” tekinti. Azt követően, hogy megszületett a menekültstátusz megadásáról szóló döntés, a brit külügy leszögezte: törvényes kötelességének tekinti, hogy Assange-ot átadja Svédországnak.

A két ország között kialakult patthelyzetben csütörtök délután a nagy kérdés az volt, hogyan tudja megakadályozni a rendőrség Assange távozását, hiszen egyelőre nem léphet be az épületbe, legfeljebb a misszió előtt vehetné őrizetbe, még mielőtt beszállna egy ugyancsak diplomáciai mentességet élvező járműbe. A brit kormánynak alaposan meg kell gondolnia következő lépését, világszerte beláthatatlan következményekkel járna a nagykövetségek számára, ha az ecuadori kirendeltséget megfosztanák diplomáciai mentességétől.

Maga Assange az élő tévéadásból értesült az ecuadori elnök döntéséről. Ezt követően a számára biztosított lakótérből átment a követség hivatali helyiségeibe, és köszönetet mondott a diplomatáknak a segítségért. Hozzátette azonban, hogy „e jelentős győzelem után a dolgok valószínűleg még stresszesebbé válnak”.

Cenzor segít a szólásszabadság élharcosának

Furcsa párt alkot Julian Assange és Rafael Correa ecuadori elnök. A mostani ecuadori döntés annak is köszönhető, hogy az elmúlt hónapokban bizarr módon jó kapcsolat alakult ki Assange, a szólás- és információszabadság élharcosa, illetve Correa között, akit a közelmúltban világszerte elítéltek nemzetközi szervezetek amiatt, hogy súlyosan korlátozza a sajtószabadságot. Az őt megsértő újságírók ellen pereket indít, az El Universo című lap három tulajdonosa és egy újságírója is három év börtönbüntetést kapott. Egy új törvény pedig tiltja, hogy a média bármilyen pártot, politikust vagy ideológiát akár burkoltan is támogasson. A helyi sajtó szerint ez egyenlő a cenzúrával – írja a BBC.

Correa először nem rajongott a WikiLeaks-ért sem, ám jobb szívvel lett iránta, amikor egy amerikai diplomáciai táviratból kiderült, hogy az USA nagykövete szerint az elnök tudott a rendőrségen belüli korrupcióról, és szemet hunyt felette. Correa ekkor kiutasította az amerikai nagykövetet. A diplomáciai kapcsolatok azóta helyreálltak a két ország között, de az ecuadori elnök meglátta a szövetségest Assange-ban, akinek tavasszal 75 perces interjút adott a (Kreml-párti) Russia Today tévécsatornán futó műsorában. - Üdv az üldözöttek klubjában, fel a fejjel! – e szavakkal búcsúzott az elnök Assange-tól. Aki állítólag azzal sétált be júniusban az ország nagykövetségére: maga Correa ajánlott neki védelmet. Az elnök később ettől elhatárolódott.

A  The New York Times szerint a döntéssel Correának az lehet a célja, hogy borsot törjön az Egyesült Államok orra alá. Az ezzel járó nyilvánosság pedig erősítheti pozícióit a térségben. A venezuelai elnök, Hugo Chávez betegségében lehetőséget lát arra, hogy a térség USA-ellenes országainak vezéralakjává váljon.

Hazai párhuzam: Mindszenty bíboros, a követségi remete

Valószínűleg világcsúcsot állított fel Mindszenty József magyar bíboros, aki csaknem tizenöt évet töltött menekültként a budapesti amerikai nagykövetség épületében. Az 1949-ben koncepciós perben életfogytiglanra ítélt hercegprímást az 1956-os forradalom alatt kiszabadították ugyan felsőpetényi fogságából, de csak néhány napra. Mindszenty a forradalom bukásakor, 1956 november 4-én kért és kapott menedéket az amerikai nagykövetség Szabadság téri épületében. Választása állítólag azért esett éppen az amerikai követségre, mert a parlamentben azt mondták neki: ez a legközelebbi diplomáciai képviselet. Menedékét csak 1971. szeptember 28-án – erőteljes pápai utasításra – hagyta el.

Alfred Puhan (1969-73) amerikai nagykövet visszaemlékezései szerint – amelyet A hetek közölt – a bíboros remeteéletet élt a nagykövetség egyik irodájában. Évente néhány látogatót fogadott, de nem volt különösebb igénye a beszélgetésre. A diplomatát meglepte, hogy Mindszenty szobájában állandóan sötét volt, az ablakon sem szívesen nézett ki. Amikor a nagykövet ezt felvetette neki, úgy válaszolt: szívesebben veszi ezt a fajta sötétséget, minthogy a Szabadság téri szovjet emlékművet nézze. Bár rutinszerűen elolvasott néhány nyugati lapot, a felajánlott tévékészüléket visszautasította. A nagykövet ebből arra következtetett: Mindszenty nem akarta tudni, mi zajlik körülötte.

Az USA sokáig azon az állásponton volt, hogy a bíboros ügye szigorúan a Vatikánra és a magyar kormányra tartozik. Később azonban Washingtonnak is kezdett a történet kellemetlen lenni, mert szerette volna normalizálni a viszonyt a Kádár-rendszerrel. A hatvanas évek végétől a magyar kormány informálisan jelezte, ha a bíborost követségi autóba ültetnék, és átvinnék az osztrák határon, a magyar hatóságok nem lépnének közbe. Ám Mindszenty József sokáig nem akart menni. Azzal érvelt, hogy soha többé nem engednék vissza Magyarországra. Végül a Vatikánnak (személyesen VI. Pál pápának) kellett nyomatékosan felkérnie a távozásra. 1975-ben Bécsben halt meg.