Több ezer riói családnak kellett örökre elhagynia otthonát az olimpiai játékok miatt. Az építkezések útjában álló házakat lerombolták, a lakókat pedig a Minha Casa, Minha Vida (''Az én házam, az én életem'') kormányprogram keretében a városközponttól távol eső lakónegyedekbe költöztették, ahol jobb életkörülmények helyett csak kiszolgáltatottság és rettegés várt rájuk.
Itt épült fel az Olimpiai Park Ricardo Moraes / Reuters
A kilakoltatások menete nem volt épp zökkenőmentes: sokan verbális fenyegetésekről számoltak be, és helyenként erőszakos jelentekre is sor került a lakók és a rendfenntartó erők között - derül ki az Agencia Pública adataiból. (Az "Olimpia hagyatékaként" számon tartott beruházások két új buszjárat üzembe helyezését, és a riói kikötő 4 milliárd dolláros felújítását, a Porto Maravilha projektet foglalják magukba. A riói székhelyű Agencia Pública az ezen építkezések miatt kilakoltatott lakosok közül keresett fel száz családot, és személyes élményeikről kérdezte őket.)
A legjelentősebb ellenállást a jelenlegi Olimpiai Parknak helyt adó Vila Autódromo városrész lakói szervezték meg, akik a hivatalos felhívás ellenére sem voltak hajlandóak elhagyni az otthonukat. Az önkormányzathoz tartozó biztonsági erők ezért június 3-án erővel próbálták eltávolítani a lakókat, ami heves összetűzésekhez vezetett.
A riói önkormányzat biztonsági őrei "védik" az egyik lebontásra ítélt házat a tiltakozóktól Pilar Olivares / Reuters
Marcio Moza arról számolt be, hogy a hatóságok őt is és várandós feleségét is bántalmazták. A helyiek kitartása végül arra kényszerítette a városvezetést, hogy legalább jelképes engedményt tegyen és beleegyezzen 20 új lakóház felépítésébe az itt élő nagyjából 500 család számára.
Marcio Moza Agencia Pública
hirdetés
De nem mindenki volt ilyen szerencsés. A kitelepítettek többségét olyan távoli lakókomplexumokban helyezték el, amelyek a Minha Casa, Minha Vida szociális lakásprogramhoz tartoznak. Van, akit a belvárostól 40 kilométerre lévő Camará Senador negyedbe költöztettek, így most minden reggel hajnal 4-kor kell kelnie, ha be akar érni a munkahelyére, feltéve, hogy egyáltalán meg tudta tartani az állását.
– A szépségszalonban, ahol dolgoztam, sikerült kialakítanom egy sajátos hangulatot, ami odavonzotta a törzsvendégeimet. Őket mind elveszítettem – mesélte a 40 éves Simone de Conceicao, aki korábban a Porto Maravilha helyén álló Machado de Assis városrészben dolgozott.
Simone da Conceicao Agencia Pública
A 10, 20 vagy akár 30 éve együtt élő közösségekből kiszakított rióiak többségének nehezen ment az újrakezdés, és sokan elveszettnek érezték magukat új környezetükben. Jane Nascimento, a Vila Autódromo volt lakosa arról beszélt, hogy a kilakoltatással véget ért a társasági élete, míg a szintén magánnyal küszködő Thiago Ferreira keserű iróniával emlékezett vissza azokra az időkre, amikor még szabadságra és önállóságra vágyott.
Van, akit már az is megviselt, hogy végig kellett néznie, ahogy porrá zúzzák gyermekkori otthonát. – Amikor elnézegetem a törmelékeket, még mindig magam előtt látom gyerekkorom emlékeit, a barátaim arcát és az ismerős házakat – nosztalgiázott Alan Augusto Pereira. A Vila Autódromóba a '80-as években elsőként beköltöző Steliano Francisco dos Santos hasonlóan fájdalmas élménynek élte meg, hogy ennyi év után el kellett hagynia otthonát.
hirdetés
A legjobban az érintettek többsége mégis azt sérelmezte, hogy minderre egy sportesemény miatt kényszerítették őket.
– Ott építettük fel az életünket. Nem fair, hogy végig kell néznünk, ahogy lerombolják az otthonainkat az olimpia miatt. Ha egy háború, vagy más katasztrófa miatt lenne erre szükség, azt még megértenénk, de egy olimpia miatt?
– fakadt ki a Metro Mangeuirából származó Joshua Lima.
A közfelháborodás elkerülésére a városháza azzal a magyarázattal állt elő, hogy a 2009 és 2015 közé eső kilakoltatások 72 százalékát biztonsági okokból hajtották végre, hogy megóvják a helyi lakosságot az esetleges földcsuszamlásoktól, áradásoktól vagy a rossz higiéniás körülményektől. A hivatalos álláspont szerint a Vila Autódromóból "áthelyezett" családok esete volt az egyetlen, amelynek hátterében az olimpiai építkezések álltak.
A kilakoltatottak azonban nem így emlékeznek. Többen is megerősítették, hogy az önkormányzat dolgozói egyértelműen az olimpiára hivatkozva szólították fel őket lakóhelyük elhagyására, sőt az első hivatalos dokumentum, ami eljutott hozzájuk, az olimpia hivatalos logójával volt ellátva.
Kellett a hely Ricardo Moraes / Reuters
A biztonsági kockázatokra való hivatkozás mellett a városvezetés az információk szándékos visszatartására alapozott. A kilakoltatott családok pontos számáról soha nem jelent meg hivatalos adat, mindössze egy, a labdarúgó-világbajnokság és az olimpia nevében elkövetett visszaélésekkel foglalkozó civil szervezet felméréseit ismerjük. Ezek alapján a kifejezetten az olimpiához kötődő infrastrukturális fejlesztések miatt összesen 2458 családot telepítettek ki.
Az önkormányzat elhallgatásra épülő politikája egészen odáig fajult, hogy több ízben a kilakoltatás előtt álló családokat is az utolsó pillanatig a sötétben tartották. A Vila Uniao lakói közül többen is egy önkormányzati TV-reklámból értesültek arról, hogy a Transolimpicia buszjárat éppen az ő közösségüket fogja kettészelni.
20 házat építettek azok számára, akik megtagadták a kiköltözést a Villa Autodromóról Ricardo Moraes / Reuters
Az egész folyamatot meghatározó információhiány, átláthatatlanság és súlyos jogsértések láncolata akkor sem ért véget, amikor a családok beköltöztek új otthonaikba. A kényszerből áthelyezett lakókkal semmilyen szerződést nem írattak alá, így gyakorlatilag semmivel sem tudják bizonyítani, hogy az ingatlanok az ő tulajdonukba tartoznak. A létbizonytalanság és kiszolgáltatottság érzését tovább súlyosbítja az itteni lakóközösségeket rettegésben tartó milíciák jelenléte.
Rióban a központi hatalommal párhuzamosan működő struktúrákért nemcsak a drogbandák felelősek, ott vannak az exrendőrökből és katonákból álló paramilitáris csoportok, az úgynevezett milíciák is. Ezek a "lator rendőrségnek" is hívott szervezetek gyakorlatilag a maffiához hasonlóan működnek, és a lakosságtól a gázért, áramért és kábel TV-ért illegálisan begyűjtött bevételekből biztosítják egy adott terület védelmét. Kint tartják a drogkereskedőket, és a saját szabályaik szerint irányítanak.
– Rióban a szegénynegyedeknek mindig van egy tulajdonosuk
– hangsúlyozta a kilakoltatásokat kutató Mariana Calcavanti.
Sokan nem voltak hajlandóak elhagyni otthonaikat az olimpiai beruházások kedvéért Ricardo Moraes / Reuters
A kilakoltatások nagy részére éppen azért került sor, hogy az Olimpia hagyatékának nevezett projektek a lakosság életszínvonalának növekedését idézzék elő. A kiszolgáltatottabb rétegek jogainak szinte teljes figyelmen kívül hagyása e helyett azt eredményezte, hogy a nemzetközi sportesemény valódi hagyatéka a brazil történelmet végigkísérő társadalmi igazságtalanság és egyenlőtlenség továbbélése.
