A botrány kiváltó oka az volt, hogy az osztrák rádió és televízió (ORF) egyik munkatársa Pius Strobl megbízásából felvételeket készített újságírók és ORF-igazgatók közötti beszélgetésekről. A felvételek az ORF-et felügyelő közalapítvány egyik legutóbbi ülésének alkalmával, a folyosón készültek. Ezen a múlt heti ülésen váltották le az ORF hírigazgatóját, az Alexander Wrabetz vezérigazgatóval konfliktusba került Elmar Oberhausert. Strobl Wrabetz legfontosabb bizalmasának számított az ORF-en belül.

A botrány kipattanása után azt állította, hogy „hangulatjelentést" akart küldeni a tartományi stúdiók vezetőinek, és ehhez kellettek a felvételek. Cáfolta, hogy lehallgatásról lett volna szó. Kijelentette, hogy a belső bírálatok nyomán a felvételeket megsemmisítették. A helytelenítő hangok azonban nem maradtak meg az intézmény falain belül, az érintett igazgatók tiltakozása a sajtóhoz is eljutott. Egyikük egy interjúban „NDK-s módszerekhez" hasonlította a hangfelvételek készítését.

Wrabetz kijelentette, hogy kivizsgálja az ügyet, ugyanakkor védelmébe vette Stroblt a támadások ellen. A kommunikációs igazgató lemondása éppen ezért meglepetést okozott. Sajtóértesülések szerint a döntő mozzanat az volt, hogy a tartományi igazgatók is bírálták Strobl eljárását.  Oberhauser menesztése az utóbbi évek egyik legnagyobb vitát kiváltó ügye volt az ORF háza táján. A volt hírigazgató összeütközésbe került a vezérigazgatóval az ORF új televíziós főszerkesztőjének kinevezése miatt. Nem hivatalos értesülések szerint tekintélyes szociáldemokrata politikusok előzőleg jelezték Wrabetznek, hogy ki lenne a párt „kedvére való" jelölt, Oberhauser viszont a saját jelöltjéhez ragaszkodott. Wrabetz végül a szakmai rangsor tiszteletben tartására hivatkozva kezdeményezte Oberhauser leváltását és az alapítványi tanács megszavazta azt.

Az eset után az ORF mintegy 150 újságírója, illetve szerkesztője nyílt levélben fordult az alapítványi tanácshoz a közszolgálati média függetlenségének védelmében. Az aláírók kikeltek a tanácson belül működő úgynevezett "politikai baráti körök" ellen és hangsúlyozták, hogy a tanács tagjainak pártpolitikától függetlenül kell eljárniuk.