Délen egyébként is nagy az elégedetlenség: sokan úgy érzik, hogy a kormány nem megfelelően kezelte a helyzetet. Ez országosan Netanjahu megítélésében is tükröződik: egy hónap alatt csaknem ötven százalékpontot esett vissza a népszerűségi mutatója.
A kommentárok megosztottak a tekintetben, most akkor ki is győzött ötven nap háborúskodás és több mint 2100 halálos áldozat, a rakéták, lövegek és bombák ezrei után. Döntetlenre hozza ki az eredményt a két, eleve egyenlőtlen helyzetből indult fél között Amosz Harel, a Háárec elemzője. Úgy véli, az, hogy a Hamasz belement az egyezségbe, nem Izrael győzelmét jelzi, hanem azt, hogy a zsidó állam egyelőre belefáradt a hadakozásba. A valódi próbatétel hosszú távon jön – állítja Harel, emlékeztetve: miközben a 2006-os második libanoni háborút Izrael katonailag rosszul vívta meg, az északi határ szinte teljesen nyugodt nyolc év elteltével is.
„Ha a (palesztin) ellenállás nem veszít, akkor nyer. Amikor viszont Izrael nem győz, veszít" – idéz egy palesztin kommentátort a blogján Meron Rapoport izraeli elemző, és nagyjából egyet is ért vele. Ő úgy véli, miközben a Vaskupola elhárító rendszer valóban kivédte a Gázából indított legtöbb rakétát, ezek alaposan felforgatták legalább egymillió izraeli életét a déli országrészben, és ezreket kényszerítettek otthonuk elhagyására az elmúlt bő másfél hónapban. Netanjahu pedig most rákényszerülhet arra, amire talán a legkevésbé vágyott: hogy felértékelje Mahmud Abbasz palesztin elnököt, akit eddig szívesen szorított a háttérbe, a „két állam" megoldással együtt.
|
Miközben a Hamász ujjongva ünnepelt, Izraelben viszont tartózkodtak a bombasztikus kijelentésektől Suhaib Salem / Reuters |
Még talán az idén előre hozott választások várnak a Likud-párti miniszterelnökre, és a tűzszünet hosszútávú részletei is tisztázásra várnak még. Nem a romjaiban lévő izraeli baloldal szorongatja a kormányfőt, hanem a radikális jobboldal. E kérdésben a szöget talán Joszi Verter veterán elemző találja leginkább a fején: „Netanjahu évtizedeket töltött azzal, hogy azt magyarázta az izraelieknek: ő az ember, aki majd térdre kényszeríti a Hamaszt. És akkor most mi van...?"
Izraelben szerencsének tartották legalább a tavaly nyári egyiptomi fordulatot, amelynek során a katonai hatalomátvétel megbuktatta Mohamed Murszit, az iszlamista elnököt. Viszont ez később visszaüthetett: az azóta elnöké választott „erős ember", Sziszi uralma a föld alá szorította a Hamasz egyiptomi elvbarátait, a Muzulmán Testvériséget, ami hozzájárulhatott a Hamasz katonai aktivizálódásához. A földnyelvet uraló terrorszervezet mindkét oldalról reménytelenül beszorítva érezhette magát. Így számára létkérdés a blokád feloldása, amelyhez középtávon mindkét (izraeli és egyiptomi) oldalról is hozzájuthat. Igaz, a dollármilliárdokra rúgó újjáépítést ellenőrzés alatt hajthatják végre Gázában: figyelni fogják, mi is épül majd a betonból.
Ariel Ilan Roth, a washingtoni Israel Institute igazgatója nem késlekedett, és már egy hónapja kimondta az ítéletet a Foreign Affairs vezető amerikai külpolitikai folyóirat online kiadásában, „Hogyan győzött a Hamasz" címmel. Leszögezte, hogy Izrael taktikai szinten győzelemre hivatott. A Vaskupola elhárítja a rakétákat, a szárazföldi hadsereg szintén elvégzi a feladatát. A stratégiai győzelem viszont a Hamaszt illeti – állítja. A szervezet célja ugyanis, hogy megtörje az izraeliekben azt az érzést, hogy normális országban élnek. Most várhatóan viszályt szít soraikban, hogyan kezeljék a jövőben a palesztin kérdést, egyesek akár elhagyhatják az országot is. „Bár ezek a belső repedések nem fogják térdre kényszeríteni Izraelt, az izraeli erő bármiféle eróziója (ideértve a népesség akaraterejét) győzelmet jelent a Hamasznak" – véli Roth.