Nincs egyetértés a NATO-ban a líbiai fellépés ügyében
A szövetséges erők vasárnapról hétfőre virradóan újabb légicsapást mértek a Moammer Kadhafihoz hű kormányerőkre az ország több pontján, miután megállították a felkelők főhadiszállása, Bengázi irányába történő előrenyomulásukat. Míg a megelőző napon a nyugatiak Kadhafi légvédelmét és páncélosait támadták, a légicsapás második hullámának célja az volt, hogy elvágják a kormánycsapatok utánpótlási útvonalait. A párizsi Le Monde idézi a szövetségesek akcióját koordináló parancsnokság amerikai vezetőjének, Michael Mullen admirálisnak a szavait, aki szerint hétfőtől az a legfontosabb feladatuk, hogy Kadhafi Tripoli és Bengázi között – mintegy ezer kilométeres távolságban – szétszóródott csapatainak logisztikai összeköttetését megsemmisítsék.
Tripoliban eközben közölték, hogy az ellenségeskedés azonnali beszüntetésére felszólító Afrikai Uniónak engedelmeskedve a kormányerők vasárnap este 20 órától egyoldalú tűzszünetet rendeltek el, ám ezt több oldalról is cáfolták. Tom Donilon, Barack Obama amerikai elnök nemzetbiztonsági tanácsadója egyszerű hazugságnak nevezte az ezzel kapcsolatos líbiai információkat, de a helyszínről is hasonló hírek érkeztek. „Hétfőn hajnali 3-kor megtámadtuk a kormányerőket Adzsdabija keleti kapujánál, de ők keményen visszavágtak. Ha nem kapunk több segítséget a nyugattól, Kadhafi katonái élve megesznek minket” – nyilatkozta a Reuters tudósítójának telefonon egy lázadó. Mint mondta, a kormánycsapatoknak még mindig rengeteg harckocsija és nehéztüzérsége van, ellenük a felkelők tehetetlenek. Robbanások és tűzpárbaj zaja hallatszott vasárnap éjjel Bengáziban is, de az AFP francia hírügynökség tudósítója szerint innen hétfőn visszavonultak a kormányerők.
A lázadók szóvivője szerint Kadhafi ismét bombázni kezdte Miszrata felkelők által megszállt részét. A szóvivő szerint a város közepe szinte le lett gyalulva, ráadásul több száz kormánypárti mesterlövész rejtőzött el a romos épületek között, ahonnan folyamatosan tűz alatt tartják a lázadókat. „Igyekszünk kitartani, és visszaszorítani őket, de Kadhafi csapatai továbbra is sokkal nagyobb tűzerővel rendelkeznek” – számolt be a helyzetről a lázadó csapatok szóvivője.
Közben kitudódott, hogy az Egyesült Államok a Líbia elleni támadás vezetését néhány napon belül szeretné átadni európai partnereinek, de nincs kinek, mert a NATO nem tud megegyezni a részvétel feltételeiben. (A NATO-tagállamok nagyköveti szintű tanácskozása péntek óta tart Brüsszelben, de eddig csak arról sikerült megegyezniük, hogy a Líbia elleni fegyverembargót érvényben tartják).
A repülési tilalom katonai betartatása ellen leghevesebben Törökország tiltakozik, miközben a franciák nem akarják átadni a Líbia elleni katonai akció vezetését a NATO-nak, mert azt maguknak követelik. Igaz, Alain Juppé külügyminiszter kijelentette: a NATO napokon belül részt vállal az akcióban. Ellentét mutatkozik a célokban is: míg az európaiak Kadhafit is célpontnak tekintik, Robert Gates amerikai védelmi miniszter szerint hiba lenne, ha a vezetőt az intervenciós erők likvidálnák.
Eközben Kadhafi – aki túlélte a hétfő hajnali, föld alatti bunkere elleni robotrepülőgépekkel indított légitámadást – újabb hajmeresztő tervekkel állt elő. Miután Bengázi felé tartó páncélosait a franciák lebombázták, most több ezer katonáját akarja a felkelők főhadiszállása irányába masíroztatni. A líbiai állami hírügynökség, a Jana jelentése szerint Kadhafi a népi tanács tagjaival találkozott, s arra biztatta őket, hogy „zöld menetet” indítsanak Bengázi felé. A menet Kadhafi elképzelése szerint békés szándékkal, olajágakkal a kézben indulna a hosszú, ezer kilométeres gyalogútra, de azért – biztos ami biztos – fegyveres polgárok kísérnék őket, hiszen az ellenoldal is fel van fegyverezve.
Amr Músza, az Arab Liga főtitkára hétfőn úgy nyilatkozott, hogy tiszteletben tartja a civilek védelmét szolgáló nyugati katonai beavatkozást Líbiában. Ezzel némileg finomított vasárnapi állásfoglalásán, amikor azt mondta, hogy „ami Líbiában történik az eltér a repülési tilalmi övezet érvényre juttatásának céljától”. Hétfőn Jusszef al-Kardavi, tekintélyes katari prédikátor is szükségesnek nevezte a nemzetközi közösség beavatkozását Líbiában. Szerinte az egyetlen megoldás az ENSZ volt, miután az Arab Ligának nincsenek megfelelő eszközei az ilyen típusú konfliktus rendezésére.
Putyin otthon kemény, Medvegyev külföldön lágy
Logikátlan és erkölcstelen az Egyesült Államok líbiai beavatkozása - mondta Vlagyimir Putyin. Az orosz kormányfő erről az oroszországi Udmurtföldön tett hadiipari gyárlátogatásán beszélt Votkinszkban. Putyin szerint Washington túl könnyen szánja el magát külföldi beavatkozásokra Afganisztántól Irakon át Líbiáig. A politikus hangsúlyozta ez csupán a magánvéleménye, hiszen kormányfőként nem tiszte a külügyek intézése: ez az államfő területének számít, bár Putyin előszeretettel nyilatkozik ilyen ügyekben azután is, hogy három éve átadta az elnöki széket az általa támogatott Dmitrij Medvegyevnek.
Ráadásul Moszkva nem élt vétójogával az ENSZ BT-ben, amikor a testület döntött a nemzetközi beavatkozásról Moammer Kadhafi erői ellen. Oroszország – Kínához hasonlóan – tartózkodott, igaz, azóta mindketten kifogásokat emeltek a beavatkozás civil halálos áldozatai miatt.
A nyilatkozat akár kellemetlen helyzetbe is hozhatná Medvegyevet vagy a líbiai vezető agresszív fellépését elfogadhatatlannak nevező Szergej Lavrov külügyminisztert, aki Kadhafi akciói miatt indokoltnak tartotta a BT határozatát. (Ezt mellesleg Putyin károsnak és kidolgozatlannak nevezte)
Valószínűbb azonban, hogy szereposztásról van szó Medvegyev és Putyin között – bár utóbbi számára Washington kritizálása belföldön plusz pontokat hozhat a jövőre esedékes elnökválasztás küszöbén, hiszen a kormányfő továbbra sem zárta ki, hogy indulna a megmérettetésen. Moszkvának azonban gyakorlati hasznot hajthat a Nyugattal Medvegyev révén konstruktív, Putyin retorikáján keresztül konfrontatív politika: a támadással ugyanis az olaj drágulása – azon keresztül a földgázé – várható, ami extra bevételt jelenthet az orosz energiaexportnak. A beavatkozás elítélése viszont tetszésre találhat az arab vezetők körében, akik között többen – Algériától Líbián át Szíriáig – az orosz fegyverek vásárlóiként jelentkeztek az elmúlt években.
