Az eredmény pedig minden politikai és gazdasági magyarázat mellett a Le Figaro szerint Le Pen személyes győzelme, akinek sikerült egy új stílussal hatásosan megváltoztatni az FN-ről kialakult „ördögi" képet. Ezenkívül Alexis Brézet főszerkesztő véleménye szerint Le Pen azt is bebizonyította, hogy meg tudja szerezni a hatalmat és kormányzásra is képes. Szerinte ezzel hosszú távra destabilizálta az eddig kétpólusú francia belpolitikai rendszert.
A Libération szerint az EP-választás eredménye általában nincs jelentős hatással a belpolitikai helyzetre, de ezúttal az eredmény arra utal, hogy az FN idegengyűlölő nézetei teret nyertek Franciaországban. Az eredmény a baloldali lap szerint a hagyományos jobboldalt is próbatétel állítja: tovább játszik-e a tűzzel a szélsőjobboldali szavazók elhódítására vagy pedig egyértelműen elhatárolódik az FN-től. A lap szerint ugyanis ezen a politikai választáson múlik a legnagyobb ellenzéki párt, az UMP jövője. A szerkesztőségi írást jegyző Eric Decouty arra is felhívta a figyelmet, hogy amennyiben a szocialistáknak nem sikerül visszatalálniuk a választóikhoz, akkor három év múlva megismétlődhet a 2002-es elnökválasztás második fordulója, amelybe a jobboldal és a szélsőjobboldal akkori jelöltje, Jacques Chirac és Jean-Marie Le Pen jutott be. A baloldali lap szerint Marine Le Pen és a többi euroszkeptikus párt sikere komoly csapást jelenthet az európai gondolatra. "A vírus, amely évek óta fertőzi Franciaországot, az egész unióban elterjedhet, ahol a megszorító politikával szembeni harag süket fülekre talál, és ahol az idegenektől való félelem egyre növekszik. Csak a néphez beszélő demokratikus pártok remélhetik, hogy legyőzik a rosszat" - írta a Libération.
A 45 éves, ügyvéd Le Pen három évvel ezelőtt vette át apjától a párt irányítását, ahonnan lassanként kizárta az antiszemita és az egykori gyarmattartó hatalomról, illetve a náci Németországgal kollaboráló Franciaországról nosztalgiázó tagokat, akik harminc éven át meghatározták a párt irányvonalát a XIX. században született szélsőjobboldali szellemiségnek megfelelően. Apjától eltérően, akinek gazdasági programja a bevándorolók elleni tirádákra korlátozódott, Marine Le Pen a „politika árváinak" tartott munkanélküliek érdekében emel inkább szót. Az eurózónából való kilépés és a nemzeti protekcionizmus a gazdasági programjának két fő eleme.
Az FN egyébként már a két hónappal ezelőtti helyhatósági választásokon is sikeresen szerepelt, s több mint tíz városban adhatott polgármestert. Ezzel Le Pen azt akarta bizonyítani, hogy képes ideológiamentes vezetői szerepre. Politikai beszédeiben egyébként ugyanúgy idéz a néhai szocialista Jean Jaurestől, mint a konzervatív Charles de Gaulle egykori államfőtől. Politikájának legfőbb eleme a bevándorlás-ellenesség, de kijelentéseiben nem annyira az idegenek, hanem inkább a globalizáció a céltábla.
Az eközben „elnöki földrengésről” író Le Monde felidézi Marine apjának, Jean-Marie Le Pennek a váratlanul jó 2002-es elnölválasztási szereplését – és hogy a mainstream pártok, a kormányzó szocialisták (PS) és az ellenzékben lévő jobboldal, a Népi Mozgalom Uniója (UMP) most nem védekezhenek azzal, hogy váratlanul jött a dolog. A felmérések világosan előrevetítették, hogy az FN mekkora sikert arat. Erre jellemző, hogy a kétkezi munkások 43 százaléka, a munkavállalól 38 százaléka és a munkanélküliek 37 százaléka a szélsőjobbra adta a voksát úgy, hogy a franciák 42 százaléka azt mondta, nem érezné szégyennek Franciaországra nézve az FN EP-választási győzelmét. És Marine – hívja fel a figyelmet a a Le Monde – az apjától eltérően meg akarja hódítani az Élysée-palotát.
