A meglehetősen vegyes, csupán Szaakasvili távozásának követelésében egységes ellenzék tüntetéseit a múlt héten a rendőrség bevetése kísérte, amelynek során több tucat ember megsérült. Az összeütközések után született meg a döntés Szaakasvili és az ellenzék közötti találkozóról. Az elnök ugyanakkor többször megerősítette, hogy nem hajlandó 2013-ban lejáró mandátuma előtt távozni a hatalomból.

Grúzia NATO- és EU-tagságát az ellenzék és az államfő egyaránt céljának tekinti. Hasonló fenntartással viseltetnek Moszkva iránt, amely korábban is kifogásolta a dél-kaukázusi ország euroatlanti integrációs törekvéseit, különösen az augusztusi dél-oszétiai grúz-orosz fegyveres konfliktus után, amelynek során Tbiliszi, sikertelenül, fegyverrel kívánta visszaszerezni az ellenőrzést a hivatalosan Grúziához tartozó, gyakorlatilag azonban 15 éve önálló - és augusztus vége óta Moszkva által egyoldalúan függetlennek elismert - Dél-Oszétia felett.

Bár az ellenzék és a grúz vezetés azonosan néz Moszkvára - Grúzia területi integritásának akadályát látva benne - a belpolitikai konfliktusnak mégis rendszeres elemévé vált, hogy a kormány oroszbarátsággal vádolja az ellenzéket, amelynek több vezetője korábban Szaakasvili szoros szövetségese volt. Legutóbb egy állítólagos katonai összeesküvés leleplezése és egy kormányellenes katonai lázadás leverése kapcsán utalt az elnök az ellenzék és Moszkva együttműködésére. (Az orosz fél ostobaságnak minősítette az állítást.) Mára Szaakasvili is óvatosabban fogalmaz. Míg a múlt héten orosz provokációnak nevezte a teátrálisan feloldott katonai lázadást a muhrovani katonai bázison, addig hétfőn már kijelentette: sosem állította biztosan, hogy Oroszország állt volna a szervezkedés mögött.

Ezzel Szaakasvili finomított az ellenzéket ért "oroszbarát" vádakon is, ami arra utal, hogy az elnök folytatni kívánja a vele szemben álló erőkkel az egyelőre mindkét oldal szerint meddő tárgyalásokat.

Szaakasvili nyilatkozik a sajtónak a találkozó után