Megcsonkított kislányok
A vérveszteség miatt Kadi majdnem belehalt az érzéstelenítés nélkül végrehajtott csonkításba, melynek során egy idős asszony egy életlen pengével levágta szeméremajkait, majd összevarrta, csupán egy kis rést hagyva a vizelet és később a menstruációs vér számára. A lány nem is igazán tudta, mi történt vele, amíg sok évvel később nem olvasott róla az interneten.
A Világegészségügyi Szervezet (WHO) szerint a nők nemi szerveinek megcsonkítása az elmúlt évtizedekben tett erőfeszítések ellenére is elterjedt gyakorlat 28 afrikai országban, és előfordul néhány közel-keleti és ázsiai államban is. Becslések szerint 100-140 millió nő él ma a világban, aki átesett a kegyetlen rítuson, és évente két-három millió kislányt csonkítanak meg. A szokást azok sem adják fel, akik Európába vagy Amerikába költöznek.
- A női nemi szervek megcsonkításának semmi köze a kultúrához, tradíciókhoz vagy valláshoz. Ártatlan kislányok ellen elkövetett bűn, amely ellen harcolni kell - nyilatkozta lapunknak a szomáliai származású exmodell, a nők megcsonkítása ellen harcoló Waris Dirie. Kadi történetét az ő könyvéből ismerhette meg a világ.
Az ENSZ, az UNICEF és a WHO már nem használja a korábban elterjedt "női körülmetélés" kifejezést, mert az elfedi a gyakorlat kegyetlenségét és veszélyeit. A hivatalos elnevezés a "female gential mutilation", azaz "női genitális csonkítás" (FGM). A csonkítás sokféle lehet, a csikló átszúrásától kezdve egészen a Kadival történtekig, amikor a kis- és nagyajkakat teljesen kimetszik. Ez utóbbi az összes afrikai beavatkozás tizedét teszi ki. A nők megcsonkítása az UNICEF 2005-ös adatai szerint Egyiptomban, Szudánban, Etiópiában és Maliban a legelterjedtebb, ahol a nők 80-97 százaléka esett át az FGM-en. A beavatkozás erős vérzéssel jár, melynek során az érzéstelenítés hiánya miatt sokkos állapot is kialakulhat. Nagy a fertőzés veszélye is: általában képzetlen, ám ebből a "munkából" kényelmesen megélő és megbecsülésnek örvendő öregasszonyok végzik a csonkítást.
A beavatkozás után a lányok lábát öszszekötik, és sokszor hetekig, a seb teljes begyógyulásáig úgy kell maradniuk. A halálesetek és fertőzések elkerülése érdekében ma már Egyiptomban majdnem minden nő valamilyen egészségügyi képzésben részesült személyt keres, hogy végezze el a műtétet a kislányán. Az UNICEF és a WHO azonban arra figyelmeztet, hogy az orvosok által végzett csonkítás hiba: elrejti, hogy a gyakorlat sérti az emberi jogokat, és hátráltathatja az ellene tett erőfeszítéseket.
Egy afrikai mondás szerint "a szerelem háromszor fáj. Amikor megcsonkítanak, amikor férjhez mész, és amikor gyermeket szülsz." A csonkításnak ugyanis hosszú távú következményei is vannak. Az FGM legsúlyosabb formája esetén komoly fájdalmakkal járhat a vizelés és a menstruáció is. Mivel a vér nem távozhat, ciszták jelenhetnek meg, és meddőség is kialakulhat. A beavatkozás az örömteli szexuális élettől szinte minden esetben megfosztja a nőket. A mondás második része arra utal, hogy a nászéjszaka előtt "ellentétes irányú" beavatkozásra van szükség. Szülésnél is fel kell nyitni az összevarrt testrészeket, amelyeket utána gyakran újra összevarrnak.
A WHO szerint sok oka van a szokás leküzdhetetlenségének. Sok közösségben beavatási szertartásnak minősül a kislányok megcsonkítása - ezután lesznek teljes jogú tagjai a társadalomnak. Ennek tiszteletére ünnepségeket is rendeznek, és ajándékokkal halmozzák el őket. Aki nem esett át rajta, kiközösítik, és nehezen talál magának férjet. Egyes népcsoportokban úgy tartják, az FGM szavatolja, hogy a lányok szűzen menjenek férjhez, és később is hűségesek maradjanak. Vannak, ahol úgy tartják, a megcsonkított nők nagyobb szexuális örömet okoznak férjüknek.
A mélyen gyökerező tradíciót magukkal viszik azok is, akik kivándorolnak hazájukból. A Szomáliából tinédzserként elmenekült Waris Dirie jelenleg filmet forgat A sivatag virága című könyvéből, amelyben saját megcsonkításának körülményeit, menekülését Szomáliából, majd modellé válásának mesébe illő részleteit írta meg. Harmadik könyve az FGM európai elterjedtségét vizsgálja. Kutatásai szerint az Európai Unió területén félmillióra tehető azoknak a nőknek és lányoknak a száma, akiket megcsonkítottak, vagy fennáll a veszélye, hogy ez hamarosan megtörténik velük.
Mivel a legtöbb európai országban már törvény tiltja a kislányok megcsonkítását, sok szülő az iskolaszünetben Afrikába, a nagymamához küldi "nyaralni" a gyermekét, esetleg maga viszi oda. Ha az iskolában észreveszik, hogy hazatérése után a kislány megváltozott (zárkózott lesz, tanulmányi eredményei romlanak), és kiderül, hogy ennek hátterében az átélt beavatkozás áll, akkor a szülők általában a nagyszülőt okolják. Néhány hétre nála hagyták a kislányt, és nem tudnak róla, mit történt. Az állítólagos nagymama pedig nem tudja igazolni a történteket, az unokák látogatása után ugyanis legtöbbjük "hirtelen elhalálozik". Olyan esetekről is hallani, hogy afrikai családok összefognak, és együtt állják egy csonkítást végző asszony európai útiköltségeit.
Az alapítványt működtető aktivista optimista az európai fejleményekkel kapcsolatban. - Nagyon sok minden változott 2005 óta Spanyolországban, Olaszországban, Hollandiában, Németországban, Ausztriában, Norvégiában, Svédországban, Dániában és Svájcban szigorodtak az FGM-et büntető törvények. Nagy-Britanniában a Scotland Yarddal és a BBC-vel közösen indítottunk kampányt, melynek során 35 ezer oktató DVD-t osztunk ki iskolákban, kórházakban, nőgyógyászoknak, gyermekorvosoknak, szociális munkásoknak és rendőrségeknek. A hatóságok Európa-szerte felismerték, hogy milyen sok az FGM-eset - mondta Dirie. Az aktivista szerint az a legfontosabb, hogy betartassák a meglévő törvényeket, erőteljes jelzést küldve a szülők és nagyszülők felé: Európa nem tűri a kínzást és csonkítást. - Egyre több anya és lánya fordul a rendőrséghez és tesz bejelentést FGM-esetekről a családjában, leginkább azért, hogy a saját gyermekét megvédje - mondta Dirie. - A legjobb megoldás az oktatás. Az iskolázott édesanyák fognak segíteni a rossz hagyomány megszakításában - nyilatkozta a Népszabadságnak Waris Dirie.
