A szállodalovag
Az anyai nagypapa a háború előtti Népszava szerkesztője volt. Páldi György édesanyja csak annyit mondott Szakasits Árpádnak, amikor felvételét kérte a szocdem pártba, hogy ő Neuhaus Vilmos lá-nya. Az más, mondta Szakasits, akkor itt a helye.
- Édesanyám mégis elment Magyarországról - ecseteli családja hányódásait Páldi György, aki már Izraelben nőtt föl. - Az új zsidó állam örömmel fogadta az elcsigázott kelet-európaiakat, mi pedig igyekeztünk elfelejteni a nácizmus borzalmait. Hazajártunk ugyan, de a nyelvet törtem. Annak ellenére, hogy anyám mindig magyarul beszélt. És "magyarul" főzött.
Hát igen, a konyha. Talán ez az oka annak, hogy Páldi úr a turizmusban és a szállodaiparban találta meg a számítását. Pikolófiúként kezdte, s szép lassan haladt fölfelé a ranglétrán. Gyökeret vert a szállodaiparban, s a hetvenes években diplomataként előbb Etiópiában, majd Kenyában létesített szállodaiskolát. S képezte a kelet-afrikai országokban a nyugati turistadollárokra vágyó szakemberek sokaságát.
Személyesen találkozott Hailé Szelassziéval (ahogy hivatalosan nevezték: a "császári felséggel, Júda törzsének hódító oroszlánjával, az etióp Királyok Királyával és Isten választottjával"). Mezőgazdasági show-t szervezett Addisz-Abebában, és amhári nyelven válaszolt a "rasztakultusz" atyjának protokollkérdéseire.
- Három évig éltem Etiópiában, a császár 1975-ben halt meg - idézi föl fiatalkori élményeit a szállodamarketinggel foglalkozó menedzser. - Emlékszem koromfekete szemeire, és arra, ahogy a bordó Bentley-ből, mellyel a vidéket járta, cukorkát osztogatott a népnek. És arra a fantasztikus kulturális örökségre, ami Salamon király és Sába királynő mélyen gyökerező hagyományára alapozódott.
Etiópia után Kenya következett. A virágzó tengerpart, a mesebeli Mombassa. Az itt töltött három évből is a nagy találkozás a legemlékezetesebb.
- Szállodát építtettem, majd vezettem - meséli a szállodai marketingmenedzser, aki a hetvenes években még véletlenül sem gondolt arra, hogy valaha is visszatér Magyarországra. - Megszerveztem egy nemzetközi turisztikai show-t, s találkozhattam Kenyatta elnökkel. A gyerekeim imádták Kenyát, megtanultak szuahéliül. Ha ma kérdem őket, melyik hely volt számukra a legjobb a világon, azonnal rávágják, hogy Mombassa.
- Soha nem akartam Magyarországon élni - szögezi le, és hozzáteszi, anyjának háborús élményei kellő távolságtartást biztosítottak neki. Mit kezdenék én Magyarországon?, tette föl gyakran a kérdést, miközben már otthonosan mozgott a világ vezető turisztikai szervezete, a Skal Club különféle projektjeiben. Még az sem zavarta, hogy a nyolcvanas évek végén egyre többen hazalátogattak Izraelből, lakást vásároltak, s (miként később az ő anyja is) egy-két hónapot Pesten töltöttek.
Egy debreceni rokon meglátogatásával kezdődött. A szállodamenedzser találkozott az Arany Bika vezetőivel, akik nyomban "lecsaptak rá". Pedig akkoriban még nem volt divatban a szállodamarketing.
Értetlenség és féltékenység övezte Páldi György magyarországi felbukkanását. - Ennek az lehetett a fő oka - állítja egykori kollégájáról Betegh Sándor, a Danubius nyugalmazott vezérigazgatója -, hogy a kelleténél korábban jött, s nem érdekelte az idehaza olyannyira jellemző sopánkodás, jajgatás. Nem próbált alkalmazkodni a gyakran önként és még többször önkényesen emelt korlátokhoz, csinálta, amit tudott. Hajdúszoboszlón például rögtön a minőségi szolgáltatásokat hiányolta. Azt mondta, nem a tömeg számít, hanem hogy a vendég jól érezze magát. Neki lett igaza: Hajdúszoboszlón hatalmas fejlesztések kezdődtek, ma már szárnyal az ottani szállodaipar. A legjobban az imponált, hogy soha nem lehetett leállítani, a kudarc nem szegte kedvét, ment előre a maga útján.
- Az Antall-kormány idején meghívtak tanácsadónak - idézi föl a hőskort Páldi. - Emlékszem, amerikai fiatalok jöttek, s próbálták beetetni a "vasfüggöny mögötti" társaságot. Elővarázsolták a turizmus fejlesztésére készített grandiózus tervüket, aztán hátradőltek, s várták, hogy a magyar kormány tapsikoljon a munkájukhoz. Amikor közbeszóltam, és azt mondtam, álljon meg a násznép, ez itt nem Amerika, fölháborodva kérdezték: "Ki maga? Milyen jogon szól bele a dolgunkba?" Ekkor történt, méghozzá 42 évnyi önként vállalt távollét után, hogy kiálltam Magyarországért. Az amik dúlva-fúlva hazamentek, én meg a magyar oldalon "találtam magam".
Páldi György sokféle üzletágban képviselteti magát, közben jóformán egyfolytában utazik. Amerikában reptéri biztonsággal foglalkozó cégek munkáját koordinálja, Európában a Your Hotel Worldwide online szállodafoglalási rendszerét irányítja. Ennek már öt budapesti kis szálloda és egy ráckevei wellnesshotel jóvoltából magyar tagjai is vannak. A frankfurti székhelyű cég ezenkívül nemrég átvette a dobogókői Manréza Hotel és egy tátralomnici szálloda menedzselését is.
Hogy milyen a magyar szállodamarketing? A privát piac tudja, mit kell tennie, példás az az igyekezet, ahogyan a kis szállodák át akarják vészelni a recessziót. Nagyobb gond az állam teszetoszasága. A Magyar Turizmus Zrt.-nek számos országban van képviselője, de nem mindenhol tudnak túllépni az állami sarzsi kényelmességén. A másik, hogy nincs magyarországon önálló turisztikai minisztérium. Miközben a GDP 8,5 százalékát ez az ágazat termeli. A turizmust négyévenként átpasszolják máshová (most az önkormányzati tárca felügyeli - R. L.) A tőlünk fejlettségben messze álló Kenyában természetesen van turisztikai miniszter. Ha közelebb jövünk, azt látjuk, hogy Romániában is így van.
A hatvanas éveinek végén járó menedzser legkedvesebb ügye a Skal Club, amelynek ő alapította regionális magyar egyesületeit. A politikamentes szervezetben repülőterek, szállodák és szállodaláncok, turisztikai társaságok, idegenforgalmi érdekeltségű nagyvállalatok vezetői tevékenykednek. A Skalnak 90 országban vannak szervezetei, az ötszáz "elit" klubban húszezer ember tüsténkedik. A világ turisztikai krémje, jegyzi meg róluk Páldi György. Aki most már a magyar és a fővárosi klub elnökeként azon fáradozik, hogy minden zökkenőmentes legyen a szervezet 2009-es világkonferenciáján. Amit Budapesten tartanak.
- Hallatlanul nagy dolog, hogy megkaptuk a rendezés jogát - állítja Páldi. - Bekerülhetünk a világturizmus véráramába. A jövő novemberi világkongresszuson itt lesz az az ezer ember, aki számít és dönt ezen a szakterületen. Már csak azt kellene kitalálnom, hol találok olyan elegáns és kényelmes helyet, ahol ennyi embert vendégül láthatunk egy különleges gálavacsorára.
