A NATO-értekezlet előtt Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter - aki a búcsúzó Bush-kormányt képviseli a brüsszeli ülésen - visszavett az eddig általa kifejtett nyomásból. Érzékelvén, hogy a nyugat-európai NATO-tagok, elsősorban a németek, a franciák, az olaszok, a belgák, nem akarnak a bővítésről beszélni, és élesen ellenzik még annak a gondolatát is, hogy Ukrajnának és Grúziának felajánlják a részvételt a tagsági akciótervben, Washington azt vetette fel, e két országnak nincs is szüksége erre az intézményre. Atlanti előmenetelüket jól szolgálhatja a rájuk szabott bizottság. Ukrajna esetében 1997 óta működik ez a testület, Grúzia számára 2008-ban, az augusztusi háború után nyílt meg az ajtó.

Ám Berlin - és a többi említett európai állam is - makacs. Egyrészt az ukrán belpolitika kaotikus állapotára hivatkoznak, másrészt mindazon jelentésekre, amelyek súlyos kételyeket támasztanak az orosz-grúz háború lefolyásának Tbiliszi által vázolt történetével szemben. A legfőbb ok azonban Oroszország. Az Európai Unió, amely a békemegállapodást augusztusban és szeptemberben kicsikarta, már felújította tárgyalásait a partneri viszonyról, kétoldalú alapon a NATO-tagok zöme is, ideértve az Egyesült Államokat. Csak a NATO nem beszél az oroszokkal. Ezen változtatna, de nem szeretne olyan látszatot sem kelteni, hogy ukrán és grúz döntését az orosz vélekedéstől teszi függővé. Így nem vár könnyű feladat azokra, akik a közleményt megfogalmazzák.

A kelet-európaiak elfogadnák a tagsági akcióterv intézményét, és többségük kevéssé fékezi magát, ha az orosz politika megítéléséről esik szó. Ám brüsszeli források szerint alighanem kénytelenek lesznek elfogadni az európai hatalmak nézetét, és belemenni valamilyen olyan formulába, amely nem zár és nem nyit Kijev és Tbiliszi előtt, de mindenképpen kifejezi az együttműködési szándékot. S persze hosszabb távon nem veszi le a tagságot sem a napirendről.

Érintőlegesen felmerülhet a rakétatelepítési terv is, amivel kapcsolatban Sarkozy francia elnök a nizzai EU- Oroszország csúcson elejtett egy megjegyzést a halasztás előnyeiről. Bár a NATO nem foglalkozik azzal az európai biztonsági tervvel, amelyet Medvegyev orosz elnök gyakorta és mindig másképp terjeszt elő, de Brüsszelben érzékelhetőek várakozások, vajon az Obama-adminisztrációban nem tesznek-e szert nagyobb befolyásra a Clinton-kormányzat fegyverzet-ellenőrzési szakértői.