Tekintettel a koalíciós megállapodással szemben a párton belül, elsősorban a stájerországi szervezetben kialakult ellenállásra ő maga - saját szavai szerint - ennél is kevesebbre számított. Ennek megfelelően, kellő óvatossággal jó előre igen alacsonyra tette a lécet: a kongresszust megelőzően ötven százaléknál nagyobb arányt nyilvánított elfogadhatónak. A kormányalakítás helyett az ellenzékbe vonulást előnyben részesítő tartományi vezetők szószólója hangsúlyozta: Pröllt támogatják elnökként, de továbbra is helytelenítik a koalíciót az SPÖ-vel. Kritikájuk hiábavaló: az új koalíció kedden leteszi a hivatali esküt.

Pröll maga elmondta, hogy a kifogásokat nagyon komolyan mérlegelte, ám a párt szempontjából helyesebbnek találja, ha kormányra kerül, hiszen így nagyobb a cselekvési lehetősége. Koalíciós partnernek mi vagyunk a jobbak, de kérdés, ellenzékiként hatékonyabbak lehetnénk-e mint a Szabadságpárt - tette hozzá.

Pártelnökként legfontosabb célja a teljes személyi és ideológiai megújulás. Véleménye szerint erre már 1999-ben szükség lett volna, amikor az ÖVP szintén 30 százaléknál alacsonyabb eredményt ért el. Akkor Wolfgang Schüssel nagyszerű politikai kvalitásai feledtették ezt a sürgető szükségletet. A tiszteletkör nem feledteti, hogy nemcsak a kormányzásban, hanem a pártban is véget ért a Schüssel-korszak: valamennyi igaz híve kikerült a fontos beosztásokból. Az egyik utolsó, Wilhelm Molterer volt alkancellár és pénzügyminiszter, aki az előre hozott választásokat kikényszerítette, és ezzel mintegy megágyazott a Néppárt vereségének, elismerte felelősségét a történtekért. Kérdés azonban - fűzte hozzá -, hogy ez a felelősséget egyedül őt terheli-e.

A negyvenéves új pártelnököt joviális természetéről és konfliktusmegoldó-képességéről ismerik, ám ideológusként eddig nem nyújtott sokat. Kötődése a párton belül klasszikus: a Néppárt egyik pillérét jelentő Parasztszövetséghez, és a másik fontos bázist képező konzervatív liberális gazdasági- vállalkozói körökhöz is szoros kapcsolatok fűzik. A Néppárt harmadik fontos bázisa a munkaadói képviselet: mindhárom csoport fontos beosztásokat kapott a kormányban illetve a frakció élén.

Josef Pröll